Manapság szinte mindennapi jelenet, hogy bárhol, ahol több ember együtt van, ahelyett, hogy beszélgetnének egymással, mindenki a telefonját nézi, nyomkodja – egyszóval „vele” van csak kapcsolata.

Talán addig nincs is gond, ha mindez a metrón, vagy egy sorban állás közben történik, azonban ha ugyanez történik a privát, intim életünkben, hosszú távon okozhat komoly gondokat.

1.Féltékenység, intimitás hiánya a kapcsolatban

Nem ritka panasz manapság, hogy miután elmúltak a „mézeshetek” egy kapcsolatban, az érdeklődés intenzitása csökken, és mindenki visszatér az online világába. Ekkor egyszerűen az történik, hogy együtt vannak ugyan, egy térben, egy lakásban, de mindenki máshol van, mással beszél, más érdekli. Mindez persze melegágya lehet a féltékenységnek is. Hiszen ha az egyik fél számára kiderül – és ki szokott derülni – hogy a párja mással chat-el esetleg órákat, azonban ha ő szeretne egy mélyebb beszélgetést, arra nincs idő, akkor az aláássa a bizalmat, és megkérdőjelezi az intimitást is. Hiszen hogy is lehetne intim egy kapcsolat, ha közben párhuzamosan több emberrel is kapcsolatban vagyunk? Sehogy.

Illetve csak úgy, ha megpróbálunk bizonyos szabályokat hozni, hogy védjük az intim életünket. Például nem veszem fel a telefonom, nem nézem a mail-jeimet, nem chat-elek, kibírom, hogy 1-2 óráig nem tudom a legfrissebb híreket. Erre érdemes házi szabályokat hozni, és megbeszélni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem a kapcsolatba.

2.Miért nem veszi fel? Miért nem válaszol?

A másik probléma, hogy mivel elvileg mindig mindenki elérhetővé vált az okostelefonoknak köszönhetően, nehezen toleráljuk, ha valakit nem tudunk elérni. Miért nem veszi fel? Miért van kikapcsolva? Miért nem válaszol azonnal, hiszen látom, hogy látta, hogy olvasta? Számtalan kérdés, ami ismét bizalmatlanságot, sértődést és haragot szülhet. Az sem ritka manapság, hogy valaki komoly szorongást (szeparációs szorongásnak hívja a pszichológia) él át, ha a számára fontos ember/emberek, legyen az pár, szülő, gyerek, nem reagál azonnal. Mi lehet vele? Csak nem történt vele valami? Nem vagyok számára elég fontos? Aztán jönnek a szemrehányások, a magyarázkodások, esetleg a visszavágások, amíg lassan nem alakul ki valami stabilabb menet. Kit mikor lehet hívni, mit várok el tőle. Visszahívjon-e, vagy majd újra én hívom, stb. Azonban addig a kapcsolat sérülhet, mindenféle feltételezések, gyanakvás, harag ütheti fel a fejét, amit ha nem sikerül megbeszélni, ha nem tudjuk közös nevezőre hozni az elvárásainkat, akár kezelhetetlen helyzeteket is eredményezhetnek.

3.Mikor voltál utoljára egyedül?

Mivel a mai technika miatt csak akkor vagyunk igazán egyedül, ha ezt az egyedüllétet mi magunk választottuk tudatosan, nem tud fejlődni az a képességünk, hogy csak befelé figyeljünk. Ha mindig online vagyunk, mindig kint vagyunk. Pedig nagy szükség van arra is, hogy csak „nézzünk ki a fejünkből”, hagyjuk, hogy a gondolataink cikázzanak, esetleg újragondoljunk dolgokat, vagy csak ülepedjenek a bennünket ért élmények.

Ha erre nem adunk magunknak időt, elkezdünk kapkodni, gyorsan akarunk dönteni, anélkül, hogy valamit igazán átgondoltunk volna.

4.Mi van, ha kimaradok valamiből?

Sokan attól félnek, hogy kimaradnak valamiből, ha offline vannak. Ebben az a legérdekesebb, hogy bizony mindig kimaradunk valamiből, és ezt el kell tudnunk fogadni. Nem tudunk egyszerre több helyen lenni, nem tudunk egyszerre mindenkivel beszélni, sőt, még a legfrissebb híreket sem tudjuk meg azonnal, hiába nézzük a telefonunkat. El kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy nem biztos, hogy nagy baj, ha kicsit kivonjuk magunkat.

Az igazán fontos emberek, az igazán fontos dolgok megtalálnak és „kibírják”, ha nem vagyunk mindig elérhetőek. De ehhez nekünk is ki kell bírni, hogy néha kikapcsoljuk a telefonunkat.