Mennyivel megy? Ne azt nézd!

Téged is megpróbált meggyőzni az OTP, hogy vásárold meg a „Tízen Túliak Takarékbetét”-jét. Talán te is hetente álltál sorban a trafikban a matricacsomagért. Még azt is megérted, hogy miért kértem mai fejjel igen ambiciózusnak mondható 50%-os zsebpénz emelést a szüleimtől.

Bizony, az 50 Ft helyett 75 Ft-os keret azt jelentette volna, hogy alkalmanként nem kettő, hanem három csomag matricát vehetek. Nem csak az volt a cél, hogy az 57 kivágott címke összegyűljön, amivel az igazi Renault Clioért lehetett versenybe szállni, hanem az is, hogy az albumban mind a 252 db autó hiánytalanul meglegyen.

Vadásztunk, hogy összegyűljenek az autók, amelyekről az albumot rongyosra lapozva álmodoztunk.

A Volkswagen Golf II, amelynek LED visszajelzős műszerfalát élőben is csodálhattuk, mert egy osztálytársunk édesapja ilyennel járt. A Honda CRX, amelyből a környéken egyetlen példány volt összesen, pont a szomszéd utcában. Az a CRX, amely akkor még kuriózum volt, ma meg pedig már annak számít. Elfogytak, elhasználódtak, ezért már újra felkapjuk a fejünket, ha egy-egy épkézláb példányt látunk valahol.

Honda CRX

Az Opel Astra, ami 1991-ben még annyira új volt, hogy az albumban fotó helyett csak grafikaként és adatok nélkül szerepelt, azóta népautó lett. A Volkswagen Futura, amely olyannyira koncepció maradt, hogy soha nem is találkozhattunk vele élőben.

Opel Astra és Volkswagen Futura

Aztán ámultunk sorra a sportkocsikon, az akkoriban formabontó Opel Calibrán vagy a Volkswagen Corradón. El sem tudtuk képzelni, milyen lehet élőben egy Nissan 300ZX vagy egy Lotus Esprit, netán egy Lamborghini Countach. Lotust két éve láttam először élőben, egy konferencia parkolójában, ugyanolyan csodálattal és lelkesedéssel jártam körbe, mint ahogy 25 éve az albumot lapozgattam. A Countach azóta is csak a képről néz szembe velem.

Lamborghini Countach

Az utolsó előtti lapon ott volt az album bajnoka, 408 km/h végsebességgel: a Callaway Corvette Sledgehammer.

Nem csak a 880 LE és a 400 feletti végsebesség volt elképzelhetetlen számunkra, de még a nevét sem volt esélyünk a valóságot megközelítően kimondani.

Callaway Corvette Sledgehammer

Nem volt még internet és számolatlan autós műsor a TV-ben. A matricákon kívül az autós kártyán tudtuk kiélni az autómániánkat, amiben a Toyota Supra volt a verhetetlen ász a 6,3 másodperces 0-100-as gyorsulásával.

Ha érdekes autót láttunk az utcán, odaszaladtunk és az oldalüveghez tapadva próbáltuk meglesni, hogy „meddig van órázva?”, azaz mit mutat a sebességmérő, mennyivel mehet vajon?

Sokat változott a világ azóta. A 6,3 másodperces gyorsulás ma már messze van az élvonaltól, a szériában gyártott autók toplistájának első 25 helyezettje mind 3 másodpercen belül futja a 100-as sprintet.

Mennyivel megy? Volt időszak, amikor a Rolls-Royce hivatalosan mindössze ennyit adott meg a modelljei teljesítményadataként: „adequate” („elegendő”).

Ha őszinték akarunk lenni, ennyi bőven elég lenne a mai új autók teljesítmény- és végsebesség megjelölésénél is. Mindegyik képes gyorsabban menni, mint amit a hatályos szabályok engednek, mindegyik alkalmas arra, hogy biztonságosan eljuttasson A pontból B pontba.

A BMW jelenlegi zászlóshajója, az M760Li 609 LE teljesítményre képes, ebből 120-as autópálya tempónál kb. 80 LE-t használ valójában. A Bugatti Veyron nyomatékgörbéje 2200-as fordulattól egy vízszintes egyenes (1 250 Nm), mert az elektronika nem engedi feljebb. Egy mai Nissan GT-R, egy új M-es BMW és a hasonló társai is másodpercekig cikáznak egy állórajt után és csak a menetstabilizátor képes egyenesben tartani őket, mert bőven többet tud már mindegyik, mint amit valójában kezelni tudnánk.

Persze ne legyünk álszentek, a nyomaték, a gyorsulás, az ezzel járó adrenalin élvezetes (és függőséget okoz) annak, aki erre fogékony.

Szerencsés időszakban vagyunk most. A 90-es évek előtt kevés még volt az igazán jó autó, a 2000-es évek után már elkezdődött a környezetvédelmi és egyéb szempontok szerinti optimalizálás.

A sorhatos duruzsolást, a boxerek bubogását és a vényolcasok összetéveszthetetlen hangját lassan “elnyomják” a néma villanyautók.

Az „igazi autózás” élménye lassan elmúlik, de most még éppen elérhető. Ha csillogó szemmel jársz körbe a parkolóban egy youngtimert, amit korábban csak képeken csodáltál, ha arról álmodoztál, hogy felnőttként ilyenekkel fogsz egy pályán körözni, ha igazán szeretsz autózni, most megteheted.

Használjuk ki, amíg még lehet, hiszen mindannyian tudjuk: „a fiúk sosem nőnek fel, csak a játékaik lesznek egyre nagyobbak és drágábbak.”