Felelős döntés megbánás nélkül? A tudósok szerint ez a titok nyitja

Akár csapatot vezetsz, akár saját életed útvesztőiben keresed a helyes irányt, biztosan ismerős az érzés: ott állsz egy döntés kapujában, és nem tudod, érdemes-e a megszokott úton maradni, vagy inkább új terepre kellene-e merészkedni.

A pszichológusok és viselkedéskutatók ezt az örök dilemmát “felfedezés kontra kiaknázás” problémaként ismerik – és korántsem csak az üzleti életben aktuális. James March amerikai szociológus már a kilencvenes évek elején felismerte, hogy az emberi döntéshozatal egyik legnagyobb kihívása pontosan ebben rejlik: mikor maradjunk a jól bevált megoldásoknál, és mikor kockáztassunk valami újat a lehetséges nyereség reményében.

Azóta sok minden megváltozott – a munkahelyi környezet, a gazdasági kihívások, de még a párkeresés szabályai is. Egy dolog azonban nem: a bizonytalanság, amivel minden fontos döntés együtt jár.

A jó hír az, hogy a tudomány mára több olyan, kutatásokkal is alátámasztott módszert kínál, amelyek segítenek tisztábban látni – és végső soron jobb döntéseket hozni. A Men’s Health cikke három ilyen stratégiát mutat be. Lássuk, melyek ezek.

1. Játssz kivárásra!

Ha ragaszkodsz a kitaposott ösvényhez, minimalizálhatod a kiszámíthatatlanságot és a véletlent, és mindig tudni fogod, mire is számíts: ugyanarra, amire eddig (csak – némi szerencsével – nagyobb mennyiségben). Ha viszont inkább az újdonságok felé fordulsz, akkor fejest ugrasz majd az ismeretlenbe, ami szükségszerűen magában hordozza a kudarc lehetőségét, veszélyét. A Harvard kutatói korábban 195 ezer olyan fogyasztó adatait böngészték végig, akik mintegy 1,6 millió rendelést adtak le a Deliveroo nevű ételfutár cégnél. Kiderült, hogy a vásárlók valahányszor áttértek egy új, korábban ki nem próbált ételre, annak mindig alacsonyabb pontszámot adtak, mint a régi nagy favoritjuknak. Vagyis a felfedezés ezekben az esetekben mindig a színvonal hanyatlását eredményezte, és rövid távon elégedetlenséget szült. Ám – és ezt hangsúlyoznunk kell – kizárólag rövid távon. Később ugyanis megfordult a trend, s ahogy újabb és újabb ízeket kóstoltak meg, a vevők egyre gálánsabban, nagyvonalúbban pontozták az előzőleg nem ismert ételeket. És hogy mi a tanulság? Néha nem árt megreszkíroznod a járatlan ösvényre való áttérést. Lehet, hogy az első lépések fájdalmasak lesznek, de hosszú távon még kifizetődhet a döntésed.

2. Először a felfedezés, aztán a kiaknázás

Tegyük fel, hogy beleveted magad a randizás sűrűjébe, aztán végül megismerkedsz egy vonzó nővel, s rövid idő alatt teljesen a hatása alá kerülsz. Mikor jön el az a pont, amikor úgy döntesz, hogy ideje szintet lépni, és komollyá formálni a kapcsolatot? A kérdés átvezet ahhoz a jelenséghez, amit az 1960-as évek matematikusai „titkárnő problémának” neveztek el. Képzeld bele magad annak a munkáltatónak a helyzetébe, aki naphosszat a megüresedett titkárnői pozícióra pályázó jelentkezőket interjúztatja. A matematikusok szerint ebben a szituációban az a legjobb stratégia, ha a munkáltató úgy hallgatja meg az aspiránsok 37 százalékát, hogy nem hoz semmiféle döntést, ezt követően viszont kiválasztja azt a személyt, aki kvalitásait tekintve az egész addigi mezőny fölé magasodik. Ha túl kevés jelöltnek adsz esélyt, és gyorsan kiszemeled a legjobbnak tűnő jelentkezőt, akkor lemaradhatsz néhány „rejtett gyémántról” (azaz különösen rátermett, tehetséges, ambiciózus munkavállalóról), ha viszont egyáltalán nem is szűröd meg a felhozatalt, és mindenkinek adsz egy esélyt, akkor csak az idődet vesztegeted, és talán észre sem veszed a legrátermettebb aspiránst. A szerelmi viszonyok, illetve a kapcsolatteremtés világára természetesen más törvényszerűségek vonatkoznak, de e téren is elmondható, hogy a legkedvezőbb eredményt akkor éred el, ha először a felfedezés késztetésének engedsz (vagyis számos nővel randizol anélkül, hogy elköteleződnél), aztán pedig jöhet a kiaknázás fázisa, amikor is már a felfedezés során leszűrt tapasztalatokból indulsz ki, ezáltal jelentősen növelve a siker (esetünkben: a tartós párkapcsolat kialakításának) esélyét.

3. Tartsd szem előtt a lehető legjobbnak tűnő forgatókönyvet!

A tudomány „többkarú rabló problémának” nevezi azt a döntéshozatali dilemmát, amikor az egyénnek több opció vagy cselekvés közül kell választania egy adott időpillanatban. Ezeket az opciókat, lehetőségeket szokták karoknak nevezni. Fontos hozzátenni, hogy minden egyes karhoz tartozik egy meghatározott jutalom vagy haszon, csakhogy a választásokhoz rendelkezésre álló információ mindig korlátozott. A cél az, hogy megleld azt a stratégiát, mely a legnagyobb jutalmat eredményezi a korlátozott számú kísérletezések során. Képzelj magad elé két nyerőgépet! Az egyikről pontosan tudod, hogy 50 százalékos eséllyel juttat győzelemhez, a másik esetében viszont ugyanez az arány 25 és 75 százalék között mozog. A matematikusok szerint a legészszerűbb megoldás, ha az utóbbi géppel kezdesz el játszani, és addig folytatod a próbálkozásokat, míg nem gyűjtesz elég információt arról, hogy nagyobb-e az esélyed a nyereményre, mint a másik gépnél. Így aztán a megbánás kockázata (vagyis a különbség és valós pénzbeli gyarapodás és azon nyereség között, amit akkor érhettél volna el, ha a legtökéletesebb döntést hozod meg) megnyugtatóan alacsony marad. E taktika lényege a következőképp foglalható össze: sosem tudhatod biztosan, hogy valóban a legjobb döntést hozod-e, de a legsúlyosabb hiba, amit elkövethetsz, az az, ha folyton csak biztonsági játékot űzöl. Sőt, voltaképpen ez a felfedezés-kiaknázás dilemma legjelentősebb gyakorlati tanulsága, mely az emberek többségét egy életen át elkíséri.