Egy új tanulmány szerint a testtömeg-index (BMI) értékéből nem lehet egyértelműen következtetni a halálozási kockázatra, holott korábban ezt gondolták a legfontosabb mérőszámnak. Helyette a csípő- és a derékbőség arányára érdemes figyelni, mert a BMI-re hivatkozó korábbi vizsgálatok mögött nincsen elegendő tényadat, ezért ezek eredménye nem meggyőző.
Míg a túlsúlyra vagy elhízásra utaló BMI valóban lehet kockázati tényezője különféle krónikus, életveszélyes betegségeknek, nem biztos, hogy jó mutatója az általános halálozási kockázatnak. A tanulmány szerzői szerint ehelyett a testtömeg-indexet azaz BMI-t más kockázati tényezőkkel együtt kellene figyelembe venni, amikor a halálozást előre jelezzük. A kutatók azt találták, hogy mind az egészséges, mind a túlsúlyos BMI kategóriákban – 22,5-től 27,4-ig – csekély különbség volt a felnőttek körében a kockázatot illetően. A tanulmány azonban megfigyelte, hogy a 30-at meghaladó BMI-vel rendelkező felnőtteknél 21%-kal, 108%-ra nőtt a mortalitás. Idősebb felnőtteknél a mortalitás szignifikáns növekedése nem volt megfigyelhető a 22,5 és 34,9 közötti BMI között, amelynek felső tartománya elhízásra utalt.
Több, mint félmillió adatot elemeztek
A legtöbb BMI-vel és halálozással kapcsolatos kutatás az 1970-es évek adatain alapul. Figyelembe véve az életstílus ezen időszak óta bekövetkezett változásait – beleértve a túlsúly és az elhízás növekedését –, és egy változatosabb vizsgálati populációs mintát keresve, az új tanulmány frissebb, kiterjedtebb adatokat elemzett. Az elemzés 554 332 amerikai felnőtt BMI-adatait és a 2019-es amerikai halálozási index adatait vizsgálta. Az egyének átlagos életkora 46 év volt, a nők és a férfiak aránya megegyezett.
A résztvevők 35%-ának BMI-je 25 és 30 között volt, ami jellemzően túlsúlyosnak számít, és 27,2%-ának 30-as vagy ennél is magasabb, ami már elhízást jelez. Átlagosan 9 évig, legfeljebb 20 évig követték őket, ezalatt 75 807 halálesetet jegyeztek fel.
Dr. Pedro J. Caraballo, a Mayo Clinic orvosi igazgatója, aki nem vett részt ebben a tanulmányban, elmondta: „A BMI használata önmagában az elhízás vagy az egészség meghatározására erősen ellentmondásos. Vannak jobb definíciói az elhízásnak és az elhízás különböző típusainak, amelyek befolyásolhatják az egészséget.”
Hogyan számolják a BMI-t?
A BMI képlete viszonylag egyszerű: egy személy kilogrammban megadott súlyát osztják el a méterben mért magasságának négyzetével. A BMI azonban nem veszi figyelembe a test egyéb jellemzőit, például a zsír és az izmok arányát, a zsír testben való eloszlását és az anyagcsere működését. A derék körüli zsír például különösen növeli a betegségek kockázatát.
“A BMI nem tesz különbséget az izomtömeg és a zsírtömeg között, ezért a testépítők BMI-je magas lehet a nagyobb izomtömeg miatt” – magyarázta dr. Dagfinn Aune, a School of Public kutatója.
Dr. Aayush Visaria, a Rutgers Center for Pharmacoepidemiology and Treatment Science (NJ) szakembere úgy fogalmazott, hogy a tanulmány igazi üzenete az, hogy a BMI-ben meghatározott túlsúly nem megfelelő mérési eszköz, legalábbis a halálozás szempontjából. A túlsúly, mint egészségügyi állapot továbbra is fontos, de valószínűleg a testösszetétel és a testzsír eloszlás figyelembevételével kell diagnosztizálni.
A BMI-vel összefüggő krónikus betegségek közé tartozik ugyanakkor a szívkoszorúér-betegség, a stroke, a szívelégtelenség, a hirtelen szívhalál, a pitvarfibrilláció, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a vesekő, az epekő, a divertikuláris betegség és egy tucat különböző típusú rák.
Kimutatták, hogy a BMI csak szélsőséges, nagyon alacsony (<20) vagy nagyon magas (>40) értékek esetén független kockázati tényező. Több tanulmány is azt sugallja, hogy az enyhe és mérsékelt elhízás segítheti a túlélést, ha egy adott, stressznek kitett alpopulációt vizsgálnak. Ez azért van, mert ez a plusz energia támogathatja a szervezetük működését.
Nem mutatja pontosan az elhízást a BMI
Az idős embereknél nem nő a halálozás kockázata 35-ös BMI-ig, ami az ilyenkor bekövetkező izomtömeg-csökkenésnek – amelyet szarkopéniának neveznek –, valamint a csont-ásványi sűrűségnek köszönhető. Ennek a kétféle súlynak a csökkenése a túl sok zsír ellenére normális BMI-hez vezethet. A magasabb BMI-vel rendelkező emberek paradox módon egészségesebbek lehetnek a nagyobb izomtömeg és csontsűrűség miatt.
Az elhízás tehát önmagában, az enyhe és közepes tartományban, nem biztos, hogy független kockázati tényező. Azonban számos anyagcsere-betegség kialakulásának fontos előzménye, melyek néhány év múlva növelik a halálozási kockázatot (cukorbetegség, szívbetegség stb.). Ezenkívül az emberek hízhatnak, ha krónikus betegek, vagy a kevesebb fizikai aktivitás és a helytelen táplálkozás miatt.
Dr. Visaria azt javasolja, hogy az orvosoknak fontolóra kell venniük a BMI kiegészítését más mérőszámokkal, mint például a derékbőség és csípőbőség aránya. A tanulmányból ugyanis kiderül, hogy a derékbőség jelentősen módosítja a BMI és a halálozás közötti összefüggést.
Mennyi az ideális csípő- és derékméret?
A derék-csípő arányát könnyen ki lehet számolni. El kell osztani a derékkörfogatot a csípőkörfogattal. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint, ha az érték 1,0 felett van, az növelheti a túlsúllyal kapcsolatos betegségek kialakulásának kockázatát, beleértve a szívbetegségeket és a 2-es típusú cukorbetegséget. Ez akkor is fennállhat, ha a túlsúly egyéb mutatói, például a testtömegindex (BMI) a normál tartományban vannak. A WHO azt tanácsolja, hogy a derék-csípő aránya férfiaknál ne haladja meg a 0,85 értéket.
Amennyiben meghaladja, akkor a betegségek kialakulása a korai halálozás kockázatának csökkentése érdekében az orvosok a fogyást helyezik előtérbe.
Vigyünk be a szervezetünkbe kevesebb kalóriát, mint amennyit elégetünk, tehát együnk kevesebbet és eddzünk többet. Az egészséges táplálkozás, az adagok csökkentése és a heti többszöri testmozgás jó kiindulópont. Tanulmányok megállapították, hogy a magas gyümölcs- és tejtermék-, valamint kevés fehér kenyér, feldolgozott hús, margarin és üdítőital tartalmú étrend segíthet csökkenteni a hasi zsírt.
