Megmenthető még a kapcsolatod? 10 kérdés, amit válás előtt mindenképp tegyél fel magadnak!
„Egyetlen személytől várjuk azt, amit valamikor egy egész falu lakossága nyújtott, miközben kétszer olyan sokáig élünk. Nagyon nagy elvárás ez két ember kapcsolatától.”
Beindítja a gondolatodat a fenti idézet? Hogy látod, vajon hány szerepet töltesz be a kapcsolatodban: házastárs, férfi, legjobb barát, jó szerető, terapeuta, rendszergazda, pénzügyi elemző, sofőr, korrepetitor és még sorolhatnánk. Úgy hiszem, bátran ki lehet jelenteni, hogy ennyi szerepnek képtelenség reálisan megfelelni. Mindez hiányérzetet okoz, felerősíti egy meg nem fogalmazott vágy a jelentőségét, emiatt ösztönösen keressük annak a kielégítését. Pedig ilyenkor a legbölcsebb az lenne, ha megállnánk és elgondolkoznánk azon, hogy mit is szeretnénk valójában a párunktól.
Többnyire az emberek nem azért válnak el, mert boldogtalanok lennének, sokkal inkább azért, mert még boldogabbak akarnak lenni.
Mélyen belül azt érzik ugyanis, hogy van egy olyan vágyuk, igényük, ami nincs kielégítve. Joggal merül fel a kérdés: nem lenne könnyebb a mostani kapcsolatban mindezt megvalósítani, mintsem egy új társtól várni a megoldást?
Esther Perel világhírű pszichológus úgy gondolja, hogy ma a nyugati világban legtöbbünknek két vagy három hosszú távú kapcsolata vagy házassága lesz – és sokunknak ugyanazzal a személlyel.
Megingott már a kapcsolati hálótok annyira, ami arra ösztönzött titeket, hogy megálljatok, és közösen elgondolkozzatok azon, hogy alapjaiban átgondolva „újra házasodjatok” korábbi házastársatokkal? Esther ezt a kérdést teszi fel az ügyfeleinek egy nagyobb nehézség után: „Az első házasságotoknak vége. Szeretnétek egy másodikat kötni egymással?”
Vajon honnan tudhatjuk, hogy szeretnénk-e megmenteni a kapcsolatunkat, hogy egyáltalán van-e rá esély? Mindenkinek mások a szempontjai, így a kérdés nem az, hogy megmenthető-e, hanem az, hogy meg akarjátok-e menteni?
Egyre több olyan férfivel dolgozom együtt, akik kifejezetten úgy keresnek meg, hogy nem szeretnének valami újat, sokkal jobban hisznek meglévő kapcsolatukban, értékeket látnak benne és szeretnék azt megjavítani.
Írásom alapját csaknem 70 vállalkozónő válasza képezi. Azért is hiszem, hogy relevánsak a válaszaik, mert egy kapcsolat és egy vállalkozás működtetése sok esetben párhuzamba állítható egymással. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy milyen szerencsés az, akinek jól megy a vállalkozása, sikeres a házassága – hisz „jól döntött”. Pedig a legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy egyik sem a szerencsén múlik, sokkal inkább tudatosság, kitartó és kemény munka van az eredményesség hátterében.
Amikor belevágunk egy vállalkozásba, amiben hiszünk, amit szeretünk, beletesszük szívünket, lelkünket, tudásunkat és természetesen a pénzünket is – nagy reményekkel .
Ám egy ponton mégis megdöccen, majd szépen lassan megfeneklik. Erre vannak konkrét gazdasági számaink, nem akkora a bevétel, nem jönnek úgy a megrendelések és elmaradnak a pozitív visszajelzések. Mit csinál ilyenkor az ember? Hagyja, hogy döcögjön kényelmesen, ugyanakkor lemondóan és önmagát sajnáltatva szemléli az eseményeket, majd fájdalmasan búcsút vesz a vállalkozásától? Azt hiszem ez a ritkább eset. Inkább jellemző, hogy ad egy utolsó esélyt és megpróbálja, akár marketing vagy vállalkozási stratéga segítségével újraindítani azt.
