Trump így fektetné két vállra Oroszországot

Az elmúlt napokban világossá vált, hogy Donald Trump elnök nem csak blöfföl a vámokkal – minden kereskedelmi partnerének jut belőlük, és az USA–Kína viszony is egyre feszültebbé válik. A piacokon az egyik legélesebb reakció az olaj terén érkezett: az árfolyam hatalmasat zuhant, amit egyszerre okozott a recessziós félelem és az OPEC váratlan termelésnövelése.

Áprilisban a Brent kőolaj ára már 15 százalékot esett, egy ponton a hordónkénti 55 dolláros szintre is bezuhant – utoljára 2021-ben láttunk hasonló mélységet. Ennek hátterében két fő tényező áll – írja a Portfolio. Egyrészt Trump vámintézkedései erősen felerősítették a globális gazdasági lassulástól való félelmeket, ami önmagában is visszafogja az energiakeresletet. Másrészt kiderült, hogy nyolc OPEC+ ország a vártnál jóval nagyobb mértékben, napi 411 ezer hordóval növeli a kitermelést májustól – szemben a korábbi 135 ezres tervvel.

Bár az olaj és a gáz egyelőre kivételt kaptak a vámtarifák alól, a kereskedelmi háború következtében kialakuló inflációs nyomás már most érezhető.

A háttérben pedig sokak szerint egy tudatos stratégia rajzolódik ki – Trump „4D-s sakkjátszmája”, ahogy azt politikai berkekben előszeretettel emlegetik. A kifejezés mögött az a feltételezés áll, hogy míg mások káoszt látnak, addig Trump több lépéssel az ellenfelei előtt jár, és egy komplex terv részeit mozgatja épp.

És hogy mi lehet ez a mesterterv? Röviden: az Egyesült Államok legyen a világ legnagyobb energiaexportőre, miközben Oroszországot és Iránt kiszorítja a piacról. Trump ezt részben azzal próbálja elérni, hogy 500 százalékos vámmal sújtaná az orosz olaj és gáz vásárlóit, miközben az OPEC-nél kijárná a hiány pótlását. A cél egyértelmű: az orosz állami bevételek csökkentésén keresztül gazdaságilag padlóra küldeni Putyint, és ezzel lezárni az orosz–ukrán háborút. Egyúttal pedig növelné az európai keresletet az amerikai olaj és LNG iránt – azaz két legyet ütne egy csapásra.

Trump ezzel párhuzamosan azt is követeli az Európai Uniótól, hogy évente 350 milliárd dollár értékben vásároljon amerikai energiahordozókat – ez lenne a vámmentesség feltétele. A gond csak az, hogy ez a szám a jelenlegi piac alapján szinte teljesíthetetlen. Az amerikai LNG-export értéke például jelenleg csak 13 milliárd dollár, az EU által importált nyersolaj pedig 88 milliárdra rúg. Még ha az összes amerikai gázt és olajat Európa venné is meg, akkor sem jönne ki a 350 milliárdos összeg.

És hogy mi lehet a buktatója ennek a kifinomult tervnek? Nos, a vámpolitikából fakadó recessziós félelem, valamint a megnövekedett olajkínálat tartósan alacsonyan tarthatja az olajárakat. Márpedig az amerikai kitermelőknek legalább hordónként 65 dollár kellene ahhoz, hogy rentábilisan működjenek. Ráadásul, ha hirtelen ilyen mértékű keresletet kellene kielégíteniük, gyorsan kifogyhatnak a kapacitásokból.

És ne feledjük: ha az USA jön ki vesztesként a vámháborúból, az energiaexporton elért részsikerek is elvesznek a nagy képben. Az amerikai fogyasztók a magasabb árak miatt kevesebbet költenek, csökken a gazdasági növekedés, miközben az államháztartás már most is 7 százalékos hiányt mutat. A fiskális mozgástér csekély, szemben az eurózónával vagy Kínával. Ráadásul miközben az Egyesült Államokban a lassulás jelei mutatkoznak, Európa épp a ciklikus fellendülés küszöbén állhat.

Vagyis a nagy Trump-terv akár működhet is – de könnyen előfordulhat, hogy a végén maga a stratégia fordul szembe az alkotójával.