Apa is hibázhat, apa is lehet gyenge

A szülői minták gyereknevelésben betöltött szerepéről szinte már frusztrálóan sokat lehet hallani, olvasni. Egészen addig, ameddig nem leszel apa, talán nem érint meg a dolog, amikor viszont szülővé válsz, beindul a géphenger.

Magamon is sokszor észreveszem, hogy egy-egy vita, apai szigor bevetése során azokat a hozott mintáimat kapom elő, amelyeket a gyerekkoromból ismerek. Ezek a minták viszont nem feltétlenül jók és előfordul, hogy egy-egy kiabálás alkalmával saját magamat látom a gyerekeim szemében, gyerekként. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy mennyire nem szerettem, amikor a szüleim így beszéltek velem. Nehéz ügy, hiszen vannak pillanatok, amikor határozott szülőnek kell lenni, ki kell állni a felállított határok mellett, ugyanakkor egy hajszál választja el ezeket a pillanatokat attól, amiket én is kifejezetten utáltam gyerekként.

Az élet ismétli önmagát, aki viszont szemfüles, rengeteget tanulhat ezekből a tapasztalatokból.

Apaként valószínűleg téged is elfogott már az érzés, hogy nem követheted el ugyanazokat a hibákat, amiket anno a szüleid is elkövettek. A helyzet viszont az, hogy ezek nem hibák, csak maga az élet.

Hogyan is várhatnád el magadtól, hogy egyik pillanatról a másikra tökéletes szülőként működve minden szituációt megoldj, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Időre van szükség és folyamatos tanulásra, legfőképp pedig arra, hogy elfogadd a tényt: igenis amellett, hogy a régi mintákhoz nyúlsz, újakat is hozol, amelyek között lesznek majd olyanok, amiket elrontasz. Olyanok is lesznek majd, amiket a mi gyerekeink is másképpen gondolnak majd, amikor ők válnak szülővé. Sokszor átfordítom magamban a dolgot és arra a rengeteg pozitív mintára koncentrálok inkább, amitől az az ember lettem, aki ma is vagyok.

Vajon milyen mintákat kell megkapnia egy gyermeknek az apukájától? Létezhet erre bármilyen szabály?

Nem, és nem. Annyira mások vagyunk mindannyian, annyira sokrétűek és mind a saját magunk családi burkában igazán különlegesek. Az az édesapa, aki nap, mint nap törődik a gyermekével, odaadó figyelemmel és szeretettel veszi körbe, szerintem nem ronthatja el.

Hiszen amellett, hogy a nagybetűs férfi mintáját kapják tőled, a legfontosabb, hogy azt is bátran megmutathatod, milyen szeretni. Merj legalább otthon, a családi fészekben teljesen kibontakozni, hiszen így a hibák mellet, a valódi személyiséged lesz az, amiből a legtöbbet kapnak majd a gyerekek.

Igenis ki lehet mondani minden nap, hogy szeretlek! Igenis lehet olykor gyengének mutatkozni előttük is! Ha kell sírj, hibázz, tévedj! Csak egy a fontos, minden esetben beszélgess velük ezekről a dolgokról. Mondd el, hogy apa is lehet szomorú, apának is vannak érzelmei, apa is követhet el hibákat és apa is kérhet bocsánatot a gyermekétől. Mindannyian emberek vagyunk, így életünk során a hibáink is építenek és tanítanak minket. Eszembe is jutott egy történet a közelmúltból!

A minap a kislányommal jöttem haza, amikor sávot szerettem volna váltani. Nem jól ellenőriztem a hátsó holtteret, így nem vettem észre, hogy közvetlenül mögöttem jön egy másik autó. Ránk dudált, természetesen okkal, hiszen majdnem neki mentem.

A lányom csak annyit kérdezett: most mi dudáltunk, majdnem nekünk jöttek? Végigfutott a fejemben, hogy megúszhatnám a szemében a dolgot, ha letagadnám, így nem kellene beismernem, hogy tévedtem. Ehelyett csak annyit mondtam: nem, most apa volt a hibás, és elmagyaráztam a helyzetet neki. Nem értette először, hogy apa is ronthat el dolgokat, ebből aztán egy igazán tanulságos beszélgetés kerekedett.

Egy szó, mint száz, az apai minták, mint minden szülői minta körbevesznek minket és egész életünkben hatással lesznek ránk. Ez nem egy olyan dolog, ami a gyerekek kirepülésével együtt véget érhet, hiszen később nagyszülőként is folyamatos mintákat adunk majd. Fontos, hogy legyünk olykor tudatosak, viszont máskor engedjük, hogy csak maga az élet tanítson minket.

Ne akarjunk sztereotípiák szerinti édesapák lenni, hiszen azzal adhatjuk a legtöbbet a gyermekeinknek, ha merünk önmagunkként mutatkozni. A saját erősségeinkkel és sok esetben a velünk járó hibáinkkal is.

Mutassuk meg, mi az a szeretet, szerelem, kudarc, tévedés, öröm és bánat, mutassuk meg mi az, az élet! Követünk majd el hibákat? Biztosan!

Viszont minden pillanatban, mindenen hibából is a megfelelő kommunikációval csak előnyt kovácsolhatunk, egy olyan mintát adva gyermekeink kezébe, amitől később ők is felelős szülővé válhatnak majd, és a saját természetükre formálva egy lépéssel előrébb indulhatnak neki ennek az éltre szóló kalandnak.