Kérdés nélkül jócskán elszaporodtak a “válj önmagad jobb verziójává a járvány végére” típusú posztok és cikkek, már-már átvették a motivációs idézetek helyét.
De míg utóbbiaknak valóban nem sok gyakorlati hasznuk van, addig az előbbiek valódi megoldást kínálnak egy helyzetre: arra, hogy a megszokott hétköznapi élet teljesen felborult, és a hagyományos időtöltések, programok helyett néhány kivételes alkalomtól eltekintve nagyrészt otthon kell ülnie mindenkinek. De itt a kérdés, ha egyszer végre túl leszünk ezen az egészen, miről szeretnél beszámolni a barátaidnak: egy vírus ellopott több hónapot az életedből, vagy azt, hogy volt egy nehéz helyzet, de mégis a javadra fordítottad.
Ahogy itthon is egyre szigorúbb intézkedéseket vezettek be a koronavírus-járvány terjedésének megelőzésére, az első reakció egyből az volt, hogy az elmaradt eseményeket és programlehetőségeket a legkreatívabb módon igyekeztek a külvilágból a négy fal közé juttatni a liszt- és WC-papír készletekkel bezárkózott embereknek. A sajtó szorgosan be is számolt ezekről: színházi előadások online, koncertek streamelve, edzés Zoomon, jóga a Facebookon közvetítve. (Ráadásul legtöbbször ingyenesen, ami szintén nem egy elhanyagolható szempont.) Rengeteg csoport is létrejött, hogy egymástól elszigetelve, mégis közösen birkózzunk meg a helyzettel, és receptötleteket, elfoglaltságokat ajánljunk egymásnak, de nyomokban itt is fel lehet fedezni az egymás túllicitálására irányuló tendenciákat. A lehetőségek száma émelyítő, az egyetlen kattintásnyira elérhető opciók száma szinte fejbe veri az embert, már-már bénítóan sok, ez igaz.
Kiút az ágy-kanapé-író/ebédlőasztal Bermuda-háromszögből
Mi is írtunk róla, hogy az internet csodájának köszönhetően akár a legnevesebb amerikai egyetemeken végezhetsz kurzusokat az extra szabadidődben, de kreatív területeken is fejlesztheted magad, hogy később ezt akár a munka világában kamatoztathasd. Emellett azonban írtunk filmekről és könyvekről is, ami lehet részben önfejlesztés, de sokkal inkább a kikapcsolódást, pihenést támogatja. Ennek nem a nyomasztás a célja, hogy pressziót helyezzen az emberre, hanem az, hogy segítsen, hogy ne szippantson be az ágy-kanapé-író/ebédlőasztal Bermuda-háromszög. A rémisztő hírek és a bezártság szorongató keverékéből nem csak a Netflix az egyetlen kiút.
A rosszkedv, levertség, bizonytalanságérzés most teljesen normális, de ezek legjobb ellenszere a cselekvés. Shakira például elvégzett egy ókori filozófia tanfolyamot az elmúlt hetekben miután lefektette a gyerekeket pusztán szórakozásból. De neked nem kell ugyanezt csinálnod, ez csak egy ÖTLET. Biztos van neked is olyan projekted, célod, álmod, amit eddig a munka-magánélet kötelén egyensúlyozva folyton csak halogattál, a mostaninál jobb alkalom pedig ritkán adódik a megvalósításra. Ha magadtól nem tudtad rávenni magad és időt szakítani rá, most a körülmények szerencsés együttállása segít ebben.
A mit csinálj járvány alatt tematikájú cikket kritizáló cikkek ezt is nehezményezik, hogy miért jönnek azzal, hogy ilyen lehetőség úgysem adódik még egyszer. Először is, reméljük, hogy nem adódik még egyszer, mert benne van a pakliban, hogy akár a mostani vírus, akár egy másik elszabadul a bolygón. Másodszor pedig “ténylegnemvoltmégilyensohaésreméljükhogynemislesz”. És nem akarod, hogy néhány hónap múlva azon sóhajtozz, hogy jaj, milyen jó lett volna megcsinálni azt, amit már régóta akartam, akkor, amikor volt rá szabad kapacitásom. Személyes tapasztalatból mondom ezt. Jogi egyetemre jártam, így évente kétszer másfél hónapig a könyvek fölött görnyedve ültem. Az némileg más szituáció volt, hiszen hivatalosan a jövőm felé vezető úton haladtam – az már senkit nem érdekel, hogy aztán nem a jog lett a szakmám -, ráadásul, ami a legfontosabb, hogy ott pontosan meg volt határozva, mikor ér véget. Mindenesetre akkor megtapasztaltam, hogy milyen érzés, ha hónapok tűnnek el nyomtalanul. Megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz, és ezen a koronavírus sem tud változtatni.
A szomszéd kovászos kenyere mindig zöldebb
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a pihenéssel van a baj. Pihenni kell most is, sőt. Leülni egy jó könyvvel, és egész nap fel sem kelni a kanapéról, vagy egy szuszra lenyomni a Tiger King sorozat összes részét, simán belefér, még pozitív hatásai is lesznek. Egyensúly nélkül azonban nem lehet ezt menedzselni, és ehhez kell egy terv. Legyen egy terved minden napra, amihez tudod magad tartani – nem kell, hogy úgy ragaszkodj hozzá, mint a nagymama lecsó receptjéhez, egyszerűen legyen ez egy vonalvezető ahhoz, mivel foglalkozol, így a legdurvább skandináv thrillereket kenterbe verő jövő-forgatókönyvek nem kúsznak be alattomosan a gondolataidba. A napi beosztásod és programod csak te határozod meg, senkinek nincs beleszólása abba, hogy mit csinálsz.
A felvásárlási pánik hatására visszatérő vicc, lett hogy hamarosan a tíz millió pék országa leszünk, és hát önbeteljesítő jóslatként funkcionálva, az otthon kovászolók száma drasztikusan megugrott. A produktumokat bátran meg is mutatják a közösségi oldalakon – bármilyen égett, bármilyen formátlan, azért az mégis az ő valódi kovásszal készült kenyerük.
“Na nézd már, ez a Maris is kovászt nevelget, és saját kenyeret süt. Ennek sincs jobb dolga” – nem, nincs jobb dolga, de ha neked van más jobb dolgod, csináld azt. Ha épp nem érzed magadban a késztetést arra, hogy kenyeret süss vagy jógázz, akkor találd meg azt, ami neked jól esik. Ha épp úgy van, hogy már nagyon rég nem pihentél egy jót, és egy hétig nem akarsz felkelni a kanapéról, mert az esik jól, és ezzel boldog vagy, akkor tedd azt. Nem az a lényeg, hogy azt csináld, amit az újságok írnak vagy mások csinálnak, hanem, ami neked jó érzéseket ad. A cikkek azért ezekről szólnak, mert ezek univerzális témák. Nehéz lenne arról cikket írni mindenki egyéni igényeire szabva, például, hogy fejezd be a kis faházat a kertben, vagy próbáld ki végre, milyen otthon sört főzni, vagy hogy színek szerint rendezd a zoknijaidat.
