„Az igényes férfi megválogatja, hogy hol és mit eszik” - interjú Jókuti Andrással

A siker mindenkinek mást jelent. Meghatározni azt, hogy mitől lesz egy férfi sikeres, nagyon nehéz, hiszen ez igen sok tényező együttes hatásától függ, ráadásul ezek egyénenként még változnak is. Az egyik ilyen tényező megtalálni azt, amit szenvedéllyel, teljes odaadással képes csinálni az ember, hiszen ettől a ponttól már nem tekintjük tovább munkának a munkát. Erről pedig ki tudna többet mesélni egy olyan valakinél, mint akinek ez már négy évvel ezelőtt sikerült? A világ legjobb séfjei várják tárt karokkal, írásait ma már több tízezren olvassák, foglalkozása pedig a szenvedélye, hiszen utazik, mindeközben pedig folyamatosan ízleli a világot.

Jókuti Andrással, a Világevő blog szerzőjével beszélgettünk gasztronómiáról, utazásokról és arról, hogy milyen az igényes férfi.

Mesélj egy kicsit Jókuti Andrásról és a Világevő blogról!

Jókuti András (Fotó: ​Szmodits Balázs)

A Világevő blogot kicsivel több, mint négy évvel ezelőtt kezdtem el. A napokban jöttem rá, hogy elmulasztottam megünnepelni a születésnapot, ami végül is azért nem olyan nagy baj, hiszen azért nem jutott eszembe, mert éppen Portugáliában ettem…
A Világevő blog az én személyes utazásaimra, étteremlátogatásaimra és egyéb gasztronómiai élményeimre épül, teljes mértékben saját tartalommal. Ahhoz pedig, hogy ezek a cikkek érdekesek legyenek, sokat kell utaznom. Ez a két dolog a szenvedélyem: az utazás és az ízek. Innen jött az egész ötlet eredetileg Mautner Zsófitól. Ha jól emlékszem éppen a balatonszemesi Kistücsökbe mentünk enni, amikor előállt vele, hogy ebből a szenvedélyből kellene egy blogot csinálnom. Vicces módon akkor a blogírás –szabadúszó újságíróként- még nagyon távol állt tőlem, ma viszont már rengeteget kellene gondolkodnom azon, hogy testhezállóbb „munkát” találjak magamnak. Ennél jobbat elképzelni se tudnék, hogy azt csinálom, amit szeretek. A Világevő csapat egy, azaz egy főből áll. Pont egy van belőle. Ha két világ lenne, akkor jutna fejenként egy-egy, de így Jókuti András a Világevő.

Egyszer egy évben 10 szerencsés részt vehet a világ egyik legjobb főzőiskolája angol nyelvű tanfolyamán. Ha jól tudom, ez már neked is sikerült….

Igen, a lyoni Paul Bocuse Intézet három hetes kurzusán vehettem részt 2011-ben. Ez a három hét nagyon sokat változtatott a szemléletmódomon, az ételhez, az ételkészítéshez való hozzáállásomon. Franciaországban egyébként Paul Bocuse-t élő legendaként tisztelik, ő büszkélkedhet a világon legrégebb óta három Michelin-csillaggal, a Paul Bocuse Intézetben pedig egyetemi szinten képeznek séfeket.

Sikeres embernek tartod magad?

A válasz igen. Olyan szempontból sikeres vagyok, hogy büszke lehetek arra, amivel foglalkozom, nem kell olyan kompromisszumokat vállalnom, ami szégyenre adhatna okot. Sikeres embernek mondhatom magam, mert nagyon sok álmom már teljesült és azért is, mert van még olyan, ami nem, így tudok még miért tovább küzdeni.

„Sikeres embernek mondhatom magam, mert nagyon sok álmom már teljesült és azért is, mert van még olyan, ami nem, így tudok még miért tovább küzdeni.”

Mi jelenti számodra a motivációt?

Ami szerintem mindenféle területen nagyon hasznos tud lenni, hogy van bennem egy hatalmas tudásszomj, a Világevő blog pedig egy folyamatos tanulási lehetőség. A cselekvés közbeni tanulásról és megismerésről is szól. Persze alapvetően egy hihetetlenül élvezetes cselekvésről van szó, ha nem így lenne, akkor én se akarnám felfedezni, hogy milyen ételek vannak a világban és kik azok a séfek, akik ezeket elkészítik. A műveltség pedig végtelen sokáig fejleszthető.

Mire vagy a legbüszkébb?

A családomra rettentő büszke vagyok. Ha pedig a bloggal kapcsolatban kérdezed, akkor leginkább arra, hogy sikerül eljutnom azokhoz a gasztronómiai mesterekhez, akikhez sokszor magyar újságíró még nem jutott el. Ez egyfajta misszió a számomra.

Jókuti András Ferran és Albert Adriá társaságában

Hogyan tudod összeegyeztetni a sok utazást a családdal?

Nem vagyok biztos benne, hogy nekem teljes mértékben sikerül-e megtartani az egyensúlyt. Olyan szempontból könnyebb a helyzetem, hogy amikor nem utazom, akkor sok időt tudok a családdal tölteni. Persze azért néha megborul a világ, de a feleségemet igyekszem minél többször magammal vinni az utazásokra.

Hogy látod Magyarországot gasztro-szemüvegen keresztül?

