A hűtlenség frivol komédiája méltó folytatást kap

Egy hónap múlva, október 30-án mutatja be a Centrál Színház az immár négy éve nagy sikerrel játszott Házassági leckék középhaladóknak „folytatását”, mely az új darab hazai ősbemutatója is egyben.

Florian Zeller francia író újragondolta az eredeti előadás alaphelyzetét és egy frenetikus este erejéig újra összehozta ugyanazt a négy szereplőt, így a nézők Stohl Andrást, Balsai Mónit, Kovács Patríciát és Schmied Zoltánt ismét együtt láthatják a színpadon. Az előadást mindenkinek ajánljuk: simliseknek és őszintéknek, férfiak és nőknek, azoknak, akik látták az előző részt, és azoknak is, aki nem…

A Házassági leckék középhaladóknak méltán a Centrál Színház egyik legnépszerűbb előadása: könnyed és frivol komédia a hűtlenségről. Az eredeti előadás alaphelyzetét gondolta újra a szerző, és egy frenetikus este erejéig újra összehozta ugyanazt a négy szereplőt. Kedvenc hazudozónk, Michel (Stohl András) bajban van: felesége, Laurence (Balsai Móni) ugyanis botrányt készül csapni, mivel meglátja az utcán a baráti házaspár (Kovács Patrícia- Schmied Zoltán) férfi tagját amint egy idegen nővel csókolózik. Michel a kegyes hazugság mellett érvel. Nehezíti a helyzetet, hogy a két házaspár aznap együtt vacsorázik, így a katasztrófa borítékolható.

Puskás Tamás, az előadás rendezője elmondta: „Az előző darab – melyet immár 150-szer adtunk elő – egy bővérű francia komédia. Ebben a második részben mélyebb vonók szólalnak meg. Egy idő után úgy érezzük, mintha mocsáron, vagy a Hold sötét oldalán járnánk, teljes a bizonytalanság, fogalmunk sincs, mi az igazság. A Házassági leckék középhaladóknak 2. ádázabb darab, mint az első volt, de változatlanul egy nagyon szórakoztató vígjáték, mely remek játéklehetőséget biztosít ezeknek a nagyszerű színészeknek.”

A darab írója, Florian Zeller a kortárs francia szépirodalom fiatal(abb) generációjának meghatározó alakja. A Molière-díjjal, Prix Interallié-val és a Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja elismerésekkel méltatott 41 éves szerzőre drámaíróként esősorban Harold Pinter volt nagy hatással, akinek a révén azt tanulta meg és a színház erejében azt látja, hogy „nem az számít, amit kimondunk, hanem az, ami a kimondott szövegek mögött húzódik – ahogy az életben is. A lényeg a mögöttes tartalmakon van.”