Az ír Fionn Ferreira egy olyan eljárást dolgozott ki, amivel lehetséges eltávolítani a vízből a mikroműanyagokat, azokat a nagyon-nagyon apró, 5 mm-nél kisebb műanyag darabkákat, amelyeket szabad szemmel nem is látunk, mégis nap mint nap lenyelünk. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, a valódi megoldás az lenne, ha egyáltalán nem használnánk műanyagot.
Az utóbbi egy-két évben került a műanyag az emberiség túléléséért küzdő mozgalmak célkeresztjébe: már a nevében is benne van, hogy egy mesterséges valamiről van szó, feltalálásával pedig az volt a cél, hogy egy tartós és strapabíró alapanyag jöjjön létre. Ez annyira jól sikerült, hogy a műanyagok jóval funkciójuk betöltése után is a bolygón maradnak, nem tűnnek el vagy szívódnak fel maguktól, így a gyakran csupán pár perces használat után is itt maradnak velünk a bolygón, és az erdőket, vizeket szennyezik.
Ennek egyik nem kívánatos következménye a mikroműanyagok megjelenése a vizekben, amelyek lényegében felaprózódott műanyagdarabkák. Annyira kicsik, hogy a halak és más vízi állatok könnyedén megeszik őket, így a műanyagok a tengeri herkentyűt elfogyasztó emberek tányérján kötnek ki, de a csapvízzel, sőt az ásványvizekkel is bejuttatjuk őket a szervezetünkbe. Egy tanulmány szerint nagyjából egy bankkártyányi mikroműanyagot eszünk meg minden héten.
Fionn Ferriera a 2019-es Google Science Fair versenyén erre a problémára kidolgozott megoldásával első helyezést ért el, az elismerés mellé pedig 50 ezer dollárt kapott.
A 18 éves ír fiúnak akkor jutott eszébe ezzel a kérdéssel foglalkozni, amikor lakóhelyéhez, West Corkhoz közel kajakozás közben azt látta, hogy egy sziklát műanyagdarabok borítanak be. „Elgondolkoztam. A kémiában a hasonló vonzza a hasonlót” – mesélte Ferriera a Business Insidernek.
A projekthez Ferriera olajat és magnetit port adott a mikroműanyaggal szennyezett vízhez. Ez egy ferrofluidot, azaz vasfolyadékot hozott létre, így a nem poláris mikroműanyagok a víz helyett inkább az olajhoz kapcsolódtak, ezáltal egy szuszpenzió jött létre. Mivel a ferrofluid mágneses, így Ferriera egy mágnes segítségével könnyedén ki tudta halászni a keveréket a vízből.
A tesztek alapján a mikroműanyagok 87%-t képes ez az eljárás kivonni a vízből, egyes fajtákat könnyebben, másokat nehezebben. A legegyszerűbben a mosás során a textíliáról leváló mikroműanyagot lehetett eltávolítani, míg a polipropilén volt a legnehezebben kivonható. Ferriera reméli, hogy a módszert nagyobb léptékben is alkalmazni fogják, így a szennyvíztisztító üzemekben, és az óceánokba és tengerekbe jutó használt vizet így előzetesen megtisztítják a mikroműanyagoktól a környezet és az emberek egészségének védelme érdekében, ugyanakkor Ferreira átfogóbb stratégiában gondolkozik:
„Nem mondom, hogy a projektem a megoldás. A megoldás az, ha teljes egészében felhagyunk a műanyagok használatával.”
(Kiemelt kép: Google Science Fair)