Mosolyogva. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a magyar valóság azért nem arról szól, hogy az emberek azt nézik, hogy éppen melyik Michelin-csillaggal rendelkező étteremben ebédeljenek. Nyilvánvalóan én itt egy bizonyos réteghez szólok, akiknek van akkora szerencséje, hogy megválogathatják és el tudnak menni ezekre a helyekre.
De ha maradunk ennél a látásmódnál, akkor azt gondolom, hogy rengeteget fejlődött a gasztronómia és rengeteget fejlődtek az éttermek is. Nagyon sok séf tudott váltani, megújulni, talpon maradni pl. Bíró Lajos, aki az egyik élharcosa a minőségi váltásnak. Azt gondolom, hogy tudunk nemzetközi szinten teljesíteni, de az átlagot, ha megnézzük, akkor rengeteg fejlődési lehetőség van még.

Világevő Séfverseny (Fotó: Designfood Antonio Photography)

Van-e kedvenc ételed és van-e olyan, amit nem tudsz elfogyasztani?

Nincs kedvencem, nem vagyok kedvences, ez szerintem nagyon be tudja szűkíteni az ember látókörét. A vietnámi, japán, perui, francia és a magyar konyha azonban nagyon közel áll a szívemhez. Egy fine dining helyen egy fantasztikus étel ugyanúgy el tud varázsolni, mint édesanyám lábszárpörköltje. Egy dolog van, amit viszont nem tudok megenni, ez pedig a közepes minőségű étel. Nem az egyszerű ételekre gondolok, hanem a minőségre, mert egy paprikás krumpli is lehet rendkívül finom, ha jól, jó alapanyagokból van elkészítve. Alapvetően mindenre nyitott vagyok, csak a minősége stimmeljen.

Hol vásárolsz szívesen?

Ez számomra egy nagyon bizalmi kérdés. Nekem ugyanolyan a hentes, mint a fogorvos vagy az ügyvéd. Egy helyre járok szívesen, ez pedig a MészárSteak a Hegyvidék Központban. Tudom, hogy megbízhatok abban, amit ajánlanak. Ezt egyébként étteremben is tanácsolom, megkérdezni, hogy mit ajánl a séf. Sok helyen tudom, hogy ha a séf állítja össze a menüt, attól jobbat nem kaphatok.
Bizonyos zöldségekért, gyümölcsökért pedig előszeretettel megyek a Lehel Piac 32-es standjához. Ők kétnaponta vannak nyitva, és amit éppen hoznak, azt veszem meg. Minden, ami ott van, az egyszerűen kell nekem. Ezeken kívül pedig természetesen a külföldi utak során is előszeretettel hozok haza különlegességeket.

Mekkora szerepet játszik az egészségtudatosság a mindennapjaidban?

Jókuti András

Egyre nagyobb szerepet. Alapvetően én harcos húsevőként indultam neki a világnak. Az utóbbi időben azonban sikerült felfedeznem, hogy a zöldségekben is mekkora élvezeti érték van, mennyire változatos és izgalmas téma tud lenni. Ha tehetem mellőzőm a cukrot, de azt azért elismerem, hogy az étkezéseket én még mindig élmény és íz oldalról közelítem meg. Persze azért, ha az ember minőségi alapanyagokból készült ételeket készít, azzal általában együtt jár az is, hogy ezek az ételek egészségesek, egészségesebbek is. Ezen kívül pedig elkezdtem maratonokat futni, emiatt pedig ügyelnem kell a helyes táplálkozásra is.

New Yorkban lesz a legközelebbi maraton, ezzel pedig a rákkutatást is támogatod…

Igen, november másodikán. Mint ahogyan a fél világ, én is nagyon vágytam arra, hogy New Yorkban futhassak. Beléptem a Fred’s Team nevű jótékonysági alapítványba, ahol rákkutatási célokra gyűjtenek. [Ha szeretnél csatlakozni a gyűjtéshez, kattints IDE a részletekért! – a szerk.] Ha tehetem, részt veszek a Sok Kicsi gyűjtéseiben és a Suhanj alapítvány is a szívügyem, ahol mozgás- és látássérült embereknek segítenek megadni a mozgás örömét. Időnként én is szoktam kísérni, ez pedig egy rendkívül felemelő dolog.

Egy igényes férfi…

…nagyon megválogatja, hogy hol és mit eszik. Minőségre törekvő, nem pénztermelésre szakosodott, hanem szakmailag jó étterembe megy, ott pedig gondosan választ, mert van gasztronómiai műveltsége.

Mit gondolsz Magyarországról és a férfi szépségápolásról?

Őszintén megvallva eddig túl sok gondolatom nem volt ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ha nemzetközi összehasonlításban nézzük, itt is biztos, hogy van fejlődési lehetőség. A köztudatban még gyakran az él, hogy elég, ha egy férfi nem büdös és nincsenek komolyabb egészségügyi problémái. Szerintem meg kell találni az egyensúlyt, abból baj nem lehet.

Mennyi időt töltesz szépségápolással?

Ha a hosszútávfutást is belevesszük a szépségápolásba, akkor sokat. Mostanában heti 50 kilométert futottam, azzal azért megy az idő. Ha viszont szigorúan a szépségápolás körébe tartozó tevékenységeket nézzük, akkor viszonylag keveset. Fodrászhoz elmegyek 3 hetente, és akkor elég 25 másodperc a hajam beállításához, a borotválkozást egy hajnyíróval oldom meg. Tinédzser koromban borotválkoztam pengével, tetszett maga a szertartás, de túlságosan egyszerű ez a megoldás.

Egyre többen egyre többet foglalkoznak az öregedéssel. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

Próbálok sportos, egészséges életmódot élni. Azt gondolom, hogy ameddig le tudok futni egy maratont, addig nincs nagy baj. Nem tartok tőle, nem tartom rossz dolognak sem az öregedést, sem pedig az ősz hajszálakat.

(Kiemelt kép: Bocuse Intézet)