Mamma mia – Te mennyire vagy anyuci kicsi fia?

Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon miért pont azokat a nőket vonzottátok az életetekbe, akiket? Miért pont azokkal kerültetek komolyabb kapcsolatba, akikkel? Feltehetően igen.

Biztos megfigyeltetek már különböző visszatérő motívumokat, összefüggéseket a kapcsolataitok között, hasonlóságokat a saját édesanyátokkal… Bingo! Ott a pont.

Több kutatás, megfigyelés szerint ugyanis a férfiakban az anya-élmény – egészen a születéstől fogva- alapjaiban meghatározza a nőkről kialakított képet, a hozzájuk való viszonyt és a párkapcsolatokat a későbbiek folyamán.

Lehet ez a hasonlóság egészen szembeszökő, tehát külső jegyek alapján: arc, karakter, testalkat; de akár nehezebben észrevehető dolgokban is, mint például: hang, beszédstílus, személyiség, kisugárzás, temperamentum, gondolkodás és még sorolhatnám a végtelenségig.

Ez végülis természetes és magától értetődő, hogy az Ős-Nőről, az Anyáról kinek milyen kép él a lelkében. Miért keresi felnőttkorában tudatosan vagy öntudatlanul a hozzá hasonló, rá emlékeztető nőket. De a vele való kapcsolat/viszony az igazán meghatározó!

Vegyük példának az „anyuci és az ő kicsi fia” esetét. Na, az egy vicces jelenség, főleg ha az ember lánya bekerül a családi képbe. Már, ha be tud.:) Mert néha van az úgy, hogy az anyák nehezen viselik, ha feltűnik a képben egy másik nő, egy vetélytárs (!), aki bizony-bizony előbb-utóbb fontosabb lesz (bizonyos szempontból), mint ők, pláne ha jön a házasság, gyerek. Ilyenkor egyesek vérszemet kapnak és ki így, ki úgy, de elkövet mindent, hogy megőrizze királynői trónszékében elfoglalt helyét és elhesseget fiacskája közeléből minden nemkívánatos nőszemélyt. Vagy legalábbis, szíve szerint így tenne. Általában ebből a felszínen jó esetben csak egy egyszerű kis alig érzékelhető hatalmi harc látszódik, amit szinte mindenhol „megvívnak” a nők. Csak nem mindegy, hogy anyuka milyen mértékben érezteti, követeli a tekintélyt, a prioritást magának és az sem, hogy a fia ennek enged-e vagy meghúzza a határokat.

Nem is szaporítom tovább a szót, álljon itt 7 pont, ami arra utal, hogy anyucinak még mindig Te vagy az ő kicsi fia:

1.Bár már rég nem laktok együtt, még mindig főz, csomagol neked kaját, sütit, hogy legyen mit enned otthon. Az ő fejében az a kép él, hogy teljesen üres a hűtőd és maximum egy penészes sajt van benne.

2.Még mindig ő veszi neked a zoknit, a boxeralsót, van, hogy az atlétát is. Ha még nagyobb arc, akkor még a harisnya is befigyel.:)

3.Ő kér neked időpontot a fogorvoshoz, mert te nyilván magadtól nem tudod felemelni a telefont és megtenni ugyanezt.

4.A lelkedre köti, hogy hívd fel, amint hazaérsz, s ha nem teszed, aggódva telefonál, hogy élsz-e még vagy már a mentőautóban fekszel.

5.Amikor meghallja a híradóban, hogy a lakásod közelében valami baleset vagy bűncselekmény történt, a szívéhez kap, még ha te épp ott is ülsz mellette.

6.Könnybe lábadt szemekkel, sápadtan búcsúzik el tőled és remegő hangon mondja, hogy „vezess óvatosan kisfiam!”. A fejében már rég lepergett a földtörténet legbrutálisabb és legtöbb áldozatot követelő busz-, vonat – és repülőgép szerencsétlensége.

7.Bár már elkékült fejjel ülsz az ebédlőasztalnál, ő mégis aggódva kérdezi, hogy kisfiam egyél már, olyan sovány vagy, mi a baj, nem ízlik?

Feltételezem, jó páran ismerősnek találtátok a fenti pontokat.

Nincs is ezzel semmi gond, az anyukák, mindig is anyukák maradnak.:) Így kell szeretni őket!
Háláljátok meg Nekik mindazt, amit értetek tettek, és ne felejtsétek el, hogy vasárnap Anyák napja!

Jövő héten ismét találkozunk, addig is búcsúzom, szép hétvégét Nektek!