Európa és a világ idegenforgalmi nagyhatalmai újabb és újabb adónemekkel terhelik a pihenni vágyó turistákat, és a trend még mindig csak a felívelő szakaszában tart.
Bali februárban jelentette be, hogy idegenforgalmi vezet be, melynek összegét 150 ezer rúpiában (7,5 euróban) állapították meg. Velence napi 5 eurós illetéket szab ki a látogatóira, míg Hawaii kormányzója kilátásba helyezte, hogy a szigetre érkezőknek hamarosan 25 eurós klímaadót kell fizetniük. Sevilla a minap közölte, hogy a turistáit mostantól különdíj terheli, ha a híres Plaza de España területére lépnek.
Mindez persze nem újdonság, hiszen az utazóknak eddig is számolniuk kellett több extra kiadással (repülőtéri illeték, a szállodai szobafoglalás és az autóbérlés plusz költségei), ha egy olyan országot szemeltek ki maguknak, ahol a turisztika az egyik legfontosabb húzóágazat.
Csakhogy a népszerű desztinációk mostanában kifejezetten azért terhelik újabb és újabb adónemekkel a külföldieket, hogy ekként ellensúlyozzák a klímaváltozásból és a tömegturizmusból eredő negatív hatásokat – hívja fel rá a figyelmet a BBC cikke. Az adókból, illetékekből, különdíjakból befolyó összeg sokszor automatikusan hozzáadódik az adott ország költségvetéséhez, de néha a turizmus promotálására, vagy környezetbarát ügyek (a fenntarthatóság előmozdításával kapcsolatos kezdeményezések, a helyi vadvilág védelme) támogatására fordítják.
Bár egyetlen utazó sem örül, ha újra kell terveznie a nyaralási költségvetését, az extra kiadások létjogosultságát nehéz volna megkérdőjelezni.
Amellett, hogy a helyi kormányok sokszor valóban klímabarát célokat finanszíroznak ezekből az összegekből, a turistáknak azt sem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy látogatásaik során olyan helyekre nyernek bebocsátást, melyek az adott ország kulturális-építészeti örökségének fontos részét képezik. És a legismertebb, legnagyobb becsben tartott műemlékek, turisztikai látványosságok, terek állagának megőrzése jelentős pénzbe kerül. Másrészt – és ezt a “bosszúturizmus” időszakában sokan elfelejtették – a messziről jött utazó külföldön mindig vendég, ebből pedig az is következik, hogy alkalmazkodnia kell bizonyos írott és íratlan szabályokhoz. Nem veheti korlátlanul birtokba az utcákat, nem viselkedhet illetlenül, lármával vagy botrányos viselkedéssel sem zavarhatja a helyi lakosokat, és így tovább. A turisztikai adó révén csökkenhet a turisták száma, amivel pedig a felsorolt kellemetlenségek is kiküszöbölhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők.
A szakemberek szerint ugyanakkor az is fontos, hogy a turisták tudjanak róla, a helyiek milyen célra fordítják az általuk befizetett különadót. Egy 2019-es, Olaszország Puglia régiójában végzett kutatás kiderítette, hogy a látogatók a kötelezőnél háromszor-négyszer magasabb összeget is hajlandók kifizetni, ha tudják, hogy a pénzük fontos ügyeket (például az adott város épített örökségének védelme) szolgál.
Izlandon már általánosnak tekinthető a beszedett idegenforgalmi adókkal kapcsolatos transzparencia.
A szigeten minden látogató köteles vendégéjszakánként 7 eurós különdíjat fizetni, amiből a helyiek a turizmus és fenntarthatóság támogatását finanszírozzák. Az interneten aztán nyomon követhetik, hogy pontosan milyen célokra is használják fel a pénzüket.
Egyesek – az eddig felsorolt előnyök dacára is – elitista megoldásnak tartják az idegenforgalmi adót, ami ugyanakkor fontos pénzforrást jelent a kormányok számára. Egy sokatmondó adat: Barcelona városa 2024-ben 100 millió eurós többletbevételre tehet majd szert a turisztikai különdíjak révén – és akkor még mindig nem Spanyolország egészéről beszélünk.
