Ez történik az emberi testtel a Mount Everest „halálzónájában”

Nemrég bejárta az internetet a kép, ahogy a bakancslistájuk újabb tételének kipipálására készülve, a világ legmagasabb csúcsának meghódítására kígyózó sorban várakoznak a hegymászók. Az illúziórombolás mellett komoly következményei is vannak az amúgy sem veszélytelen vállalkozásnak: csak a múlt hónapban 11 hegymászó vesztette életét az úgynevezett halálzónában sorban állás közben az oxigénhiánnyal megspékelt fáradtság következtében.

Pár évtizede még az országot is csak ritka esetben hagyták el a legtöbben, míg 2019-ben az utazás lett az első számú kikapcsolódás, a bakancslistákat formáló meghatározó tényező. Az emberevő törzs által lakott eldugott trópusi szigetet leszámítva szinte nincs olyan szeglete a Földnek, ami néhány gombnyomással ne kerülne elérhető távolságba, így folyamatosan emelni kell a tétet.

Meghódítani a világ tetejét

Az emberiség történetében vannak fontos első pillanatok, amelyek bizonyítják, hogy bármire képesek vagyunk. A Csomolungma, azaz a Mount Everest 8848 méteres tengerszint feletti magasságával a világ legmagasabb pontja, amelynek csúcsára 1953-ban Sir Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és Tenzing Norgay serpa ért fel elsőként. Alig több mint hatvan évvel később tucatjával indulnak csapatok a csúcsra – kalandorok, hegymászók és unatkozó milliárdosok vegyesen.

Felérni a világ tetejére, meghódítani a csúcsot, megvalósítani egy álmot, kitolni a fizikai teljesítőképesség határait – ez mind együtt jár a Mount Everest meghódításával, ugyanakkor cseppet sem veszélytelen vállalkozás ez, amelyben sokan vesztették már életüket. Májusban tizenegyen. Meghalni egy álomért – magasztos tett vagy egyszerű ostobaság, ez mindenkinek a saját döntése.

8000 méter magasan kezdődik a földi pokol

De mivel is kell szembenézniük azoknak, akik meg sem állnak a csúcsig? Nagyjából 8000 méternél kezdődik a halálzóna – itt már sokkal ritkább az oxigén, így az emberi test sejtjei elhalnak az oxigénhiány miatt. A hegymászók agya és tüdeje oxigénre szomjazik, így megnő a szívroham és az agyvérzés kockázata, valamint az ítélőképesség is károsul. Az említett 11 halálos áldozat közül majdnem mindenki a szükségesnél hosszabb időt töltöttek a halálzónában. Az utazási irodák a hosszú sort hibáztatták az esetekért, ami miatt jelentősen megnőtt a halálzónában töltött idő. A Kathamndu Post szerint május 22-én összesen 250-en kíséreltek meg feljutni a csúcsra. Az előre nem kalkulált idő nehezíthette a helyzetet, habár ebből még nem lehet egyenes következtetéseket levonni minden egyes halálesetre vonatkozóan.

Az emberi test tengerszint magasságban funkcionál legjobban, ahol a levegő oxigéntartalma nagyjából 21 százalék. Ahogy egyre magasabbra megyünk a körülmények egyre kevésbé adottak a test normál működéséhez, 3600 méter felett pedig már 40 százalékkal kevesebb az oxigén mennyisége. Jeremy Windsor orvosként 2007-ben csatlakozott a Caudwell Xtreme Everest expedícióhoz, és elmondta, a halálzónában a hegymászóktól vett vérmintából kiderült, hogy negyed annyi oxigénnel élnek túl, mint ami egyébként a tengerszinten megszokott. „Ezek a számok hasonlóak voltak a halálukon lévő betegekéhez” – mondta Windsor.

„Olyan, mint egy futópadon futni, miközben egy szívószálon át veszel levegőt” – írta le képletesen az élményt David Breashears.

Phase one complete with a week to spare. I hope people are now believing. I hope the support continues and #ProjectPossible meets the funding and sponsorship we still need. Strange how a photo of a queue has had the biggest response so far!! pic.twitter.com/ZIOCYPCjzf

— Nimsdai (@nimsdai) 2019. május 24.

Oxigén=élet

Az oxigénhiány számos egészségügyi kockázattal jár. Ha az oxigén szintje a vérben egy bizonyos szint alá csökken, a szívverés felgyorsul, akár 140-szer is doboghat egy perc alatt, ami növeli a szívroham veszélyét. A hegymászóknak ezért időt kell adniuk a testüknek, hogy akklimatizálódjanak a körülményekhez. Az expedíciók általában három alkalommal indulnak el az alaptáborból – ez nagyjából 5300 méter magasan van – minden sikeres út után egyre magasabbra merészkedve, mielőtt ténylegesen elindulnának bevenni a Himalája csúcsát.

A hegyen töltött hetek alatt a test elkezd alkalmazkodni, ezért több hemoglobint – ezek a vérsejtek szállítják az oxigént – termel, hogy kompenzáljon. A túl sok hemoglobintól azonban sűrűbb lesz a vér, így a szívnek nehezebb lesz pumpálni, ami stroke-ot okozhat, vagy folyadék kerülhet a tüdőbe. Gyakran előfordul a HAPE – high altitude pulmonary eadema – azaz a tüdőödéma, ilyenkor sztetoszkóppal hallani lehet a tüdőbe jutott folyadékot. A további tünetek között felsorolható a fáradtság, éjszaka fojtogató érzés, gyengeség és a folyamatos köhögés, ami vizes, fehér színű folyadékot hoz fel. A köhögés olyan intenzív is lehet, hogy eltörheti a bordákat.

A halálzónához egyszerűen képtelenség hozzászokni Peter Hackett orvos és kutató elmondása szerint. A legnagyobb kockázat 8000 méter fölött a hipoxia, amikor az egyes szervek, például az agy nem jut elegendő oxigénhez. Ha az agy nem jut elég oxigénhez, akkor megduzzad, ez a high altitude cerebral edema (HACE) néven ismert jelenség, ami agyi ödémát jelent. A duzzadás rosszullétet, hányást eredményezhet, és nehezíti a tiszta gondolkodást. Az oxigén megvonás miatt a mászók elfelejthetik, hogy hol vannak, és egy delíriumos állapotba kerülhetnek, amit magaslati pszichózisként emlegetnek. A hipoxiás hegymászók ítélőképessége csökken, és akár olyan furcsa viselkedést észlelhetnek náluk, minthogy levetik a ruháikat, vagy képzeletbeli barátokhoz kezdnek beszélni.

Ugyanolyan embert próbáló a magasban jelentkező többi tünet: állandó hányinger és hányás, az étvágy csökkenése, a testsúly csökkenés ezzel együtt az izomzat leépülése, kialvatlanság vagy hóvakság. Mivel a halálzónában a hőmérséklet sosem haladja meg a 0 Celsius fokot, így a fagyás is komoly veszélyt jelent. A gyengeség és kimerültség miatt egy óvatlan pillanatban akár le is zuhanhatnak a mászók.

A halálzóna a földi pokol 8000 méter magasan, ezért a mászók igyekeznek egy nap alatt megjárni az utat. Általában este 10-kor hagyják el a négyes számú tábort 7900 méter magasan, így az út első felét a legtöbben sötétben teszik meg. Ha minden jól megy, a csúcsot körülbelül 7 óra alatt érik el, a fotók és az ünneplés után pedig azonnal indulnak vissza a 12 órányira lévő táborba.

Ez is érdekelhet: Így készül Klein Dávid és Suhajda Szilárd a „hegyek királyára”