A nyugdíjasok jóléti és pénzügyi biztonság szerinti listáját a legfrissebb felmérés alapján Izland vezeti, a dobogó második és harmadik fokára pedig Svédország, illetve Norvégia került. Magyarország az összesített lista 33. helyén végzett, ami megerősíti, hogy érdemes előre gondolkodni – a nyugdíjas évekre való felkészülést ugyanis nem lehet elég korán kezdeni, ha a felszabadult idődet szabadon, kedved és igényeid szerint szeretnéd eltölteni.
Annak, aki nyugdíjcélú megtakarítással alapozná meg időskori megélhetését, hogy a felszabadult idejét szabadon, kedve és igényei szerint töltse el, számos buktatóvel kell viszont számolnia. Ilyen buktató például, ha valaki túlságosan későn kezdi a megtakarítást, de ide sorolható a nem megfelelő befektetési portfólió használata is. A hibák többsége több millió forintos veszteséget is okozhat hosszú távon, ezért érdemes körültekintően dönteni.
A nyugdíjcélú megtakarítások száma ma már meghaladja az 1,5 milliót
Magyarországon mostanra ennyien felismerték, hogy be kell biztosítaniuk az időskori anyagi helyzetüket. Ugyanakkor a megtakarítók számos hibát is hajlamosak elkövetni, és ezek mindegyike 3-10 millió forintba kerülhet a teljes futamidő során. A Bankmonitor szakértői összegyűjtötték a leggyakoribb buktatókat, amelyeket érdemes elkerülni a pénzünk hatékony felhasználása érdekében. Az egyes hibák által okozott veszteség általában számszerűsíthető: ehhez egy 35 éves korban indított, 20 millió forintos célösszegű, havi 30 000 forintos megtakarítást veszünk összehasonlítási alapul.
Túl későn kezded a megtakarítást
Az egyik legnagyobb hiba, amelyet a mai aktív dolgozók elkövethetnek, hogy túlságosan későn indítják el a nyugdíjcélú megtakarításukat. A kamatos kamat elve miatt óriási előnyben vannak azok, akik már fiatalon elkezdik az előtakarékosságot.
Aki 45 éves koráig késlekedik ezzel, neki havonta 23 000 forinttal többet kellene félretennie ahhoz képest, mintha már 35 évesen belevágott volna a célja megvalósításába.
Túl alacsony összegeket teszel félre
A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint egy önkéntes nyugdíjpénztári tag 2019. első félévében átlagosan havi 6 000 forintos befizetést eszközölt. A K&H Biztosító 2019-es felmérése alapján a legfiatalabbak (18-35 évesek) havonta átlagosan 14 000 forintot tesznek félre a nyugdíjukra, míg a 36-45 éves korcsoport átlagosan havi 18 000 forintot takarít meg, a 46-55 év közöttiek pedig fejenként kb. 20 000 forintos havi megtakarítást vállalnak.
Eszerint minden korcsoport elmarad az optimális szinttől: ilyen összegek segítségével csak részben lehet majd kipótolni a nyugdíjba vonuláskor elveszített jövedelmet. Akik 35 éves korukban már havi 30 000 forintot tesznek félre, ők csaknem 7 millió forinttal több pénzt tudnak felhalmozni.
Indokolatlanul magas költségeket fizetsz
A kifejezetten nyugdíjcélú megtakarításoknak három formája létezik: ezek a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ), az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), illetve a nyugdíjbiztosítás. A három különböző konstrukció nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, ezért érdemes körültekintően kiválasztani közülük a leginkább megfelelőt.
A megtakarítások költségeit a TKM-mutató jelzi: minél magasabb a TKM, annál „drágább” a szerződés. Ha valaki csak évi 1,5 százalékponttal magasabb költségű megtakarítással rendelkezik, ő mintegy 4,5 millió forintos veszteséget is elszenvedhet a teljes futamidő során!
Megfeledkezel az állami támogatásról
A magyar állam jelenleg 20%-os SZJA-visszatérítést biztosít a nyugdíjcélú megtakarítások után. Ezáltal a saját időskorukra takarékoskodók minden évben akár 280 000 forintos állami támogatást kaphatnak. Az állami támogatás kihasználása sokat számít a lejárati összeget illetően: akik megfeledkeznek erről a lehetőségről, ők akár 3,4 millió forintos hátrányt is elszenvedhetnek.
Az állami támogatás nem automatikusan érkezik, hanem a jogosultságot minden évben külön jelezni kell az adóbevallásban. Ennek elmulasztása esetén az adott évi adóvisszatérítés lehetősége végleg elveszik.
