Hajnali munkakezdés szabadság alatt: rémes ötlet vagy nyerő stratégia?

Todd Graves az Egyesült Államok egyik leggyorsabban bővülő gyorsétteremláncát vezeti, és már a Forbes leggazdagabb amerikaiakat tömörítő négyszázas listájára is felkerült. Az üzletember mindent megtesz annak érdekében, hogy tökéletesen összehangolja munkáját a magánéletével, de sokan akadnak, akik megkérdőjelezik a módszereit.

Az Egyesült Államokban és világszerte is egyre többeknek cseng ismerősen Todd Graves neve: az üzletember, aki Amerika egyik legdinamikusabban fejlődő gyorsétteremlánca, a Raising Cane’s élén áll, még a kilencvenes évek derekán hozta létre a közismert márkát, méghozzá akkori egyetemi évfolyamtársával, Craig Silvey-vel karöltve. A Forbes becslései szerint Graves ma 9,5 milliárd dolláros (3500 forintos) vagyonnal rendelkezhet, ami már csak azért sem kis teljesítmény, mert a cégvezetőnek semmi köze a techiparhoz, nem áll mögötte jelentős öröklött vagyon, gyorsétteremlánca pedig kizárólag csirkecsíkokat értékesít.

Ezt olvastad már?

Ez ám a mesés fizetés: csillagászati összegért igazol új klubjához a 41 éves LeBron James

Tedd fel ezt a ravasz kérdést az állásinterjún, és biztosan elnyered a kiszemelt pozíciót

Hogy mi Graves pompás sikerének titka? Nos, a CNBC cikke szerint a Raising Cane’s vezérigazgatója rendhagyó módon hangolja össze munkáját a magánéletével.

Az üzletember saját elmondása szerint még a nyaralásai alatt is dolgozni szokott. Általában hajnali 4-kor lát munkához, hogy délelőtt 11-kor, amikor a felesége és a gyermekei felébrednek, kezdetét vehesse a közös családi program a tengerparton. Graves hozzátette: mindig feljegyzi a naptárába a közelgő családi eseményeket, éppúgy, mintha egy konferenciáról vagy egy tárgyalásról volna szó. A vezérigazgató ugyanis még mindig hihetetlenül feszes munkatempót diktál: eltökélt célja, hogy még nagyobbra duzzassza vállalatát, mely már közel 5 milliárd dolláros forgalmat bonyolít, ami – a hasonló étteremláncok gyengélkedése mellett – lehengerlő teljesítmény. Graves azonban újabb és újabb csúcsokat szeretne meghódítani, vagyis a cégvezetőnek esze ágában sincs behúzni a kéziféket.

„Pontosan annyit dolgozom és utazom, mint bárki más, akit ismerek, a napirendemet pedig úgy alakítom, hogy mindig a legjobbat hozhassam ki magamból, és ebbe a gyerekeimmel, a családommal, a legfontosabb barátaimmal töltött időnek is bele kell férnie” – magyarázta az étteremlánc-alapító.

Graves azt sem rejtette véka alá, hogy mindez „elképesztő logisztikát” kíván tőle és a családtagjaitól is. Volt idő, amikor a cégvezér felesége bevitte a gyermekeiket az irodába, hogy ott vacsorázzanak és játsszanak, de főként azért, hogy az édesapjuk egyáltalán láthassa őket, mielőtt este ágyba kerülnének.

„Mindig van valami, amin dolgoznom kell, ez pedig folyamatos odafigyelést igényel: főként a tervezésben kell nagyon gondosnak lennem” – világított rá Graves, aki előszeretettel alkalmazza a timeboxing nevű időmenedzsment technikát. Ennek lényege, hogy az ember konkrét idősávokat alakít ki a feladatai számára, hogy aztán az adott sávban csak egy előre meghatározott teendővel, munkatípussal foglalkozzon. A módszer tulajdonképpen két összetevős: egy feladatlista és egy részletes naptár szükséges hozzá. Ez utóbbiban természetesen az órákat is fel kell tüntetni. Nir Eyal bestseller-szerző, a téma szakértője a CNBC-nek korábban elmondta: a timeboxing egyik vitathatatlan előnye, hogy segíthet leküzdeni a halogást.

Graves egyébként pár évvel az alapítás után kivásárolta a Raising Cane’s-ből korábbi partnerét, Craig Silvey-t, hogy aztán 15 százalékos kamatért kérjen kölcsön magánemberektől, ekként finanszírozva az újabb egységek megnyitásának költségeit – írja októberi cikkében a CNBC. Az üzletember később megbánta ezt a döntését, hiszen 2005-ben, amikor a Katrina hurrikán végigsöpört az Egyesült Államok déli régióin, a 28 meglévő Raising Cane’s-egységből 21 lakat alá került, és a vállalatot csak az mentette meg a csődtől, hogy az éttermek többségét viszonylag gyorsan újranyitották. Graves stratégiája hosszabb távon mégis kifizetődőnek bizonyult, s a CEO végül a befektetők pénzét sem vonta be az üzletbe. Jelenleg is 90 százalékos részesedéssel rendelkezik az általa alapított vállalatban, amit esze ágában sincs tőzsdére vinni. A cégvezér jelenlegi leghőbb vágya, hogy étteremlánca termékeit az egész világon elérhessék a fogyasztók.

Forrás: CNBC

Borítókép: Denys Gromov