Mégis hogyan működik ez egy kapcsolat esetében? Mikor van az a pont, amikor úgy érezzük, most még érdemes egy esélyt adni, és akár külső segítséggel, de energiát fektetni a megmentésébe, mert hiszünk abban, hogy sikerülni fog? Fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: határozott döntést hoztunk-e és valóban elköteleződtünk-e amellett, hogy megmentjük a házasságunkat, vagy csak úgy próbálkozunk. Van-e bennünk őszinte szándék a kapcsolat megmentésére? Belátható, hogy az elköteleződés mértéke sem mindegy, más lesz a folyamat hossza és eredménye, ha valóban odatesszük magunkat, vagy csupán csak ízlelgetjük azt.
Megmenthető még a kapcsolatod? 10 kérdés, amit válás előtt mindenképp tegyél fel magadnak!
Nézzük a konkrét kérdéseket. Ne szaladj végig rajtuk, olvasd el őket lassan és figyeld meg, milyen reakciót vált ki belőled. Vidd el magaddal egy kávé mellé, egy rövid sétára, hisz előfordulhat, hogy lassabban érkezik meg a saját válaszod.
1. Önmagam lehetek mellette és szeretem azt az embert, aki mellette vagyok? Hozzásegítjük-e egymást a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatásához és ahhoz, hogy a másik mellett igazán hitelesen önmagunk lehessünk. Tetszik, amit látok az általa tartott tükörben?
2. Emeljük-e még egymást? Hozzáad-e az életünkhöz, hogy együtt vagyunk? Tudjuk-e inspirálni egymást, fejlődünk-e a másik által?
3. Támogatjuk-e egymást olyan célok elérésében, ami csak egyikünknek fontos? Összehangolhatóak-e a céljaink? Azonosak-e az alapértékek, még ha a célok különbözőek is?
4. Lesz-e jelentősége a jelenlegi problémának 5-10 év múlva is?
5. A konfliktusainkban az azonnali nyerés a fontos, vagy el tudjuk engedni, hogy mindig nyerjünk, legyőzzük egymást? El tudod képzelni, hogy a konfliktusokat nem magatok között, vagy magatok előtt látod?
6. Amikor beszélgettek, érdekel, amit mond, amit reagál a gondolataidra, vagy csak jól esik hangosan valakinek kimondani? Jól esik-e néha, akár szavak nélkül csak úgy mellette lenni?
7. Akartok-e kettesben időt eltölteni? (hetente egy este, havonta egy nap, negyedévente egy hétvége, évente egy hét)
8. Nem az a kérdés, hogy tudsz-e nélküle élni, hanem az, hogy szeretnél-e vele?
9. Tudod-e még tisztelni?
10. Van-e még szenvedély a kapcsolatban? Szereted-e az illatát?
A szerelmi kapcsolatoknak két szakasza biztos van.
Az első, amikor belülről jön a bizsergés és bármit megtennénk azért, hogy a másikat boldognak lássuk. A második szakasz sokkal inkább a tudatosságról szól, hogy megteszem-e azokat a dolgokat, amitől a párom és én boldogok vagyunk. A kettő között van egy átmenet, ami sok konfliktussal jár, még ha azt is gondoljuk, hogy „nálunk nem is volt veszekedés” – nézzünk magunkba, voltak-e belső konfliktusaink, belső feszüléseink.
Ha eldöntöttük, hogy meg szeretnénk menteni a kapcsolatunkat, és elköteleződtünk amellett, hogy energiát is áldozunk rá, akkor sokkal tudatosabban kell működtetnünk, mint előtte. Ehhez nagy segítség egy külső szem, aki felteszi számunkra azokat a kérdéseket, amikre jó, ha ismerjük saját válaszainkat, és ha letérünk az eredeti útról, megkérdezi, hogy biztos ebbe az irányba szeretnénk-e továbbhaladni.