Így segítheti a tai chi a demencia elleni harcot

A tai chi sokkal több, mint egyszerű harcművészet. A kínai harcművészetek úgynevezett belső iskolái közé tartozó harcművészet, amely a külső iskolákkal ellentétben nem az izom erejére, hanem a belső erő fejlesztésére, és az ezáltal elért eredményekre helyezi a hangsúlyt.

A tai chi relaxációs rendszer, meditációs mozgás és harcművészet is egyben, a gyakorlás pedig pozitív hatással van a fizikai és mentális egészségre, a test és a tudat összehangolása és ellazítása révén pedig fejleszti a belső erőt és egyensúlyt. A minden életkorban művelhető mozgásforma, nem igényel speciális alkati vagy erőnlénti alkalmasságot. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy akár a küzdősportokhoz képest az évszázadok alatt lágy, lassú mozgássorrá fejlődött tai chi valóban élethosszig gyakorolható.

A gyakorlás kezdeti szakaszában a cél a test ellazítása és a tudat lecsöndesítése. Minden mozdulata körkörös. Kizökkenti az embereket a mindennapi életből a belső tudás, a nyugalom és az erő felé. A belső nyugalom gyakorlása nagyon hatásos azoknál akik érzelmi problémákkal küzdenek, hiszen a nyugodt koncentráció oldja a mentális problémákat, míg az ellazító gyakorlatok és az energia áramoltatása segíti a fizikai regenerálódást.

Dr. Samuel Nyman, a Bournemouth Egyetem akadémikusa már 2016 óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai kultúrkörben kevésbé ismert mozgásművészet vajon hasznos-e a demenciával küszködők egyensúlyi problémáinak megoldásában? Ez azért fontos kérdés, mert a demenciában szenvedő emberek kétszer annyi alkalommal veszítik el az egyensúlyukat, mint az ebben nem szenvedők, ezért kétszer olyan valószínű, hogy elesnek és kisebb-nagyobb sérüléseket szenvednek.

A kutatás során Nyman egy kontrollcsoportot hozott létre, amely normál tevékenységeket végzett, és egy hasonló csoporttal együtt mérte őket. De ez utóbbiak hat hónapos tai chi programban vettek részt. Az Ageing Clinical Interventionsben közzétett kutatás szerint azok, akik a tai-chi programot vállalták, fenntartották a jó életminőségüket, míg a kontrollcsoportban élők életminősége romlott ugyanabban az időszakban.

„Megállapítottuk, hogy azok, akik tai chi gyakorlást végeztek, mentálisan és fizikailag is jobb állapotba kerültek. Nemcsak a közösségi programokat, találkozókat élvezték jobban, de a tai chi csoport tagjai valóban kevesebb alkalommal veszítették el egyensúlyukat és este el, mint a kontroll csoport tagjai.” – fogalmazott Dr. Nyman.

A kísérletet Anglia déli részén végezték el, arra pedig továbbra is keresik a választ, hogy a tai chi pontosan milyen mechanizmus szerint csökkenti az egyensúlyvesztések számát, különösen a demenciában szenvedőknél.