Ezért nem leszel soha elégedett a fizetéseddel

A ranglétrán való előrelépés és a fizetés növekedése a legtöbb munkavállaló számára alapvető szükség. De ami egyszer álomfizetés volt, hamar szűkössé válik. Miért van az, hogy sosem vagyunk elégedettek a fizetésünkkel? Bár lehet a kérdés valójában az, tudunk-e elégedettek lenni a fizetésünkkel hosszabb távon?

Mi számít jó fizetésnek? Persze vannak összegek, amivel bárki boldog lenne, az egyéni körülmények nagyban befolyásolják, hogy kinek mi számít jó fizetésnek. És az egyén számára is nagyon hamar megváltozhat az elképzelés, hogy mi az az összeg, amivel boldog lenne: ami az egyik hónapban még vágyálom, az pár hónappal később már nevetséges aprópénznek tűnhet.

Általános emberi tulajdonság, hogy folyamatosan törekszünk felfelé, a több, a jobb irányába, ezért felmerül a kérdés, hogy képesek vagyunk-e elégedettek lenni anyagi helyzetünkkel a mostani világban néhány hónapnál hosszabb ideig?

A mostani fizetéseket természetesen erősen befolyásolja a gazdasági helyzet: a munkaerőpiac sajátosságai és az infláció miatt sok dolgozó kap fizetésemelést, de elég nehéz lépést tartani az utóbbival, ezért egyértelműen kevesebbet ér az az összeg, azonban ez egy széleskörűbb és általánosabb jelenség, ami túlmutat az aktuális állapotokon.

Már azzal, hogy Európában élünk, kényelmes körülmények között, a Föld lakosságának egy jelentős részénél jobb helyzetben vagyunk. És ha luxusnyaralásokra nem is telik, azért a legtöbben egy Európán belüli hosszú hétvégét megengedhetünk magunknak, étterembe járunk és így tovább. Hogy mégsem vagyunk megelégedve a korrekt – valaki számára akár magas – fizetéssel, az az, hogy az emberek eredendően arra vannak kondicionálva, hogy összehasonlítsák magukat másokkal. És ezek a mások általában egy szűk, kiválasztott csoporthoz tartoznak, akikkel napi kapcsolatban állnak.

„Csak a közvetlen referenciacsoportunkhoz hasonlítjuk magunkat, a szélesebb népességhez nem. Tehát, csak azért, mert valaki a felső 1%-ban keres, ha az összes közeli barátja vagy közeli szakmai kollégája ugyanabban a jövedelmi sávban van, mint ő, akkor csak ezekhez az egyénekhez hasonlítja a vagyonát” – magyarázza Danna Greenberg, a massachusettsi Babson College szervezeti viselkedés professzora.

„Ebben az összehasonlító csoportban mindig van valaki, akinek több van, többet keres, és ez arra készteti az egyént, hogy úgy érezze, többet kell keresnie.”

Greenberg szerint egy másik tényező az egó

„Sokan, különösen az Egyesült Államokban, és a férfiak inkább, mint a nők, a keresetüket az önértékelésük és az önbecsülésük jeleként értékelik” – mondja. „Ha a referenciacsoportod csak más magas keresetűekből áll, akkor kevésbé érzed magad fontosnak a referenciacsoportodhoz képest, ha úgy gondolod, hogy kevesebbet keresel. Az egyén egója arra készteti, hogy egyenlő vagy jobb akarjon lenni a társainál, ami arra készteti, hogy többet keressen” – mondja.

Tessa West, a New York-i Egyetem pszichológiaprofesszora szerint mindkét tényezőt súlyosbítja, hogy a fizetésről beszélni hagyományosan tabu. És bár a bérek eltitkolásának kultúrája Magyarországon továbbra is uralkodó – Amerikában és más Európai országokban viszont egyre transzparensebben kezelik a kérdést a szervezetek -, egyre több munkavállaló beszél őszintén a javadalmazásról – magyarázza. „A bérek átláthatóságával kapcsolatos új normák beszivárogtak a munkahelyekre, és ez mindenképpen jó dolog – de ez megkönnyíti az emberek számára az összehasonlítást is”.

Az endorfin löket

Az érzés, amit akkor érzünk, amikor megkapjuk a magasabb fizetést… nem tart sokáig. Egy ideig persze büszkeség és öröm tölt el, de hamar elillan ez az érzés, és átveszi a helyét egy másik: az éhség, hogy még többet szerezz. Ez az endorfin löket, ami tovább hajt egyfajta függőséget okozva, de egyúttal boldogtalanná is tesz.

A pozíció és a fizetés gyakran a személyes siker és érték indikátorává válik sokak számára, ezért is olyan fontos, hogy folyamatosan emelkedő tendenciát mutassanak. Nemcsak a másokkal való összehasonlítás, hanem az egy, kettő vagy akár öt évvel korábbi önmagunkhoz viszonyítva is információval szolgál, hogy miként teljesítettünk az elmúlt időszakban.

Tessa West magyarázata szerint az életmódbeli emelkedés szempontjából is értelmezhető a vágy, hogy többet keressünk, hiszen a többletjövedelem egyre drágább életmódhoz és preferenciákhoz vezet. Végső soron – mondja West – lehet, hogy a munkavállalók mindig is nyugtalanok lesznek a fizetésük miatt. És minden egyes fizetésemelés után hozzászoknak a magasabb életszínvonalhoz, ez pedig egy spirálhoz vezet.