15 alig ismert sztori a 113 éves Bugattiról

1909-ben Ettore Bugatti olasz ipari tervező az akkor Németországhoz tartozó Molsheim városában alapította a Bugatti autógyártót. Az azóta eltelt több mint száz év alatt a márka neve összefonódott a világ leggyorsabb és legdrágább hiperautóival.

Most összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a 113 éves Bugattiról és a gyártó ikonikus autóiról.

A Bugatti az 1930-as években vonatokat épített, köztük a világ leggyorsabbját.

A Bugatti név 2024-ben talán elsősorban a hiperautókhoz kötődik, de az évek során más termékeken is felbukkant már, többek között repülőgépmotorokon és nemrégiben már billiárdasztalokon is. A 1930-as években pedig a vállalat az akkori fő közlekedési eszközökön, azaz vonatokon, vagy ahogyan nevezni szerették őket, “autósíneken” is dolgozott. Ezeket a járműveket talán soha nem használták széles körben, de így is lenyűgözőek voltak, 1933 és 1936 között többször is sebességrekordot állítottak fel.

A Bugatti-gyár hajszál híján leégett – kétszer is.

Az Ettore Bugatti által a ma Franciaországhoz tartozó Molsheimben alapított Bugatti 1909 óta feszegeti a fizika és a motorok képességeinek határait a gyorsaság nevében. 1939-ben a gyártó egyik korai motorjának tesztelés során a motor felrobbant és hatalmas tüzet okozott, a beszámolók szerint a környező terület is komoly veszélybe került. 2001-ben, az első Veyron-motortesztelésekor ez az 1200 lóerős gépezet állítólag annyi hőt termelt, hogy fennállt a kockázata, hogy felperzseli gyárépületet.

A Bugatti kétszer nyerte meg a Le Mans 24 órás versenyét.

A Bugatti szeret a tesztpályákon villogni, de az éles megmérettetésektől sem riad vissza. Bár a márka már jó ideje nem indult nagyobb versenyeken, korábban igen aktív volt ezen a téren. Olyannyira, hogy a Bugatti a ’20-as és ’30-as években igencsak erősen képviseltette magát a versenyeken. 1929-ben egy magánversenyző Bugatti nyerte meg a legelső Monacói Nagydíjat 1929-ben, de a márka legnagyobb győzelmeit a Le Mans-i 24 órás versenyen aratta, ahol a Jean-Pierre Wimille által vezetett autók 1937-ben (Robert Benoist másodpilótával) és 1939-ben (Pierre Veyron – róla majd később) is diadalmaskodtak.

A Bugatti a 90-es évek közepén rövid ideig gyártott egy EB 112 nevű szedánt.

Mióta Romano Artioli olasz üzletember a ’80-as évek végén feltámasztotta poraiból a márkát, a Bugatti szinte minden erőfeszítése és erőforrása a határokat feszegető hiperautók fejlesztésére összpontosult. Azért csak majdnem, mert a márka rövid ideig gyártott egy EB 112 elnevezésű szedánt, mielőtt 1998-ban a Volkswagen Auto Group felvásárolta volna. Felmerül, hogy miért nem lehet sehol erről a modellről hallani? Nos azért, mert a márka mindössze három példányt gyártott belőle. Nem meglepő hát, hogy abban a ritka esetben, ha az egyik eladásra kerül, garantált, hogy több mint 1 millió dollárt fog rajta kaszálni a korábbi tulajdonosa.

A Veyron egy óriási vágyálom volt, amely majdnem meg sem valósult.

Amikor Ferdinand Piech (a híres Ferdinand Porsche unokája), a Volkswagen tulajdonosa a ’90-es évek végén megvásárolta a Bugattit, már akkor egy 1000 lóerős szuperautóról álmodott. Mérnökei korábban azt mondták neki, hogy ez lehetetlen. Aztán jött a Bugatti platform, és az elképzelése testet öltött a Veyron formájában 2005-ben.

A Veyron maximális, 400 km/órás sebességével mindössze 15 percig lehetne furikázni, és több mint 42 ezer dollárba kerülne.

Gyakorlatilag csak 12 percig tartana, mert a 26,4 gallonos üzemanyagtartály ennyi idő alatt kiürülne. Azonban még ha lenne is elég út – a Veyron 407 km/órás sebességre képes, ami azt jelenti, hogy percenként 6,7 km-t tesz meg. Ahhoz, hogy 12 percen át ne kelljen felemelnie a sofőrnek a lábát a gázpedálról 81,6 km útra lenne szüksége. De a Veyron gumijai nem bírnák ki. Csak arra jók, hogy 402 km/órás sebességgel 15 percig száguldjon az autó. Ezután a Bugattinak új szettre kellene cserélnie őket, ami állítólag 42 ezer dollárba kerülne.

A Bugatti rengeteg pénzt veszített a Veyron gyártásán, állítólag darabonként körülbelül 6 millió dollárt.

A Veyron 450 példányának gyártása összesen mintegy 1,62 milliárd dollárba került a cégnek, amelynek nagy részét a kutatás és fejlesztés vitte el. Ám még a Veyron néhány különleges változatának eladása sem tudta visszahozni ezeket az óriási kiadásokat.

