Csütörtökön indul a város egyik legszínesebb fesztiválja, a Budapest Ritmo

Már nem kell sokat várni, hogy elstartoljon az év legizgalmasabb zenei utazását ígérő fesztiválja, a Budapest Ritmo.

A 10. ünnepi alkalom olyan világsztárokat hoz el a közönségnek, mint Mali csillaga, Fatoumata Diawara, az anatóliai pszichedélia üstökösei, az Altın Gün és a fekete humorú melankólia mestere, Michelle Gurevich, a 3 napos zenei felfedezőutat pedig a francia szuperduó, az Acid Arab DJ setje zárja.

Utazás a zene körül – ezt ígéri a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo április 10–12. között, és az előadókat végignézve erről meg is bizonyosodhatunk.

A Magyar Zene Házában showcase előadókat hallgathatunk a Balkántól Kelet-Európáig húzódó tengelyről, majd az Akvárium Klub termein végigvonuló zenei felfedezőút Indonéziától Kanadáig, sanzontól a transztáncig ível, a teljes line-up indonéz psych-popot (Nusantara Beat), funkos alapokon csörgedező gospelt (Arp Frique and The Perpetual Singers) és állatmaszkos jazzmenetelést (FÜLÜ) is tartalmaz.

Magyar előadók is színesítik a palettát, Szabó Balázs Bandája nagy várakozással övezett hatodik albumáról és régi szerzeményeiből szemezget, a MORDÁI pedig itt mutatja be legújabb, “Porzik” című EP-jét. A Ritmóra összeállt a fergeteges pizzicát játszó Canzoniere Grecanico Salentino a hasonlóan tüzes roma pergetők világát megelevenítő Kovács A. Mátéval és barátaival, hogy biztosan mindenki táncra perdüljön.

Zenék, amik többek önmaguknál

A koncertélmény még hatásosabb, ha ismerjük az előadók háttértörténetét is. A Ritmo ilyen tekintetben is egyedülálló, mert a fellépők zenéin keresztül a körülöttünk lévő világból is többet megérthetünk. Az idei fesztivál ingyenes városligeti koncertjén például az a Fatoumata Diawara lép fel, aki kétszer szökött meg Maliból, a második alkalommal ráadásul egy kényszerházasság elől menekült el. Azóta is aktivistaként segíti a mali nők emancipációját, miközben olyan zenészekkel dolgozik együtt, mint a Gorillaz kult ikonja, Damon Albarn, és nincs olyan zenéje, amiből ne hallatszódna ki a meggyőződés, hogy az élet minden nehézség ellenére egy nagyon értékes dolog.

Csendesebb, merengő alkatoknak is bőven van mit keresni. Michelle Gurevich és Ríoghnach Connolly (The Breath), a kanadai és ír dívák olyan pontossággal találják el a vágyódás, a melankólia és nosztalgia billentyűit az ember lelkében, hogy nem nagyon van hova futni előlük. Előbbi a Szovjetunióból menekülő orosz emigránsok Kanadában született és felnőtt lánya, utóbbi pedig az észak-ír zavargásokat gyerekként átélő énekesnő, akinek első, zenével kapcsolatos élményei között szerepel a börtönben ülő édesapjával telefonba énekelt dalok.

Az Altın Gün formációja pedig ékes példája annak, hogy ér össze örökség és történelem a zenével. A zenekar az anatóliai pszichedélia semmiből felbukkanó, ma már megkerülhetetlen képviselői Hollandiából indulva vették be a koncerttermeket és színpadokat Európa-szerte úgy, hogy ma már pillanatok alatt csinálnak telt házas bulikat, ami ebben a műfajban nem feltétlenül megszokott jelenség.

(Kiemelt kép: Budapest Ritmo)