A nárcisztikus személyiségzavar kialakulásának oka általában gyermekkori traumákra vezethető vissza és az ember önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetből táplálkozik.
A legtöbb esetben két véglet áll a háttérben: a gyermekkel vagy azt éreztetik a szülők, hogy bármit is tesz, az soha nem lesz elég jó, vagy épp ellenkezőleg, annyira elkényeztetik, hogy sérül az egészséges énkép és az autonómia.
Az eredmény viszont hasonló, a nárcisztikus embernek felnőttként is folyamatosan biztosítania kell magát különleges mivoltáról.
A gyermek családi dinamikája az egyik legjelentősebb előrejelzője a nárcisztikus hajlamoknak, ideértve a felsőbbrendűség érzését, a nagyképűséget vagy az empátia teljes hiányát.
Fontos viszont kiemelni, hogy a gyerekek és a tinédzserek természetüknél fogva önzőbbek, hiszen elméjük még fejlődik, normális, hogy kevésbé tudatosak addig, ameddig nem tanulják meg az olyan készségeket, mint például az empátia, az érzelmek szabályozása. Ebben a tanulási folyamatban szülőként neked is felelősséged van, így ha szeretnéd elkerülni, hogy gyermeked – és környezete – később a gyerekkori sérelmek miatt kialakult nárcisztikus személyiségzavar következményeivel küzdjön, érdemes figyelni a következőkre – mondja a szakértő a CNBC kérdésére.
Hogyan reagálsz a negatív érzelmekre?
A gyerekek megfigyelésből és reflektálásból tanulnak, ami azt jelenti, hogy elfogadhatják, adaptálhatják a szülők negatív cselekedeteit. Tegyük fel, hogy egy pincér elrontja a rendelést. Ahelyett, hogy kegyesen kezelnéd a helyzetet, megalázod és kiabálsz a pincérrel – gyermeked ilyenkor is figyel, és úgy gondolja, az a helyes, ahogyan a szülő reagál.
Ezért olyan fontos megtanítani és bemutatni a gyerekeknek, mit jelent az érzelmi intelligencia, különösen az empátia. Segíts neki felismerni, hogyan érzi magát, adj nevet az érzelmeknek, amelyekről sejted, hogy gyermeked éppen átél legyen az csalódottság, fájdalom vagy szomorúság. Az érzelmi intelligencia gyakorlása megkönnyíti számára, hogy kifejezze érzéseit és figyeljen arra, hogy mások hogyan érzik magukat a környezetében.
Miért fontos felcímkézni az érzelmeket?
Ha megszégyeníted vagy figyelmen kívül hagyod gyermeked érzelmeit, azzal lényegében azt tanítod meg neki, hogy amit érez, az rossz. Ennek eredményeként nehezen tudja felnőttként szabályozni viselkedését, ami az életkor előrehaladtával számos problémához és olyan védekező mechanizmushoz vezethet, mint extrém esetben a függőség vagy a nárcisztikus személyiségzavar. Tanulmányok szerint leggyakrabban a szégyen, a bizonytalanság és a félelem érzése táplálja a nárcisztikus ember viselkedését. Az érzelmek felcímkézése ebben az esetben is működik, az érzelmek érvényesítése ugyanis azt jelenti, hogy tudatod vele, minden amit érez, az normális.
Képzeld el, hogy felveszed a gyerekedet az iskolából. Beszáll a kocsiba, és mérges arccal becsapja az ajtót. Ahelyett, hogy megszégyenítenéd a rossz hozzáállása miatt, tarts tükröt például a következő szavakkal:
- „Úgy tűnik, szörnyű napod volt az iskolában! Mi történt?”
Miután elmondta, hogy mi történt, erősítsd meg abban, amit érez:
- „Ez nem szép. Megértem, miért vagy ideges.”
Ez nem azt jelenti, hogy egyetértesz az érzelmi reakciójával, egyszerűen tudatod vele, hogy az érzelmeket el lehet fogadni, így idővel jobban fog bízni magában és az érzéseiben is.
A túlzott elkényeztetés is lehet ártalmas
Az elkényeztetés gyakran a szeretet és a jószándék álcájába van csomagolva, de ez inkább csak a látszat, sok gyereknél ugyanis kifejezetten mentális sérülésekhez vezethet, ha a szülők mindent tálcán kínálnak neki.
Az elkényeztetés is lehet a gyermek számára ártalmas, nem az érdekeit szolgáló szülői viselkedés. Sérül általa a gyermek autonómiája, így megnehezednek a függetlenségi törekvései és a későbbiekben a szülőkről való leválás is. Elkényeztetett, önző felnőtt válhat belőle, aki a környezetének rendkívül megterhelő. Ráadásul az elkényeztetés járhat érzelmi elhanyagolással, mert a szülő nem minőségi időt tölt a gyerekével, hanem kiszolgáló személyzetté válik és akár kompenzálásként mindent megvesz a gyermekének.
Elkényeztetés esetén a család élete a gyerek körül forog, az ő igényeiről szól – túlzott mértékben. A szülő a gyerek minden óhaját, kívánságát teljesíti, fizikailag és lelkileg is szolgálja. Nem mer nemet mondani és nem mer határokat szabni. Olyan dolgokat is megcsinál helyette, amire a gyerek az életkorának megfelelően képes lenne: ilyen a rendrakás, a házimunkába való segítés, a házi feladat stb.
A szakértő szerint ez felnőttkorban bosszulja meg magát. Egy elkényeztetett gyerek nem tanulja meg az érzelmei szabályozását, azt hiszi, bármit megtehet. Követelőzővé válik, mindent azonnal akar, nem tudja késleltetni a szükségleteit. Ha nincsenek határok és következmények, előfordulhat, hogy nem tanulja meg a felelősségvállalást, ezért később is mindig mást hibáztat majd, és állandóan bűnbakot keres a külvilágban.
Vedd észre a nárcisztikus személyiségzavar árulkodó jeleit!
Ha a gyereked azért kap dühkitörést a nyilvánosság előtt, mert nem az ő akarata érvényesül, ne hagyd rá a történteket. Az ilyen helyzetekben nem kell szégyellned gyermeked viselkedését, de fontos, hogy kivezesd őt a helyzetből.
- “Mi történt?”
- “Hogy érzed magad?”
- “Szerinted milyen érzéseket vált ki a reakciód a körülötted lévő emberekben?”
Ahelyett, hogy elfogadnád az érzelmi diszfunkcióját, segíts neki fejleszteni a szociális tudatosságot, az empátiát és az érzelmek szabályozásának készségeit – ezek mind elengedhetetlenek az EQ felépítéséhez. Ha aggódsz, hogy gyermeked nárcisztikus hajlamokkal rendelkezik, érdemes fontolóra venni, hogy egy személyiségzavarokra szakosodott terapeutához fordul segítségért a család.
