Az 5 legsúlyosabb vezetői hiba

legsúlyosabb vezetői hibák

Épphogy pár hét telt el, mióta a karantén hivatalosan is véget ért, s így a szervezetek vezetői saját hatáskörben dönthettek arról, hogyan tovább.

Rendkívül széles skálán mozog, hogy milyen intézkedéseket hoztak eddig, és miket terveznek még a jövőben bevezetni. S bár ember legyen a talpán, aki ezt a helyzetet tökéletesen jól kezeli, látni néhány óriási hibát, amelyet – válság ide vagy oda – nem lenne szabad elkövetnie egyetlen vállalati vezérnek sem.

A régit akarják visszaállítani

Ideje megérteni, hogy itt nem csupán néhány hét otthon töltött időről, a napi rutin teljes átszervezéséről és átmeneti bevétel kiesésről volt szó. A világ visszavonulásra volt kényszerítve, és olyat tapasztalt, amelyet eddig soha. Mentorként is láttam, hogy sokakat késztetett például átgondolásra a saját életükkel kapcsolatban. Mégis vannak vezetők, akik mintha azt várnák, hogy hamarosan visszaáll a régi „rend”. Márpedig az elmúlt időszak erős emberekre gyakorolt mentális hatásai a cégek életében is gyökeres változásért fog kiáltani, és erről ideje tudomást venniük a vezetőknek: a kivárás helyett az ő felelős tetteikre van szükség.

A jelenlegi gondokért egyedül a krízist teszik felelőssé

Bár a válsághelyzet maga is generált teljesen új nehézségeket, ebben az időszakban a legtöbbször pontosan azok a tünetek erősödtek fel a szervezetekben, amelyek már a vírus előtti időszakban is jelen voltak. Maximum a vezetők nem vettek róluk tudomást, ilyesformán most át is hárítják azokat a krízisre. A vezetőknek tudatosítaniuk kellene azt, hogy egy nem várt helyzet, sőt egy válság az esetek többségében csupán katalizátora és felerősítője, nem pedig okozója a szervezeti betegségeknek. És azok tüneteire egy kellően éber vezető a „nyugalmi” időszakban fel is figyel, épp ezért reagál egy krízisre rugalmasan és az átlagnál jóval felkészültebben. Sokan azonban sajnos még nem tartanak itt, ezért a szervezetek a vártnál nagyobb bajba kerülhetnek egy ilyen időszakban. Igen nagyfokú önreflexióra volna szükség a vezetők részéről ahhoz, hogy belássák, hogyha egy szervezetet képessé akarnak tenni egy válságból való kilábalásra, akkor azt folyamatosan kell erősíteniük, és nem csupán akkor, amikor egy nem várt nehézség bekövetkezik.

A helyzetet kezelik, nem pedig a szervezetet erősítik

Egy válságban már késő elkezdeni a fejlesztéseket. Ha a vezetők továbbra is pusztán elsimítani akarják a hullámokat és nem gondolkodnak el azon, hogy vajon házon belül mi az oka annak, hogy azok majdnem el is sodorják a vállalatot, óriási bajban lesznek. A reaktív vezetés nagyon költséges, hatalmas kockázatokat rejt magában és mindig veszteségeket eredményez. Egy szervezet egyik legértékesebb jellemzője a nehézségeknek és kríziseknek való ellenállóképessége. A „vállalati immunrendszer” megóvása a vezetők dolga, mégpedig nem csupán a „vírusos” időszakban, hanem folyamatosan.

Átmeneti időszaknak tekintik és nem tanulnak belőle

Amennyiben egy válságra puszta átmeneti időszakként tekint egy vállalat vezetősége, és nem olyasvalamire, amiből tanulni tudnának, ott nem várható fényes jövő. Ráadásul sok jel van arra is, hogy a márciusban elkezdődő időszak még tartogathat számunkra meglepetéseket. A szervezetek számára ezért csak az jelenthet tartós megoldást, ha a vezetőik azon gondolkodnak, hogy mit kell a régiből, tehát az immár működésképtelenből elengedniük, és hogyan tudnának megújulni. Azok a vállalatok lesznek hosszú távon életképesek, ahol a nehézségekben képesek meglátni azt, hogy milyen érdemi változtatásokra van szükség a szervezet erejének megőrzéséhez és fenntartásához.

Nem az emberekkel foglalkoznak

A vállalatvezetés egyik fontos alapelve, hogy ami működik, azt a munkavállalók (többek között) elköteleződéssel tükrözik vissza, ahol pedig csupán a látszatokra fókuszálnak, azt mindig leleplezik a destruktív folyamatok. Ezért ahol a vezetők a számokkal, a hírnevükkel, illetve puszta külsőségekkel vannak jelen helyzetben is elfoglalva, a legsúlyosabb hibát követik el. Mert ők nem azzal foglalkoznak ugyanis, akikre a legnagyobb szükségük van, és akiken a szervezet jövője valójában múlik. Ez pedig nem más, mint a saját embereik. Egyedül azok a vezetők állnak hozzá érdemben a jelen időszak eseményeihez, akik (ezúttal is) az embereik megőrzésén és a biztonságérzetük megtartásán fáradoznak.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print