Milyen munkakörben kereshetek 700-800 ezer forintot?

Az utolsó középiskolai év komoly kihívás elé állítja a fiatalokat, hiszen minden irányból azt hallják, hogy egy életre kell szakmát, pályát választaniuk maguknak.

A hosszú távra szóló döntési helyzetben számtalan tényező okozhat stresszt a szülők véleményétől kezdve a személyes bizonytalanságig. Ezekben a kérdésekben nyújt most segítséget a pályaválasztás és a pályamódosítás előtt állóknak – és szüleiknek – a Budapesti Metropolitan Egyetem és Tapolyai Emőke Klinikai és Pasztorálpszichológus, felsővezetői coach összefoglalója.

Milyen irányban tanuljak tovább?

Bár sokan azt gondolják, a legtöbb ember már gyerekkora óta dédelget valamilyen álmot a jövőjével kapcsolatban, ez valójában tévhit. A legtöbben azért jelentkeznek egyetemre, mert a szüleik, tanáraik és környezetük visszajelzése alapján jó ötletnek tartják a továbbtanulást, pontos elképzelésük azonban nincsen arról, mivel szeretnének foglalkozni. „Ha nem tudjuk, milyen irányban szeretnénk továbbtanulni, érdemes önvizsgálatot tartani: gondoljuk át, mi az a tevékenység, ami leköt minket, amiben valóban örömünket leljük és vizsgáljuk meg, ez milyen szakterületen lehet hasznos” – javasolja Tapolyai Emőke. A pszichológus szerint az egyetemen eltöltött 3-5 év alatt nem csak a diákok tudása és emberi kapcsolatai erősödnek, hanem a személyiségük, egyéniségük is fejlődik. Az, ha egy adott szakot végül nem éreznek testhez állónak bebizonyíthatja például, hogy milyen irányba nem érdemes menniük – ez pedig igen hasznos tapasztalat.

Honnan tudhatom, hogy a szakmámra 30 év múlva is szükség lesz-e?

Ha hosszú távon szeretnénk elégedettek lenni a szakmánkban, nem ez alapján érdemes mérlegelnünk – azt ugyanis senki sem tudhatja, milyen szakmára lesz szükség 30 év múlva. Könnyen lehet, hogy egy élet alatt akár többször is pályát kell módosítanunk. Éppen ezért érdemes az önismeretre helyezni a hangsúlyt: ha alaposan megismerjük erősségeinket és gyengeségeinket, mindig látni fogjuk, milyen terület felé érdemes elmozdulnunk. A Metropolitan Egyetem erre például egy, a hétköznapi életben is könnyen használható, ún. portfólió alapú módszert használ a képzésein: a diákok már a képzés elejétől saját portfólióba rendezik legjobb munkáikat és feljegyzik, miben fejlődtek, milyen készségekre tettek szert egy-egy projekt során. Egy ilyen portfólió vezetésével bárki magasabb szintű önismeretre tehet szert.

Milyen munkakörben kereshetek 700-800 ezer forintot?

Bár mindenki szeretne jól keresni, nem ezzel a gondolattal érdemes kezdőként a szakmai pályára lépni. „Gyakori csapda, amikor valaki idő előtt túlárazza saját szolgáltatásait, és végül éppen ezért lesz kevésbé sikeres a szakmában. Ellenben, ha pályánk elején arra koncentrálunk, hogy miként tudunk fejlődni, tanulni és kibontakozni, nagyon szép fizetéseket lehet elérni – de nem szabad fordítva ülni a lovon” – tanácsolja Tapolyai Emőke.

Mi van, ha semmihez nincsen tehetségem?

Mindenkinek van valamihez tehetsége, megtalálni azonban valóban kihívás. „Érdemes először azt átgondolnunk, hogy mi az, amit szeretünk. Általában ugyanis azokat a tevékenységeket szeretjük, amikhez tehetségünk is van. Gondoljuk át mi az a téma, amivel kapcsolatban szívesen olvasunk vagy nézünk videókat, amivel kapcsolatban nem okoz nehézséget bővíteni a tudásunkat” – javasolja a pszichológus, aki szerint amihez nincs tehetségünk, azt nyűgnek éljük meg és inkább menekülünk előle.

Mikor lesz belőlem vezető?

Sok fiatal fejében él az a kép, hogy minél hamarabb, akár már az egyetemi évek alatt startup-céget kell alapítania vagy hogy gyorsan, rögtön az egyetemről kilépve felsővezetővé kell válnia. Tapolyai Emőke szerint azonban mindez téves elgondolás: a pályánk elején meg kell ugyanis tapasztalnunk a kezdőket érintő nehézségeket és rengeteg, úgymond jelentéktelen munkát kell elvégeznünk ahhoz, hogy később hitelesek lehessünk vezetőként. „A valóság az, hogy minél több alapvető feladatot végzünk, később annál nagyobb eséllyel érünk el magasabb pozíciókat. Azzal, ha megtapasztaljuk a kezdő lét megpróbáltatásait, kialakul egy belső toleranciánk a munkában, ami a szakmai fejlődés alappillére. Ha lassan és fokozatosan építjük fel szakmai tudásunkat és emberi kapcsolatainkat, sokkal magasabbra juthatunk, mint azt a gyors úton tettük volna, ráadásul mindig lesz előttünk egy újabb kihívás, ami – a korai kiégést elkerülve – hosszú távon is motiválhat a munkában.”