Tényleg furcsa világ ez a hibrid. A napokban meghallgattam egy online beszélgetést két magyar autós újságíró között, akik méltatták az elektromos autózás és a plugin lét mivoltát. Érdekes dolgokat mondtak, sok mindenben megegyezik a véleményünk.
Aztán itt a gyakorlat, amely azt mutatja, hogy egyre több gyártó elindul az elvárt úton, miszerint kombinálja az elektromos rásegítést egy benzines erőforrással. Az látszik, hogy elindult valami, hiszen nagyon gyakran gurul szembe egy zöld rendszámos autó, jelen esetben az új Ford Explorerre került egy ilyen, és nem is volt rossz ötlet. Kicsit ellentmondásos ugyan, hogy létrehozták a szigorúan tartandó normákat, és mégis egyre több ilyen óriás jelenik meg a gyártósoron. A baj nem azzal van, hogy ezek léteznek, hiszen van funkciójuk és létjogosultságuk, magát a szabályozást nem tudom hova tenni. Egy fecske nem csinál nyarat – ahogy szokták mondani -, a szakmázást meghagyom inkább a szakembereknek, én inkább mesélek.
A Ford elég sokáig pihentette ezt a modellt.
Nekem személyes kedvencem, a környéken néha megjelenik egy 2000-es évjárat körüli Ford Explorer modell, ami nagyon szép állapotban van, le sem lehet tagadni a rokonságot. A mai napig olyan, mint egy medve, kicsit komótosan gurul, de annál magabiztosabb a megjelenése, pedig mögötte van 20-22 év. Ránézésre ezt a mostanit sem fogja majd hamar az idő, hiszen bármilyen oldalról tekintek rá, árad belőle az öröklét. A méret elképesztő – több, mint 5 méter hosszú – nem tipikusan az a modell, amivel vágynál az Ikea parkolóba, nem vennék rá mérget, hogy gond nélkül befér. Túl sok játékosságot nem vittek bele a tervezésnél, talán úgy voltak vele, hogy a méret majd mindent megold. Ettől függetlenül egyáltalán nem lett sem otromba, sem pedig tolakodó, inkább egy kedves óriás, amin érződik, hogy elsődlegesen nem erre a piacra szánták.
Ahogy múlik az idő, egyre nagyobb vonzalmat érzek ezek után a terepjárók után. Sugallják magukból a biztonságérzetet, ami talán a legfontosabb egy jármű esetében. Ha abban a helyzetben vagyunk, hogy népesebb a család és gyakran szervezünk közös programokat, akkor a Ford Explorer ideális választás lehet.
A grandiózus méret nem csupán a külső esetében mondható el. Kinyitom az ajtót és azt érzem, hogy Jockey Ewing akár kalapban is beszállhatna, biztosan nem fog hozzáérni semmihez. Az érzés, ami magával ragad, miszerint tiszta Amerika. Talán ez az egyik olyan modell, ahol a Ford megmutatja, hogy milyen vér csörgedezik az ereiben. Bármerre is nézek belül, mindenhol hatalmas terek fogadnak, a hátsó sornak még fel is kell, hogy emeljem kicsit a hangom, ha mondani szeretnék valamit. Az ülések, mint valami fotelek, hatalmas bőrfelületek hívogatnak, hogy huppanjak bele – a hosszú utakon is garantált a kényelem. Annak, aki ült bármilyen Fordban az elmúlt néhány év során, ismerős lesz a kezelőfelület. Váltókart jó ideje nem érdemes keresni, a helyét egy tekerhető fokozatválasztó vette át, amely diszponál a 10 sebességes automata váltó felett. Ez okos gondolat, és nagyon helytakarékos is. Nem arról híres, hogy túl lenne bármi bonyolítva benne, inkább funkcionális, mint lenyűgöző. Elsőre szokatlan látvány a középen elhelyezkedő hatalmas kijelző, amin a beállításainkat lehet perszonalizálni. A menüben sem lehet eltévedni, pofonegyszerű minden funkciója, kicsit már bolondbiztos.
Engem nem ezekkel a dolgokkal lehetne rábeszélni erre az autóra. A Ford Explorer PHEV lényege a benne lévő erőforrásokon alapul. A motorháztető alatt egy 3 literes, V6-os ecoboost benzinmotor végzi magabiztosan a dolgát, ami mellé egy 75kW-os villanymotor párosul. A kettő egészen elképesztő paraméterekre képes, összedolgozva 457 lóerőt és több, mint 800Nm nyomatékot produkálnak. A nyomatékra hagyok időt, ha kell mondjuk ki többször, ez azért nem túl hétköznapi érték. Hiába az elején firtatott hatalmas méret, ezt a bálna testet mégis 6 másodperc alatt repíti 100 km/h sebességre és azt követően sem szégyenlős.
Félelmetes, amikor nyomsz egy padlógázt és olyan sportosan indul meg a családi batár, majdnem, mint egy Mustang. Hát nesze neked hibrid – tudnám mondani. Az én fejemben a környezettudatosság pont nem erről szól, de ha ez kell azoknak, akik a szabályokat alkotják, ám legyen. Kell az önuralom a Ford Explorer mellé, hiszen alapvetően nem arról szól a birtoklása, hogy boyracereket tegyünk helyre a lámpánál. De magabiztossá tesz a tudat miszerint akár erre is képes.
Normál tempóban autózva szépen csendben végzi a dolgát, hiszen valódi énje is ezt a célt szolgálja: A-ból B-be elvigye a családot a lehető legnagyobb biztonságban, lehetőleg hibamentesen, ráadásul nem is kér cserébe sokat. Ezen képességek birtokában a Ford Explorer PHEV beéri 10 literrel 100 kilométerenként, ami kimondottan jó értéknek mondható, talán még tovább is lehet csökkenteni. Tisztán elektromos üzemmódban megközelítőleg tudtam vele produkálni az ígért 40 kilométeres hatótávot. Akinek esetleg ebben az intervallumban belefér a munkahelye az bátran megteheti.
Van egy varázsa, amely nagyon szerethetővé teszi a hiányosságai ellenére is. Nem állítom, hogy a Ford Explorer PHEV a legfinomabban kelti életre vagy kapcsolja le a V6-ost, amikor az elektromos motorról átkapcsol és a belső téren is érződik az amerikai mivolta, de ezekkel együtt tudok élni. Van benne ugyanis valami gépies lélek, amitől még autónak érződik, de abszolút szerethetővé válik. A mérete miatt elsősorban családoknak ajánlanám, hiszen egyedül vagy kettesben felesleges ekkora járművet birtokolni. Ha mégis így tennél, meg fogom érteni, én is megszerettem az együtt töltött hét alatt.
Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography
