A kiégés valós és nincs mit szégyellni rajta – mutatja az új-zélandi miniszterelnök, Jacinda Ardern lemondása közel hat évvel a megválasztása után.
„Reméltem, hogy megtalálom, amit folytatnom kell, de sajnos nem így lett, és rossz szolgálatot tennék Új-Zélandnak, ha folytatnám” – mondta Jacinda Ardern.
Vasárnap a Munkáspárt választmánya megszavazza az új vezetőt, és ha minden a tervek szerint megy, február 7-én már távozik is a posztjáról.
Ardernt világszerte milliók csodálták progresszív politikája és gyors előmenetele miatt. Megválasztásakor 37 éves volt, viszonylag fiatal játékos a globális politikai színtéren, akit könnyen félre lehetett volna söpörni egy körülbelül ötmillió lakosú távoli országot vezető nőként.
Ardern fiatal és gyakorlatilag ismeretlen volta miatt került a címlapokra, majd 30 év után az első vezetőként, aki gyermeket szült, akit bevitt az ENSZ Közgyűlésébe is.
Ez a gyermek, Neve Te Aroha Ardern Gayford, most 4 éves – anyja pedig fáradtabb, mint valaha, miután olyan krízisekkel kellett szembenéznie, mint az ország történetének legsúlyosabb terrortámadása, egy halálos vulkánkitörés és a pandémia – mindezt első hivatali ideje alatt.
Hivatali ideje alatt Ardern megmutatta, hogyan lehet zsonglőrködni az idővel fiatal anyaként egy jelentős politikai szerepben – most pedig példát mutatva mutatja meg, hogyan kell vezetőként észrevenni, hogy már nincs mit adni, ilyenkor pedig a lemondás is teljesen rendben van.
„Alig várom, hogy ismét a családommal tölthessek időt. Vitathatatlan, hogy mindannyiunk közül ők áldozták fel a legtöbbet” – mondta Ardern.
Egyes szakértők szerint a karaktere elleni tartós támadások, az élete elleni fenyegetések, valamint a súlyos választások előtti hónapokban várható még rosszabbak valószínűleg hozzájárultak Ardern döntéséhez.
„Voltak, akik elég aljas fenyegetéseket tettek vele szemben” – mondta Neale Jones, politikai kommentátor és Ardern volt vezérkari főnöke. „Azt hiszem, ez komoly nyomást gyakorolt rá, de szerintem teljesen egyértelmű volt, hogy kimerült” – mondta.
„Kimerült egy olyan munkában, amely valószínűleg intenzívebb volt, mint bármely új-zélandi miniszterelnök idejében a második világháború óta” – tette hozzá.
Az új-zélandi rendőrség szerint 2021-ben 50 fenyegetés érte Ardernt – ez a szám 2020-ban 32, 2019-ben pedig 18 volt. Ardern csütörtöki lemondó beszédében nem tett említést a fenyegetésekről, és hangsúlyozta, nem azért hagyja el a szerepet, mert az „nehéz”.
„Ha ez így lett volna, valószínűleg két hónap után távoztam volna a munkából” – mondta.
Ardern munkásságát kitüntetett figyelemmel követte a világ, mert emberséget és empátiát vitt a szerepbe, de Új-Zélandon a megélhetési költségek emelkedése, a lakáshiány és a gazdasági szorongás miatt sokakban felmerült a kérdés, vajon kormánya tehet-e többet a fájdalmak enyhítésére.
Ardern azonban azt mondta, hogy döntésének semmi köze ahhoz, hogy el akarja kerülni az októberi választási vereséget. „Nem azért megyek el, mert úgy gondolom, hogy nem nyerhetjük meg a választást, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy meg tudjuk nyerni és meg is fogjuk, és új vállra van szükségünk ehhez a kihíváshoz” – mondta.
Nem világos, hogy ki veszi át tőle a vezetést – Ardern feltételezett utódja, Grant Robertson miniszterelnök-helyettes, de az sem kizárt, hogy Ardern utódja egy nő lehet, erre Kiri Allan igazságügyi miniszter a legesélyesebb.
Noha Ardern volt Új-Zéland harmadik női miniszterelnöke – Jenny Shipley és Helen Clark után – a nemek szerinti kritika állandóan jelen volt hivatali ideje alatt.
Ardern szintén nem említette a nőgyűlöletet lemondó beszédében. Szokásos módján nyitottnak és őszintének tűnt, és könnyek szöktek a szemébe, amikor bejelentette, hogy nem indul újraválasztásra.
„Tudom, hogy a döntést követően sok vita lesz arról, hogy mi volt az úgynevezett valódi ok. Elmondhatom, hogy a valódi ok, amit ma megosztok. Az egyetlen érdekes dolog ebben, hogy hat évnyi hatalmas kihívás után is ember vagyok. A politikusok is emberek” – mondta.
„Minden tőlünk telhetőt megadunk ameddig csak lehet, és ameddig itt az ideje. És számomra most itt az ideje” – zárta a gondolatot Ardern.
