Ahogy arról nemrég írtunk, az olyan tudatossági gyakorlatok mellett, mint a hála megélése vagy a táplálkozás, a sport is nagyon sokat segít a mentális egészség megőrzésében.
Az ilyen szürke, hideg időben amúgy sincsen sok kedve az embernek mozogni, most pedig a lehetőségek is sokkal szűkebbek, ezért összegyűjtöttük kedvenc filmjeinket különböző sportágakról, amelyek egy kis extra löketet adnak – akár ahhoz, hogy elkezdj sportolni, akár ahhoz, hogy elérd a kitűzött céljaidat. A listába a 2000 után megjelent filmeket gyűjtöttük össze – egy meglepetéssel.
Creed: Apollo fia
Rocky a filmtörténet meghatározó része, így a sportfilmek terén is kiemelkedő teljesítmény, de valljuk be, az első epizód után a színvonal visszavonhatatlanul elkezdett zuhanni. Ezért is volt meglepetés, hogy 2015-ben Stallone visszatért az ikonikus szerepben, de a ringben átadta a stafétát régi riválisának, Apollo Creed fiának, Adonis „Donnie” Johnsonnak. Egy kutyáról a sokadik bőrt lehúzni nem mindig szerencsés, de meglepő módon a Creednek sikerült modern szemléletmóddal és méltósággal folytatni a történetet. Az idősödő Rocky Balboa pedig éppen abban a korban van, hogy még képes a boksz rejtelmeire megtanítani egy fiatal újoncot, de már saját életére és karrierjére is egyfajta analitikus távolságtartással tekint.
Az aszfalt királyai
Az autósport történetének számos kiemelkedő karaktere és sztorija van, ezek közül az egyik az 1966-os Le Mans-i verseny körüli események, amikor a Ford megtörte a Ferrari dominanciáját a 24 órás versenyen. A film két főszereplője a forrófejű Ken Miles (Christian Bale) autóversenyző és a legendás autótervező, korábbi autóversenyző Carroll Shelby (Matt Damon), akiknek elhivatottsága inkább megszállottság, és akik az öltönyös üzletemberek kocka gondolkodásával is szembementek, hogy elérjék álmaikat. Az aszfalt királyaiban a két színész a megszokottak szerint hozza a lenyűgöző teljesítményt, de a történet ritmusa, az akció és a bonyodalmak épp kellő egyensúlyban vannak ahhoz, hogy egy remek filmet kapjunk.
Borg/McEnroe
A Borg/McEnroe film nemcsak a fura frizurák és a ’80-as éveket jellemző kisnadrágok miatt emlékezetes – amik akkor pálcika vékony férfi lábakat fedtek a mai kigyúrtak helyett -, hanem mert két kiemelkedő sportoló lelkébe és elméjébe is betekintést kapunk. A Borg/McEnroe nem kizárólag az 1980-as wimbledoni torna történéseire koncentrál, hanem jellemrajzot ad a két ellenfélről, a mindenki által imádott svéd Borgról és a hisztis, lenézett amcsi McEnroe-ról. Megismerjük a két fél motivációit, aminek az akkori teniszrajongók csak a lecsapódását láthatták a teniszpályán. Sverrir Gudnasonnál jelentőségteljesebben senki sem képes összeszorítani a száját, míg az életben is problémás Shia LaBeouf tökéletesen beilleszkedett a hisztis tehetség szerepébe.
The Game Changers
A The Game Changers kilóg a sorból, hiszen egy dokumentumfilm, ráadásul nem egy sportágról, egy eseményről vagy egy sportolóról készült, hanem a középpontjában a táplálkozás áll. Vegán sportolók beszélnek arról, hogy a táplálkozásukban eszközölt változás miként hatott a teljesítményükre, állóképességükre. Ha te magad nem is válsz vegánná a film hatására, szélesítheti a látókörödet.
Én, Tonya
Ha valaki azt gondolná, hogy a jégkorcsolyázás csak a tütükről és a dupla Rittbergerekről szól, akkor a legjobb cáfolat erre Tonya Hardig karrierje. Az amerikai műkorcsolyázó egy igazi redneck csipkébe szorítva, aki megjelenésével felkavarta a sportág elegáns, kimért vizét. Margot Robbie bár nem tudta Harding fizikumát hozni, és lássuk be, annyira csúnyácska sem lett, mint a sportoló, de egy egészen új színészi oldalát mutatta meg ebben a filmben – ami simán Harley Quinn karakterének előszobája volt. A film valós interjúkat dolgozott fel, így mindenki álláspontját megismerjük, miközben nem tudjuk nem a média és a nyilvánosság áldozatának látni Hardingot, aki egy adott pillanatban a világ legjobb műkorcsolyázója volt. Szomorú, hogy a rekordjai helyett inkább a botrányaira emlékeznek az emberek.
A harcos
Christian Bale egy újabb csodás átalakuláson ment át, hogy eljátszhassa Dicky Eklund, a drogos báty szerepét A harcosban, amiért Oscar-díjat is kapott. A film címszereplője azonban nem ő, hanem testvére Micky Ward bokszoló, aki a semmiből jutott a bokszvilág csúcsára. Az esélytelennek elkönyvelt, hátrányos helyzetből induló Ward valódi személy volt, így ez a film is kitartásról és a saját magunkba vetett bizalom és munka megtérüléséről szól, miközben a családi kötelékek is fontos szerephez jutnak.
