Playboyból mintaapa – Nem gondoltam, hogy valaha így fogok szeretni egy pasit!

Nem hittem volna, hogy fogok valaha így szeretni egy pasit! Igaz, hogy még csak 10 hónapos, de már most olyan szeretet van bennem iránta, ami már a feleségem iránt érzett szeretettel is képes konkurálni.

Három éve elképzelhetetlen volt számomra, hogy a házasság- és gyermekmentes életem önszántamból feladjam és homlokegyenest szembe menjek azzal az életvitellel, amire be voltam rendezkedve. Én voltam az, aki felvetettem a babaprojekt ötletét és kértem meg 10 hónap után a barátnőm kezét.

A playboy és a mintaapa is szélsőséges jellemzés rólam, de jól érzékelteti, mekkora pálforduláson mentem át.

Noemi Janossy Photography

Kisfiúként és tinédzserként is tipikus jó fiú voltam, bár én megkockáztatom azt is, hogy lúzer. Nem buliztam, nem csajoztam, nem érdekelt sem a piálás, sem a cigizés, (ami akkoriban nagyon menőnek számított) elvoltam a saját kis világomban és csak hab volt a tortán, hogy pubertás koromban sem voltam egy matyó hímzés. Miután a pattanások eltűntek borostát növesztettem és felvételt nyertem a BME-re (GTK karra), ahol egy új énem tört felszínre.

Az egyetem ezen karán számomra nagyon kedvező volt a nemek aránya, már a gólyatáborban elkezdődött egy olyan éra, melyben aposztrofáltak engem bonvivánnak, playboynak vagy „nagy francnak”. Az első kalandok után egyre bátrabb lettem, közvetlenebb, nyitottabb, magabiztosabb és a legvégén már – már szándékosan elérhetetlennek tűnő. Többször megkaptam a bunkó jelzőt is.

Voltak egy és több éjszakás kalandjaim, rövid és még rövidebb kapcsolatiam, egy-egy fél éves „hosszúval” tarkítva, melyek során én senkinek nem ígértem a házasság intézményének jövőképét, sőt hosszabb vagy komoly kapcsolatot sem, mivel eszem ágában sem volt lehorgonyozni épp akkor, amikor kiderült, hogy mégsem vagyok olyan ronda a nők szemében, mint a sajátomban, de többször jöttem ki úgy a történetből, hogy szemétláda vagyok és csak kihasználtam hölgy partnereim bájait. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy bocsánatot kérjek mindenkitől, akit anno megbántottam valamilyen formában. Vígaszul szolgálhat, hogy tényleg nem én voltam az igazi számukra és úgysem működött volna. Anélkül, hogy részletekbe mennék, teljes nyugodtsággal állíthatom – közhellyel élve – kiéltem magam a húszas éveimben.

Ezek után, mikor már szépreményű egyedülálló, független síoktatóként éltem Ausztriában, jött a Nő, aki borított mindent

Noemi Janossy Photography

Jött, látott és hatására immáron újra Magyarországon élek és vagyok büszke apa és szerető férj. Mindez röpke másfél év leforgása alatt. Egy olyan pasi voltam, aki amolyan analóg Tindernek használta az egyetemet, buli volt buli hátán, másnapos reggelekkel fűszerezve. Ehhez képest most családapa vagyok, akinek a legnagyobb buli az, ha korán le tud feküdni. Olyan, aki két felestől önjelölt X-faktor győztes lesz és egyetlen egy nőt szeret. A nőt, akit nem csak, hogy kecsegtettem a hosszú távú kapcsolat lehetőségével, de több mint egy éve már a feleségemként ébred mellettem. Illetve ha valamiért a kanapén aludnék, akkor a hálószobában ébred úgy.

Hogy jött ez a nagy változás? – merül fel a kérdés. Miért ő, miért így, miért akkor, miért ilyen gyorsan? Kérdezték, hogy kiégtem-e?

Nem, korántsem űztem ipari méretben a csajokkal való ismerkedést, de több mint elég volt ahhoz, hogy megtapasztaljam azt és ne vágyakozzak rá, ne kattanjak be 5-10 év múlva amiatt, hogy kihagytam valamit és kompenzálni akarjak bármit is a férfiasságomat bizonyítva. Azt mindig is tudtam, hogy szeretnék majd apa lenni, de az ominózus egyetemi évek alatt pont arra figyeltem, hogy ne legyek.

Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de tisztában voltam vele, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni.

Ezért mikor az élet fura fintora, tökéletes és ugyanakkor tökéletlen időzítése bevonzotta Bogit az életembe, egy olyan láncreakció és cselekménysorozat vette kezdetét, mely során egyre és egyre hangosabban kiabálta bennem a kis hang: Ő az igazi! Egyszerűen éreztem, tudtam, hittem!

Onnantól, hogy ez nyilvánvalóvá vált számomra, nem volt kérdés; ha megvan az, akivel el tudom képzelni a családalapítást (ezt előtte senki mással nem tudtam vizionálni), minden további nap, amikor nem vágok bele, elpazarolt idő.

Nem aggódtam azon, hogy mi van, ha mégsem ő az igazi, meg, hogy ismerjük meg egymást jobban, és pláne nem zavart, hogy a korábbi agglegényéletem végére is pontot kellett tennem. Pontosan ezért volt jó, hogy volt tapasztalatom megannyi nővel, mert ezáltal tudok már csak arra koncentrálni, és csak azért élni minden nap, hogy minél jobb legyen a családomnak. Ha a mondás szerint kurvából lesz a legjobb feleség, miért ne lehetne egy kicsapongó pasiból is egy csapásra mintaapa?

Tomó – Én jobban

Képek: Noemi Janossy Photography