Bill Gates az az ember, akinek mindenről van véleménye a pandémiától kezdve, a mesterséges intelligencián át a könyvajánlókig. A filantróp üzletember a fenntartható jövő kérdésével is aktívan foglalkozik, a napokban pedig markáns véleményt fogalmazott meg a klímaválság megoldására indított faültetési akciókról is.
“Én nem ültetek fákat” – mondta Bill Gates a The New York Times nemrégiben megrendezett klímacsúcsán. Hozzátette, hogy “teljes képtelenség” azt gondolni, hogy a faültetéssel meg lehetne oldani az éghajlatváltozást, és nem köntörfalazott arról, hogy mit gondol erről az elképzelésről: “A tudomány emberei vagyunk, vagy idióták?”
Szén-dioxid be, oxigén ki
De mégis mi a gond? Már általános iskolában megtanultuk, hogy a növények szén-dioxidot vonnak ki a környezetből, amit aztán oxigénné alakítanak, tehát a klímaváltozás első számú okozója ellen kiválóan működnek, ráadásul olcsóbb is “telepíteni” őket, mint a CO2 megkötő gépeket.
“Bill Gates bizonyított, tudományosan megalapozott technológiákról beszél: a fák pontosan ilyenek” – mondja Sean DeWitt, a World Resources Institute nonprofit szervezet globális helyreállítási kezdeményezésének igazgatója. “A fák nem csak a szén-dioxidot szippantják ki a légkörből olyan sebességgel, amely messze meghaladja a meglévő “technológiai” megoldásokat, hanem sokkal költséghatékonyabbak is, és kulcsfontosságúak a víz- és tápanyagkörforgásunk működéséhez, amely nélkül nem tudnánk élelmiszert termelni.”
A Climate Interactive nonprofit szervezet egyik elemzése szerint azonban egy trillió új fa ültetésével 2100-ig mindössze 0,15 Celsius-fokos felmelegedést lehetne megakadályozni. Az elemzés szerint ennyi új fa a század közepéig ellensúlyozandó kibocsátásoknak is csak viszonylag kis részét tudná megkötni. Tehát hiába tudjuk felfogni nehezen az egy trilliós számot, és tűnik hatalmas mennyiségnek, a kibocsátásunk tempójának kompenzálására vajmi kevés.
“Még ha el is tudnánk ültetni egy billió fát – ami soha nem történne meg, reálisabb, ha ennek talán a tizedével számolunk -, a fák csak 6%-át távolítják el annak, amit 2050-ig el kell távolítani” – mondja Andrew Jones, a Climate Interactive ügyvezető igazgatója, aki a Massachusetts Institute of Technology-val (MIT) együttműködésben létrehozott En-ROADS nevű klímamodellező platformot használja. Ez a mennyiség 37 gigatonna CO2 megkötésének felel meg. “Senki sem állítja, hogy ez a megoldás a csodaszer” – mondja. “De jelentősnek tűnik.”
A számítás azonban vitatható. Jones szerint évtizedekbe telik, mire a fák jelentős mennyiségű CO2-t képesek eltávolítani. DeWitt szerint azonban a trópusokon a jelentős szén-dioxid-eltávolítás akár évek alatt is megtörténhet, és úgy véli, hogy a platform becslése konzervatív lehet. DeWitt azt is mondja, hogy több terület áll rendelkezésre ültetésre, mint amennyit a modell feltételez, mivel a legnagyobb lehetőség a fák telepítésére a meglévő gazdaságokban van.
Jónak jó, de nem elég
A legrosszabb forgatókönyv szerint a faültetéssel el lehetne terelni a figyelmet a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésének szükségességéről. Jones ezt ahhoz hasonlítja, mintha egy tüdőrák által veszélyeztetett dohányos elmegy az orvoshoz, aki jobb étrendet és testmozgást javasol – nem pedig a cigarettáról való leszokást. Egy olyan időszakban, amikor már most az éghajlatváltozás pusztító hatásait látjuk, Jones szerint azokra a megoldásokra kellene összpontosítani, amelyek a legnagyobb hatást érhetik el.
Érvelése szerint a vállalatoknak nem kellene faültetést alkalmazni a klímastratégiájukban, vagy azt mondani a vásárlóknak, hogy az ebből származó kibocsátást ellensúlyozhatják azzal, hogy külön fizetnek mondjuk 10 fa ültetéséért. Ehelyett inkább a kibocsátások közvetlen csökkentésére kellene összpontosítani, amennyire csak lehetséges – és esetleg teljesen el kellene kerülniük az ellentételezést.
Mi mindenre jók a fák
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a kettőt ne lehetne párhuzamosan csinálni. Mert ha önmagában a globális felmelegedést nem is oldja meg, a faültetésnek számos előnye van, többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésében.
A városokban a fák ültetése döntő fontosságú lehet a szélsőséges hőség kezelésében, hiszen az árnyékukban hűvösebb van. A fák emellett segíthetnek a légszennyezés enyhítésében és a csapadékvíz kezelésében is. Számos tanulmány bizonyította, hogy az emberek mentális egészségének és közérzetének mennyire jót tesz a zöld közelsége. Akár már napi 17 perc a természetben segíthet, hogy jobban érezzük magunkat, a zöld közelében élők pedig hosszabb élettartamra számíthatnak a kutatások szerint.
A gazdaságokban a legelők fákkal való beültetése segíthet az erózió megelőzésében és a vízminőség javításában. A fák élőhelyeket is biztosítanak számtalan fajnak, mind a városokban, mind az erdőkben.
Még mindig kritikus fontosságú a faültetések finanszírozása, ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni az éghajlati előnyökre vonatkozó állításokat. Tehát szükség van a vállalatok pénzére, hogy legyen miből fákat ültetni, de nem szabad, hogy verjék a mellkasukat, hogy ők emiatt a klímaváltozás bajnokai. Ezek nélkül számos kritikus projekt nem lenne életképes.
DeWitt azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a fák ültetését és a meglévő erdők megőrzését továbbra sem szabad leírni. “Soha nem állították, hogy a több fa termesztése önmagában megoldja az éghajlati válságot” – mondja. “Az álló erdők helyreállítása és megőrzése azonban elengedhetetlen az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és ahhoz, hogy bolygónk élhető maradjon.”