Hajsza a győzelemért
Szintén az autósport két meghatározó figurája, de ezúttal két vetélytárs közötti dinamika adja a film központi szálát. Az 1976-os Forma-1 szezont James Hunt és Niki Lauda párharca dominálta, és mintha csak egy okos forgatókönyvíró találta volna ki az egészet, a két versenyző személyisége nem is lehetett volna ellentétesebb. Míg a brit Hunt a vezetés mellett az élvhajszás mestere volt, aki fürdött a dicsőségben, az osztrák Lauda visszahúzódó személyiség volt, akinek a sport nem szórakozás, hanem kőkemény munka volt. Fontos szerepet kap a filmben Lauda balesete, amely örökre megváltoztatta az életét, és a Forma-1 akkori szabályai, amelyek lehetővé tették, hogy nem épp optimális körülmények között megtartsák a Nürburgringen a futamot, és amelyek ellen Lauda éppen felszólalt. A hajsza a győzelemért egyszerre hiteles és izgalmas feldolgozása a történelmi eseményeknek, amelyek meghatározták a Forma-1 fejlődését.
Pénzcsináló
Az első film, amiért Brad Pitt Oscar-díjat kapott, igaz nem színészként, hanem producerként. Billy Beane (ő lenne Brad Pitt) volt az az ember, aki teljesen újragondolta a baseball csapatok összeállításának 150 éves módszerét, és minden kritikus kétkedő és minden valószínűség ellenére sikerre vitt egy olyan csapatot, amiben senki sem hitt. Küzdelem, kitartás és hit – minden benne van ebben a filmben, ami motivációt adhat kibírni a mostani időszakot. A történet egyébként Michael Lewis 2003-as Moneyball című regényén alapszik, amely az Oakland Athletics 2002-es szezonját, és a menedzser, Billy Beane munkásságát dolgozza fel.
Millió dolláros bébi
Van, hogy a reményt a reményvesztett emberek épp egymásban találják meg. Így volt ez Maggie (Hilary Swank) és Frank (Clint Eastwood) esetében is. A lány mélyről indult, de volt egy álma, amiért addig harcolt, amíg meg nem szerezte. Néha azonban a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az álmokban elképzeljük, mert a valóság sokkal kegyetlenebb annál. Felelősség, ok-okozat, olyan kérdések ezek, amikre lehetetlen megtalálni a választ, mindezek ellenére mégis helyesen kell cselekednie az embernek, ha hű akar maradni önmagához és szeretteihez.
A pankrátor
Főnixként a hamvaiból tért vissza Darren Aronofsky filmjében Mickey Rourke, amiben egy kiöregedett pankrátort alakít, de még hogy. Elpazarolt évek, visszatekintés, megbánás, újrakezdés, küzdelem – sosem feladni, erről szól a pankráció és az élet is. Összetört testtel a hosszú szőke hajú Rourke nem hajlandó feladni a mesterségét, miközben próbálja helyrehozni a kapcsolatát lányával, és egy új kapcsolatot kialakítani egy sztriptíztáncosnővel. Bár pankrátorról van szó, mégis érzelmes és őszinte a film, amit tökéletesen végigvisz a hátán Rourke. Marisa Tomei pedig szokás szerint hozza a csábos, de nagyon is földhözragadt partner szerepét.
Foxcatcher
Érdekes, hogy a legjobb sportról szóló filmeket mind az élet ihlette, és ez alól a Foxcatcher sem kivétel. Az olimpikon birkózó testvérpár Mark Schultz (Channing Tatum) és Dave Schultz (Mark Ruffalo) csatlakozik az excentrikus milliomos John du Pont (Steve Carell) által vezetett Foxcatcher csapatához, a dolgok azonban hamar kicsúsznak az irányításuk alól. A szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott Carell basáskodó du Pont karaktere fokozatosan kap dimenziót, ahogy egyre több rétegét ismerjük meg a személyiségének, és hogy ez miért lépett olyan tragikus reakcióba a Schultz testvérekkel kialakult háromszögben. Kemény és kendőzetlen film az emberi nagyravágyás árnyoldaláról. Bár a valóságban jó pár ponton eltér a történet – például nem állt olyan közel egymáshoz du Pont és Mark, ahogy azt a vásznon látni lehet -, még így is izgalmas feldolgozása az 1996-ban a Foxcatcher farmon történt eseményeknek.
+1 Dühöngő bika
Bár eredetileg a filmek válogatásakor szempont volt, hogy 2000 utániak legyenek, nem hagyhattuk ki a listából Martin Scorsese klasszikusát, a Dühöngő bikát Robert De Niróval. Leegyszerűsítve egy bokszoló, Jake LaMotta életrajzi filmjét láthatjuk, valójában azonban itt is sokkal többről van szó. Míg LaMotta dühöngése a ringben célirányos volt, és megvolt az eredménye, hiszen erre volt szükség a győzelemhez, addig a való életben a bajnok harcos valójában csak egy agresszív ember volt. A történet valós eseményeken alapul, de biztosan nem volt olyan élvezetes végignézni külső szemlélőként, mint Robert De Niro alakításában és Scorsese rendezésében megismerni azt.