Veyron egy hús-vér autóversenyző volt.

A Veyron nem csak egy menő hangzású név, amit a marketingesek találtak ki egy íróasztal körül ülve. Pierre Veyron autóversenyző 1933 és 1953 között volt aktív, és számos győzelmet aratott, többször a Bugatti színeiben (a legjelentősebb az 1939-es Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol Jean-Pierre Wimille-lel együtt a Type 57S-t vezette). Veyron 1932-ben lett a Bugatti tesztpilótája.

Az 500 darabos Chiron sorozat mindössze öt év alatt fogyott el.

A hiperautó definíció szerint exkluzív. Ez azonban különösen igaz a Bugattikra. A Volkswagen AG általi 1998-as felvásárlása óta ugyanis a márka mindössze két sorozatgyártású modellt, a Veyront és a Chiront gyártotta, mindkettőt nagyon korlátozott példányszámban. Mindössze 450 Veyron készült a 10 év alatt, amíg gyártásban volt. Meglepő módon a Chironból gyártott 500 darab mindössze fele ennyi idő alatt lett sold out.

A Chiron gyorsabb lehetett volna, ha nagyobb magasságban tesztelik.

A 489 km/órás sebesség nem a módosított Chiron plafonja. Valójában az autó még mindig gyorsult, amikor a tesztpilótának, Andy Wallace-nak vissza kellett vennie a gázt, hogy biztonságosan be tudjon venni egy közelgő kanyart. A futam szándékosan a Volkswagen csoport Ehra-Lessien tesztpályáján zajlott Németországban, mert az viszonylag közel van a tengerszinthez. Ha a Chiron Nevadában futott volna, ahol a Koenigsegg a 447 km/órás rekordot felállította az Agera RS-sel, a magasabb fekvés miatti alacsonyabb légnyomás és -sűrűség mellett a Chiron 24 km/órával gyorsabb lett volna – legalábbis ezt állítja a Bugatti.

A Michelinnek különleges abroncsokat kellett készítenie a Chiron 489 km/órás gyorsasági futásához.

A csúcssebesség-próbák legkorlátozóbb – és legveszélyesebb – eleme a gumiabroncs. A Chiron 490 km/órás sprintjéhez a Michelin fogta a Sport Cup 2 abroncsokat, és erősebb fémszálakat szőtt bele. Kimerítő teszteket végeztek 510 km/órás sebességgel, jóval azelőtt, hogy a gumikat felszerelték volna a Chironra, és minden egyes abroncsot megröntgeneztek utána, hogy felfedezzék az esetleges hibákat.

Egy Chiron belsejében 3 460 250 kilométernyi szénszál található.

A Bugatti elmondása szerint, ha egyetlen Chiron összes szénszálas elemét szétszednék az egyes szálakra és összekötnék őket, akkor az összesen 3,5 millió kilométer hosszú lenne. Csak összehasonlításképpen: ez körülbelül kilencszerese a Föld és a Hold közötti távolságnak (384 ezer km), vagy elég ahhoz, hogy 86-szor megkerülje a Földet.

A Divo „Lady Bug” festése két évig tartott.

A Bugattit nem lehet azzal vádolni, hogy nem tenné bele szívét-lelkét az autóiba. A legjobb példa erre a Divo „Lady Bug” festése. A márka tervezői két éven át dolgoztak egy bonyolult gyémántmintázaton az autó külsején, hogy az pontosan úgy nézzen ki, mint a rovar névadója. A folyamat annyira időigényes volt, hogy egy ponton a csapat majdnem feladta. Szerencsére kitartottak a munka mellett, és az eredmény még a többi 39 Divo közül is kiemelkedővé teszi a járművet.

A Centodieci hátsó lámpájának megtervezése és megépítése hat hónapig tartott.

A mérnökök beszámolója szerint a Centodieci káprázatosan részletgazdag és bonyolult hátsó lámpája volt a tervezési- és fejlesztési folyamat leghosszadalmasabb része, amely körülbelül fél évet vett igénybe. A cél egy olyan háromdimenziós hatás megteremtése volt, amely egyszerre funkcionális és feltűnő.

A Bugatti logó örök.

A Bugatti autóin található logó – egy piros-fehér jelvény, amely a kezdetektől fogva fémjelzi a Bugattikat- 150 gramm ezüstből készül, és a Macaron nevet viseli. „Ez azon kevés alkatrészek egyike a járműveinken, ahol a súly nem játszik szerepet” – mondta Stephan Winkelmann, a Bugatti akkori elnöke 2020-ban. Más autógyártók jelvényeihez hasonlóan a Bugattié is saját mitológiával rendelkezik, hiszen Ettore Bugatti tervezte több mint száz évvel ezelőtt. „A könnyen olvasható, piros alapon fehér színű felirat mellett a jelvényen a felette lévő EB (Ettore Bugatti) kezdőbetűk is szerepelnek fekete színben, valamint 60 piros pont a fehér körbefutó keretben. A piros az erőt és a szenvedélyt, a fehér az eleganciát és a nemességet, a fekete pedig a kiválóságot és a bátorságot jelképezi” – foglalja össze a Bugatti az apró, de annál fontosabb alkatrész üzenetét.