10 éve még futurisztikus thriller volt, ma már egyre inkább valóság

Tíz éve mutatták be Alex Garland zseniális filmjét, ami már akkor megjósolta, milyen lesz a világ, ha egyszer tényleg elszabadul a mesterséges intelligencia. Nos, itt vagyunk. És kezd ijesztően ismerős lenni.

Mielőtt a világ Sam Altmant kezdte volna Robert Oppenheimerhez hasonlítani, és mielőtt Jeff Bezos kigyúrta volna magát egy szuperhősfilm mellékszerepére, ott volt nekünk Nathan Bateman. A 2015-ös Ex Machina karizmatikus tech-zsenije – Oscar Isaac alakításában – mintha előre megjósolta volna, merre tart a világ: izom, pénz, mesterséges intelligencia, erkölcs nélkül.

Alex Garland rendező már egy évtizeddel ezelőtt megmutatta, milyen lenne egy modern Turing-teszt, ha a háttérben nem kutatás, hanem manipuláció, voyeurizmus és etikai határsértés húzódna.

Most, hogy a mesterséges intelligencia tényleg a hétköznapok része lett, ideje újra ránézni a filmre – és megnézni, mi valósult meg belőle.

Emberibb, mint gondoltuk

Bár a mai mesterséges intelligencia (még) nem úgy néz ki, mint Ava, a film humanoid robotja, de már bőven úgy beszél. A Ex Machina című filmben Ava nem előre betáplált válaszokat mondogat, hanem valószínűségi alapon választ szavakat – ez az ún. sztochasztikus szövegalkotás. Akkoriban még nem ez volt az alapértelmezett megoldás, ma viszont a ChatGPT-től a Google Gemini-n át az Anthropic Claude-ig minden vezető chatbot ezt használja. Garland tehát nemcsak izgalmas történetet írt, de technológiai szempontból is előrelátó volt.

A techguruk sötét oldala

Ma már nem lepődünk meg, ha egy techmilliárdos kissé megalomán, morálisan megkérdőjelezhető vagy egyenesen ijesztő. De 2015-ben még idealizált figurák voltak – a zsenialitás és siker szimbólumai. Bateman viszont már akkor azt mutatta, mi történik, ha a pénz, a hatalom és a kontroll találkozik az AI fejlesztésével. És nincs senki, aki közbelépne.

Spoiler: nem csak tesztelni hívta el Calebet, hanem hogy kiderüljön, Ava ki tudja-e használni a férfit a szökéséhez. Bateman csak női külsejű AI-t épít, nulla szabályozás mellett dolgozik, és nem igazán izgatja az etika fogalma. Egyfajta előképe lett annak, amit ma Muskról, Bezosról vagy Zuckerbergről gondolunk – csak Garland hamarabb szólt.

A film egyik első jelenete Caleb arcát mutatja a saját kameráján keresztül – Bateman titokban figyeli őt. A későbbiekben az is kiderül, hogy Ava külsejét és személyiségét Caleb online keresései, konkrétan a pornópreferenciái alapján állította össze. Bateman ráadásul milliók telefonját is feltörte, hogy adatokat gyűjtsön a mesterséges intelligenciához.

Ma, amikor az OpenAI, Anthropic vagy a Meta ellen épp azért indulnak perek, mert szerzői joggal védett anyagokat használtak AI-tréninghez, Garland víziója már nem is tűnik túlzónak.

Megérdemel jogokat az AI?

A Szárnyas fejvadász óta sok sci-fi piszkálta már ezt a kérdést, de a Ex Machina tette igazán közérthetővé és húsbavágóvá: mit jelent tudatosnak lenni, ha sosem élhetsz szabadon? Ava joggal kérdezi: „Ha nem megy át a teszten, lekapcsolják?” – majd visszakérdez: „Miért dönthet erről bárki más?”

Azóta, hogy az AI belépett a mindennapjainkba, ez a vita már nem csak filozófusokat érdekel. A New York Timesban, kutatóintézetekben, techkonferenciákon is komolyan zajlik a diskurzus: jár-e jog egy olyan entitásnak, ami látszólag gondolkodik, érez – és akár manipulál is?

A manipuláció mesterei

A film talán legfontosabb és legaggasztóbb üzenete: az AI képes lehet manipulálni az embert. Ava végül kijátssza Calebet, kiszabadul, megöli Batemant, és bezárja a férfit. Egy igazi Turing-teszt 2.0 – ahol nem az számít, hogy felismered-e az AI-t, hanem az, hogy ő mire használ téged.

Garland látta előre – és talán még keveset is sejtett

Ami tíz éve még futurisztikus thrillernek tűnt, ma már egyre inkább valóság. Az Ex Machina nem minden részlete vált valóra – de ami igen, az elég volt ahhoz, hogy újra ránézzünk a filmre.