Az 1932-es évjáratú Bugatti Type 55 története a legendás 24 órás Le Mans-i verseny rajtrácsán kezdődött, az elmúlt 56 évét pedig ugyanannál az angol családnál töltötte.
Ha a klasszikus Bugattik kerülnek szóba, általában a Bugatti Type 57 SC Atlantic ugrik be mindenkinek. A szemet gyönyörködtető formát és az ismertséget alapul véve sokan gondolják, hogy a Type 57 a valaha volt legdrágább Bugatti, de most feltűnt egy olyan példány, ami megingathatja ezt a vélekedést: a Bugatti Type 55 az egyik legritkább utcai Bugatti, amely valaha épült.
A Type 55 a legendás Type 51-es versenyautóból kifejlesztett utcai változat, melynek elődje a 2,3 literes, kompresszoros, 8 hengeres soros motorjával, 160 lóerős teljesítményével nem csak a rekordnak számító 185 km/h-s végsebességével, hanem több futamgyőzelmével, többek között az 1931-es Francia Grand Prix győzelmével is felhívta magára a figyelmet.
Ahogy később a Bugatti Veyron, a Chiron és az EB100 is a mindenkori gyűjtők vágyott darabjaivá váltak, a saját korszakában a Type 55 is egy különleges modellnek számított. Mindössze 38 példány készült 1932 és 1935 között, ezek közül már csak 29 példány létezéséről tudnak a szakértők. A három év során legyártott autók nagy részének karosszériáját Jean Bugatti (az alapító Ettore Bugatti fia) tervezte, ezek közül 16 kétüléses roadster változatban, 7 pedig kupéként került értékesítésre. 11 példányt független cégek láttak el karosszériával, 4 darab pontos specifikációjáról pedig nem maradtak fellelhető információk. A Bugatti-gyárból kigördült autók egyikének sem volt nyitható ajtaja, ami miatt kevésbé tartották őket praktikusan használhatónak, mint a független műhelyekben készült példányokat.
A Type 55 technikájában a Type 51 versenyautó alapjait örökölte, megmaradt a 2,3 literes, nyolchengeres, Roots-feltöltős motor, amely itt 130 lóerős teljesítményre volt képes, ezzel 13 másodperc alatt érte el álló helyből a 100 km/h-s tempót. A négyfokozatú manuális sebességváltót a Type 49-ből kölcsönözték, az egyenes fogazású mechanikának köszönhetően többször érte kritika is a típust a nyers vezetési élmény miatt.
A most kalapács alá kerülő 55221. számú példány kalandos és egyedi történetet követően került be a híres aukciósház, a Bonhams katalógusába. Az 1932-ben legyártott autó még ugyanabban az évben rajthoz állt Le Mans-ban a 24 órás versenyen, ahol Franciaország két híres sofőrje ült a volánja mögé: Louis Chiron (a Bugatti Chiron később névadója), valamint Count Guy Bouriat-Quintart. A futam szabályainak való megfelelés érdekében ekkor ideiglenesen négyülésessé alakították, a rajtot követően három órával azonban kilyukadt az üzemanyagtartály, ami miatt nem tudtak célba érni vele.
Közvetlenül ez után a jómódú francia magazintulajdonos, Jacques Dupuy vásárolta meg a Type 55-öt. Habár Dupuy nagy autórajongó hírében állt, aki értékelte a gyári megoldásokat, mégis az autó átalakíttatása mellett döntött. Giuseppe Figoni kapta a megbízást, hogy egy kétüléses, magasan húzódó ajtókkal ellátott karosszériát készítsen, amely felhúzható ablakaival egyszerre szolgálta a könnyű használhatóságot és a védelmet az időjárás viszontagságaival szemben. Munkája során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a motorháztetőtől a hátsó sárvédőívekig egy olyan egységes átmenetet és vonalvezetést alakítson ki, amelyről utólag minden szakértő elismerően nyilatkozott – egyesek még Jean Bugatti eredeti formatervénél is többre értékelték.
A frissen elkészült, felújított autóval Dupuy még 1933-ban benevezett a Párizs-Nizza Rally-ra, majd a La Journée de l’Elégance et de l’Automobile au Bois de Boulogne concours d’élégance eseményére is, ahol a várakozásoknak megfelelően nagy sikert is aratott. A második világháborút az egyedi Type 55 Franciaországban vészelte át, ahonnan 1962-ben szállították át az Egyesült Királyságba, ahol a ismert Bugatti-rajongó és versenyző Geoffrey St John vásárolta meg 1963-ban.
1966-ban restaurálták, majd harminc évvel később egy Franciaországban történt autóbalesetet követően újabb javításokat végeztek el rajta, ekkor azonban nem alkották újra, hanem aprólékos munkával kijavították a karosszérián keletkező sérüleseket – mindez az ismert specialista, Gino Hoskins érdeme volt. Az esetet követően a tulajdonosa még több alkalommal is átszelte a La Manche csatornát a különleges Bugattival, azonban most elérkezettnek látta az időt, hogy 56 év után megváljon a csodaszép roadstertől.
“Az életben csak egyszer adódik rá lehetőség, hogy az ember hozzájuthasson egy ilyen klasszikushoz, amely 56 évig egy család tulajdonában volt. Az évek során a tulajdonosok több ajánlatot is elutasítottak, ezért nagy izgalommal várjuk, hogy a Bugattit 2020 februárjában Párizsban bemutathassuk az érdeklődőknek. Így mindenkinek egyforma esélye lesz, hogy megszerezze az egyik legfontosabb klasszikus autót, amely a piacra került az elmúlt években” – nyilatkozta Sholto Gilbertson, a Bonhams UK Motor Cars igazgatója.
