Vezető beosztású ember sok van, hiteles vezető kevés

Abban az időben írom e sorokat, mikor mindnyájan egyszerre szembesülünk egy egész világon elterjedő vírussal, amelynek terjedését csak úgy tudjuk megállítani, ha összefogunk és megértjük, hogy még a tőlünk hatalmas távolságban történő dolgokra sem mondhatjuk azt, hogy nem a mi dolgunk, mert a világon egyetlen élőlény sem pusztán önmagában létezik.

Felelősek vagyunk önmagunkért és egymásért, és egy ilyen helyzetben tekintetünket várakozó figyelemmel fordítjuk vezetőinkre, és várjuk azt, hogy védelmezzenek minket, és együttérzésüket kifejezve, felelősségteljes tetteikkel mutassák az utat mindnyájunknak ahhoz, hogy legyőzhessük együtt azt, ami az egyik legnagyobb kincsünket, az egészségünket fenyegeti. Beláthatjuk hát, hogy a vezetők tevékenysége nemcsak a munkánkra, hanem az életünk minőségére is befolyással van, és az általuk irányított szervezetek, intézmények működését a saját bőrünkön is tapasztalni fogjuk.

Meg kell látnunk, hogy jóval többet vállal magára egy tudomány elsajátításánál az, aki vezetésre adja a fejét. Hiába válik akár gurujává a vezetés módszerének, bele kell tennie valamit, ami aztán a teljes tudományos részt felülírhatja: önmagát. A vezetésben ugyanis a legfőbb alap a vezető lelkülete. Az, hogy ki ő épp akkor, amikor vezető lesz belőle, hogyan vélekedik önmagáról, embertársairól, és hogyan viszonyul az őt körülvevő világhoz. Az, hogy mi a szándéka, amiért mindezt csinálja, és hogyan irányít. A vezető lelkülete és jelleme határozza meg azt, ahogyan az emberekre tekint, és a világról gondolkodik, hogy kivé válik ő azáltal, hogy hatalmat kap, és elfelejti-e, amit a vezetés eredetileg jelent, vagy sem.

Ahogy a legprofesszionálisabb eszköz is semmissé válik egy hozzá nem értő, öntudatlan gazda kezében, lélek nélkül a vezetés is csak üres tudomány marad, mert hiányozni fog annak lényege: hogy a vezetői küldetés az emberekről szól.

Kétségkívül sokan vannak, akik még egyelőre szűken vagy tévesen értelmezik a vezetés fogalmát, és távol állnak annak valódi jelentésének befogadásától és a cselekvéstől, mert még nem rendelkeznek kellő önismerettel, bátorsággal, esetleg felelősségtudattal ahhoz, hogy ezt belássák. Ám csak idő kérdése, hogy erre ráeszmélnek-e, ugyanis csak az lesz képes megvalósítani álmait, és csapatával együtt a vállalatok tengerének felszínén maradni, aki a vezetés valódi jelentésével összhangban, és azzal önazonosan képes cselekedni. A hatalomvágy, valamint az egyéb alantas és torz szándékok által vezetői posztba avanzsált irányítók kora végérvényesen lejárt, mert hamarosan emberük sem lesz, aki hozzájuk akarna tartozni.

Vezető beosztású ember sok van, hiteles vezető kevés. Márpedig utóbbira van szükség a világban, mert hatalmas felelősség van a vezetőkön, és a tét nem elsősorban egy termék vagy egy szolgáltatás kiválósága, és nem is az, hogy a következő évben jegyzik-e a tőzsdén az általuk irányított céget. A tét az, hogy az emberek egy munkahelyen mennek, vagy maradnak. Érdemi munkát végeznek, vagy „látszatdolgoznak”.

A tét az, hogy a szervezetek sorsa a virágzás vagy a pusztulás felé tart.

Eljött az idő, hogy emlékezzünk arra, hogy egy szervezetet csak embereken keresztül lehet kivirágoztatni, ők pedig úgy és olyan mértékben fogják szolgálni a célokat, ahogyan azt a vezető számukra lehetővé teszi. És ha az emberek vezetőjük személyében jó gazdára találnak, akkor mindaz, amit ma a vezetés céljának gondolnak: a számok, a teljesítmény, az anyagi gyarapodás minden esetben megérkezik. Mert ezek mind következmények, melyek nem akkor fognak betoppanni, amikorra mi vezetők a sikert időzíteni akarjuk. Hanem pontosan akkor, amikor ezt a vezetői tetteink által kiérdemeljük. Ám akkor egészen biztosan.