Láthatatlan Póráz

Gondolatok karácsony reggelén.

Felkelsz reggel. Álmos vagy. Tudod hogy valami hiányzik. Valaki. Kezdődik egy újabb hét. Dolgozol, gondolkozol, edzeni mész, filmet nézel, barátokkal vagy, borozgattok, jókat nevettek, meccset néztek, nosztalgiáztok. Ülsz a kocsiban. Tekinteted üres, szemeid nem árulnak el semmit. Piros a lámpa. Felcsendül egy szám, egy régi közös dal amit annak idején együtt énekeltetek miközben egymás kezét fogtátok. Úgy érezted boldog vagy és a boldogságon kívül minden más csak másodlagos. A lámpa zöldre vált. Miközben megy a szám pörgeted vissza magadban a Vele eltöltött idők képkockáit. Megannyi közös emlék, nevetés, veszekedés, egymás mellett ébredés, ölelés, csókok sokasága, felfedezés, utazás, fagyizás, bátorítás, vigasztalás, sírás, nyaralás, kávézás, mozizás, kéz a kézben sétálás, rohanás, megbántás, borozás, ajándékozás, kibékülés, szenvedély, fogmosás és leginkább egymástól való tanulás. A számot hallgatva úgy érzed mintha újra betoppant volna az életedbe, kopogtat egy láthatatlan ajtón. Egy pillanatig elhiszed, de a kopogtatás elmarad és már nem szól hozzád.

Három és fél percre úgy érzed kirántottak a valóságból. Elgondolkozol hogy vajon most merre van? Ismerősével kávézik éppen vagy kéz a kézben sétál valakivel akivel igazán boldog? Nem érdekes, nem ez számít. Életed része volt, egy fejezet, egy történet, egy könyv. Sajnos ennek a könyvnek nincs második kiadása. Viszont ez a könyv csak a Tiétek, bármikor kinyithatjátok. Újra és újra elolvashatjátok minden egyes részét. Átírni sajnos már nem lehet, de ettől szép ez a történet. Mindenkinek van egy saját könyve amiben az élete különböző fejezetei vannak megírva. Ez könyv magától íródik, vannak benne örömök és bánatok, szerelmek, csalódások, utazások és megannyi átélt szép pillanat. Szívünk polcokkal van tele. Magunk döntjük el, hogy kit helyezünk a polc legtetejére vagy éppen a legaljára.

Megszólal a telefon. Barátok hangjainak sokasága hallatszódik. Szombat van. Közös vacsora Velük. Sok nevetés és egymás ugratása. Úgy érzed jó helyen vagy és Boldog, de hozzák a desszertet. Előtörnek a régi emlékek. Korábban egymás tányérjáról ettétek a süteményeket. Most nem ül itt melletted. Nem fogja a kezed és nem akarja megkóstolni gesztenyés tortaszeletedet. Közben megkérdezik Tőled, minden rendben? Azt feleled persze, de tudod hogy nem így van. Kimész az utcára, rágyújtasz és nem érted mit művel az agyad és a szíved egyszerre. Miért van ez? Múljon már el. Választ vársz, de a kérdésekre mindig más a válasz. Mást mond a szív és mást mond az agy. Nem tudod kiben bízz, hiszen mindkettő a tied, ami nélkül nem lehet élni. Nem is ők fogják neked megadni az igazi választ. Hiszen az agyad mindig arra buzdít hogy megfontolt légy és dönts okosan. A szívednek kell a szenvedély, mint egyfajta dopping, amivel még többet tud kihozni magából. Úgy érzi ez a dopping a te igaz szerelmed. Az igazi választ az idő fogja megadni. Az idő írja meg a saját könyvednek ezen fejezetét. Úgy fogja megírni, hogy ezen változtatni nem lehet. Az idő az a tényező ami választ ad mindig a megoldásra. Még ha úgy tűnik is, hogy nincs megoldás. Mindig van. Ha az ember lehajtott fejjel csak a földet figyeli, akkor elkerüli őt a boldogság.

Ismét az autóban ülsz. Piros a lámpa. Felcsendül újra a közös dalotok. Mosolyogsz. Mosolyogsz és óriási béke van benned és szeretet. A közös szép emlékekre gondolsz. Tudsz mosolyogni, mert az idő megtanította neked. Az idő megtanította hogy haragudni sem szabad rá, hiszen van egy közös könyv, aminek Ti vagytok a szereplői. Ez a könyv a legfelső polcon van. Már elengedted. Elveszítetted a jogot, hogy tudjad merre van és mit csinál. Azonban van egy láthatatlan póráz ami örökre összeköt Titeket. Ezért örökre jósággal fogsz rá gondolni és soha sem haraggal. Örülsz neki, ha Boldog.

Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött. A kutyának mindegy. Ő csak szeretet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami Te vagy, az különleges?

Szeressétek egymást! Békés Ünnepeket kívánok!

A fenti írás persze csak a képzelet szüleménye, ami akár igaz is lehetne, megannyi ember történetét hűen tükrözve.