Megfeledkezel az inflációról
A hosszú távú megtakarítások esetén nagyon fontos tényező az infláció. Aki nem tesz ellene semmit, annak a felhalmozott vagyona az évek során az értékének jelentős részét elveszítheti. Ezt a veszteséget az „indexálás” (értékkövetés) lehetőségével lehet kivédeni.
Az indexálás lényege, hogy a havonta félretett összegeket minden évben növelni kell, legalább az inflációnak megfelelő mértékben. Például 3%-os infláció esetén az első évben 20 000 forintot kell félretenni, de a második évben már 20 600 forintot, és így tovább. Így a pénzromlás ellenére is megőrizhetjük a vagyonunk értékét. Akik nem alkalmaznak inflációkövető indexálást, ők akár 5,4 millió forintot is elveszíthetnek a teljes futamidő során!
Minden pénzt állampapírban tartasz
A magyarokra jellemző, hogy nyugdíjcélú megtakarításaik jelentős részét állampapírban tartják. Ennek oka valószínűleg a biztonságra törekvés, de sajnos egy komoly hátránya is van. Akik hosszú távra csak állampapírt vásárolnak, ők ezáltal lemondanak a magasabb várható hozamot kínáló befektetési alternatívákról.
A részvények rövid távon valóban nem tekinthetők biztonságos befektetésnek, de egy nyugdíjcélú megtakarításban már mindenképp érdemes helyet kapniuk. Ugyanis a részvények több évtizedes időtávon hagyományosan túlteljesítenek bármilyen más befektetést. A túlságosan kockázatkerülő magatartás okozhatja a legtöbb veszteséget: a teljes futamidő során akár 9,7 millió forint lehet ennek a hibának az „ára”!
Túl sok kockázatot vállalsz
A különböző élethelyzetekben más-más portfóliók tekinthetők optimálisnak. Fiatalon még van idő arra, hogy kihasználjuk a részvénytúlsúlyos befektetésekben rejlő potenciált.Évtizedekkel később azonban már nem javasolt ennyire kockázatvállalónak lenni, nehogy egy tőzsdekrach miatt a vagyonunk jelentős részét elveszítsük, közel a nyugdíjkorhatárhoz.
Az úgynevezett „céldátum-stratégia” lényege, hogy a futamidő elején még nagyobb szerepet kapnak a portfólióban a kockázatosabb befektetések, például részvények. Az idő előrehaladtával azután adott időközönként átrendezésre kerül a portfólió: a részvények helyét fokozatosan átveszik a kötvények. Így a futamidő végére a tőke biztonságban lesz, addig pedig a lehető legmagasabb hozamot termeli.
Elhanyagolod a portfóliódat
A fentiekből következik, hogy egy nyugdíjcélú megtakarítási portfóliót bizonyos rendszerességgel érdemes felülvizsgálni. Ezt sajnos sokan elfelejtik, és a megtakarítás teljes időszaka alatt a kezdeti beállítások szerint alakítják a befektetéseiket. Így nagy eséllyel elkövethetik az előző két hiba egyikét: egy idő után a portfólió már nem fog megfelelni az aktuális élethelyzetnek. Ennek kiküszöbölése érdekében érdemes legalább 4-5 évente egy alkalommal leülni egy tanácsadóval, és átnézni a meglévő befektetéseket.
Túl gyakran módosítod a portfóliódat
A másik véglet az, amikor valaki túlságosan gyakran szeretne módosítani a portfólióján. A hatékonyság érdekében a megfontoltan kialakított befektetéseken nem érdemes rövid időn belül sokszor változtatni. Ráadásul a gyakori módosítások miatt sok tranzakciós költség is felmerülhet, amelyek tovább rontják az eredményt. A helyes döntés az, ha mindig úgy fektetünk be, amely éppen megfelel az élethelyzetünknek és a kockázattűrő képességünknek. Azután pedig csak hagyjuk, hogy az összeállított portfólió kifejthesse a hatását az évek során.
Nem adsz meg kedvezményezettet
A nyugdíjcélú megtakarítások fontos tulajdonsága, hogy a megtakarító halála esetén örökölhetők. Az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítás esetében van lehetőség kedvezményezett(ek) megjelölésére. A kedvezményezettek hagyatéki eljáráson kívül, adó- és illetékmentesen juthatnak hozzá a felhalmozott vagyonhoz (és/vagy a haláleseti biztosítási összeghez). Akik viszont nem jelölnek meg kedvezményezettet, az ő megtakarításuk a törvényes örököseikre szállna, de hagyatéki eljárás keretein belül. Ez sok esetben jóval nehézkesebb folyamatot eredményez (különösen kiskorú örökösök esetén), ezért lehetőleg érdemes elkerülni.
