Király Viktor: Eldöntöttem, hogy nem fogok lehajtott fejjel élni!

Király Viktor hangulat embernek tartja magát és nem titkolja, hogy olykor becsúszik neki egy-egy depressziósabb nap, de céljainak köszönhetően mindig feláll. Az énekes, dalszerző most elindult a nemzetközi siker útján: a legendás francia DJ, Bob Sinclar adta ki a legújabb dalát.

Király Viktor gyerekkorát végigkísérte a zene. 10 évesen édesapjától tanult meg dobolni, zongoraórákra járt, garázszenekarokat alapított, az éneklés mégis egy különös véletlen folytán került előtérbe az életében.

„Elég hamar kiderült, hogy nem értek máshoz, mint a zenéhez. Előbb jött a dalszerzés és a szövegírás, majd hozzá tanultam meg zenélni és énekelni. Amerikában és itthon is a garázszenekarokban mindig dobos voltam, de valahogy azt éreztem, hogy ha nálam lenne a mikrofon nekem ez jobban menne. Egészen a saját szalagavatómig kellett várni, hogy énekessé lépjek elő, és akkor valahogy megvilágosodtam, hogy ez az én utam” – mesélte Viktor egy interjúban.

A zenész abban hisz, hogy vannak sorsszerű dolgok, de mi magunk is tudjuk azt irányítani, így neki az volt megírva, hogy énekelni kezdjen. De ez nem volt egyszerű feladat. „Semmi önbizalmam nem volt. Nulla! Sőt, a mai napig ez a legnagyobb negatív tulajdonságom, hogy nem bízok magamban eléggé. Még mindig remegek egy tévés fellépés előtt, izgulok egy új dal bemutatásán, egyszerűen nem vagyok az a fajta énekes, aki kiáll és azt mondja: „na, itt vagyok, nézzétek”. Tudom, ez hiba, mert meg kellene találnom az egyensúlyt, hogy ne legyek se beképzelt, de legyen meg a kellő magabiztosságom” – mondta az énekes, aki ma már nem titkolja, hogy a Megasztár előtt is mélyponton volt.

„Utolsó esélynek tartottam a Megasztárt, pedig akkor még csak 24 éves voltam. Azt éreztem, hogy itthon, Magyarországon nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna. Mindenki megtalálta az útját, én meg valahogy még mindig csak kerestem a helyem. Úgy éreztem, ha visszaköltöznék Amerikába, akkor meglelném önmagamat is. De ekkor elkezdett mindenki biztatni – család, barátok –, hogy jelentkezzek, próbáljam ki. Hát kipróbáltam és megnyertem” – tette hozzá nevetve.

Ma már azt is tudja, hogy nem Amerika hiányzott neki, csak elismerésre vágyott. „Igazából mindegy, hogy hol kapod meg a figyelmet. Az én lelkemnek bőven elég, hogy itt az emberek ismernek, szeretnek, elismerik a munkásságom. Persze, nem azt mondom, hogy itt meg is állok. Van egy merész álmom: szeretnék Grammy-díjat kapni. Másoknak is sikerült már, nekem miért ne menne? Főleg, ha az ember sokat dolgozik érte, akkor semmi sem lehetetlen. Most valami amúgy is elindult, nemzetközi szinten is. A legendás francia DJ, Bob Sinclar kiadta a legújabb dalomat. Nagyon a magáénak érzi, minden nap posztol róla, figyel rá, és ez már jó irány. Most van bennem egy nagy adag izgalom, hogy megfeleljek neki” – mondta büszkén Viktor.

Azzal is tisztában van, hogy nem a gyors sikereket kell hajszolni, jobban megéri kitartónak és egyedinek lenni. „Eldöntöttem, hogy nem fogok úgy élni, hogy lehajtom a fejem, inkább leszek valaki. Ha hiteles akar lenni az ember, akkor előbb tanulja meg a szakmát, utána majd jöhetnek a sikerek is. Én pont ezért folyamatosan fejlesztem magam. Néha nehéz, mert hangulatember vagyok, a zenében is. Vannak napjaim, amikor egyszerűen depis vagyok. Őszintén felvállalom. Olyankor nincs kedvem semmihez, de azt nem hagyom, hogy ez az érzés sokáig rám telepedjen. Engedek neki egy napot, de aztán tűnjön el. Egy rossz nap belefér, több már nem.”

A karantén időszak őt is megviselte, bár az elején próbálta úgy felfogni, mint egy nyaralást, de ahogy teltek a hetek egyre nehezebb lett. 2020 májusában aztán minden megváltozott: megszületett a kisfia. „Most kezdünk igazán összebarátkozni. Már kezd kialakulni a kommunikáció, hiába nem beszél még, de látom a szemén, hogy ért, figyel, mosolyog. Kezdem érezni, hogy milyen jó apának lenni. Eddig féltem a gyerekneveléstől, de már azt érzem, hogy miért nem csináltam ezt előbb.”