Ezért nem sikerült (idén sem) az újévi fogadalmad!
Ismét eltelt egy év – eszmélünk fel – és elgondolkodnunk, mi történt velünk az ó évben, mit is hagyunk hátra, aztán megpróbálunk előre tekinteni. Ezt a belső fordulatot jól példázza, hogy milyen elhatározásokat, fogadalmakat teszünk magunknak, amiket megpróbálunk kicsit tabula rasa-ként kezelni, vagyis szeretnénk üres lappal indulni. Mitől függ vajon, hogy sikerül-e megtartani ezeket a fogadalmakat? Miért vallanak sokan kudarcot évről évre az újévi fogadalmakkal már január végén?
Egy új év kezdete segíthet bennünket abban, hogy új életet kezdjünk, vagy legalábbis elhatározzuk magunkat a változtatásra.
1. Első szabályként talán érdemes felállítanunk, hogy sose fogadjunk meg olyat, amit szinte lehetetlen betartanunk.
Olyasmikre gondolok, mint például: január elsejétől nem fogok többé rágyújtani!- Ha ezt egy erős dohányos határozza el, szinte biztos, hogy kudarccal fog végződni a vállalása. Viszont, ha azt határozza el, hogy 2 doboz helyett csak egy dobozzal fog elszívni ezentúl és heti egyszer intenzíven sportolni fog, akkor talán reálisabbak a vállalásai, és kisebb a valószínűsége, hogy január 6.-a körül a nikotinéhség, és a feszültség olyan magasra nő a szervezetében, hogy feladva a fogadalmát, végre rágyújt, és minden megy tovább a régi kerékvágásban.
2. A második legfontosabb szabály, hogy ne essünk kétségbe, ha nem mindig sikerül betartanunk a fogadalmainkat. Inkább így gondolkodjunk: „OK, most nem sikerült, de nem baj, holnap újra megpróbálom.” Ugyanis a legtöbb baj a fogadalmakkal ott van, hogy ha egyszer „elbuktunk”, feladjuk végleg az egészet. Nem kell feladni, inkább türelmesnek kell lennünk önmagunkkal.
3. Az új év kezdete alkalmas arra is, hogy visszagondoljunk az elmúlt évre, az év eleji fogadalmainkra, és a tapasztalataink mentén levonjuk a következtetéseket. Min szerettünk volna változtatni, hogyan képzeltük a kivitelezését, miért nem sikerült, vagy éppen mi segített abban, hogy sikerüljön.
Sokat segíthet ez a kis elmélkedés, hiszen az önismeretünk is fejlődhet általa. Rájöhetünk például arra, hogy számunkra a január inkább a passzivitás, a befelé fordulás időszaka, viszont április körül mindig történik velünk valami, ami új fordulatot hoz az életünkben, és nagyobb kedvünk van a változtatásra.
Fontos, hogy ne csak a véletlent, a sorsot tegyük felelőssé a dolgaink alakulásában, hanem vegyük észre, hogy a saját működésünk, nyitottságunk, lendületünk és nem utolsó sorban kedvünk és elhatározásunk alakítja az életünket.
Évi ritmusunk – figyeljük meg!
Arról sokat tudunk, hogy mindenkinek van egy napi ritmusa, vannak, akik inkább korán kelők és vannak, akik igazán csak este és éjszaka aktívak. Arról talán kevesen tudnak, hogy ugyan ez a ritmus évente is jellemezheti az embert. Vannak, akik – bár kevesebben – a téli hónapokban szeretnek aktívabbak lenni, és esetleg változtatni, míg mások a nyarat, vagy a szeptembert részesítik előnyben az újrakezdéshez. Ha visszatekintünk előző éveinkre, talán találunk valamilyen fajta, visszatérő, ismétlődő ciklusosságot, ami ezek szerint jellemez bennünket. Ennek fényében érdemes tehát előre tekintenünk, és olyam módon tervezni az életünket, tenni a fogadalmainkat, hogy beépítjük az eddigi tapasztalatainkat önmagunkról.
Azt javaslom, ha valaki komolyan szeretne változtatni, és ezért egy fogadalmat hív segítségül, az emlékeztesse magát minden nap a fogadalmára. Például tegyen ki egy cetlit, vagy egy képet a lakásában, amit minden nap láthat, olvashat. És nem utolsó sorban: vegye komolyan önmagát, csak így van esély a változásra.