Fogd a kezem - Nissan Qashqai ProPILOT teszt

Tavaly kapta meg a Nissan Qashqai az életciklusának megfelelően a ráncfelvarrást, azonban a vezetéstámogató rendszer bevezetésével még várt egy keveset a gyártó. Hiába volt már készen, a ProPILOT névre keresztelt csomag, először az új, 2018-as Nissan Leafben mutatkozott be, majd ezt követően került be a rendelhető extrák közé a többi modellnél is.

Az aktuális tesztautó hasonló színben és felszereltséggel érkezett, mint a tavaly megismert példány, ezúttal azonban dízel motorral, fokozatmentes automata váltóval, és ami a legérdekesebb, a ProPILOT csomaggal kiegészítve.

Az 1,6 literes 130 lóerős dízel az erősebb változat, amelyhez az X-Tronic fantázianévre hallgató fokozatmentes automata sebességváltót rendelhetik azok a vásárlók, akik nem szeretnének manuálisan váltogatni – és ők jobb, ha teljesen le is mondanak erről az igényükről.

Kezdetben fel sem tűnt, ahogyan a motorvezérlő az optimális fordulatszámmal játszik, ugyanis az idő nagy részében egy hétfokozatú automata váltót szimulál, az előre beállított fordulatszámoktól pedig az aktuális terhelés függvényében tér el, ha úgy ítéli meg, hogy szükség van rá. Ebből a mindennapos közlekedés során nagyjából annyit lehet észlelni, hogy a Qashqai a 130 lóerős, nyomatékos dízel motor ellenére is kissé lomha, a gázpedál határozott lenyomására sem hajlandó fürge reakcióra. Mint az utóbbi időben minden automata sebességváltónál, itt is van manuális üzemmód, de ennek a használata jó szívvel nem ajánlható senkinek. A váltási szándékra lassan és bizonytalanul reagál, nehéz vele a közlekedés ütemét eltalálni, egyáltalán nem nyújtja azt az érzést, amiért az ember kézzel szeretne váltogatni: hogy az ő kezében van a kontroll.

A dízel jellegzetes kerregését jól csillapítja az utastér, így egyáltalán nem rontja az utasok komfort érzetét, a fogyasztás pedig a teszt során meglepően kedvezően alakult. Bár városi dugóból kevés jutott erre az időszakra, hosszabb autópálya és főként normál, haladós útszakaszok során

a gyár által megadott 4,9 literes átlagot is sikerült produkálni a fedélzeti számítógép szerint

úgy, hogy nem különösebben figyeltem az ECO üzemmód dícsérő vagy dorgáló jelzéseire.

A Qashqai faceliftjét a korábbi tesztben már bemutattuk, ezért most kifejezetten az új ProPILOT használhatóságára voltam kíváncsi. A Nissan megoldása megfelelő körülmények esetén a gyorsítást, a fékezést, és bizonyos mértékig a kormányzást képes a szenzorok alapján befolyásolni, vagy átvenni a vezetőtől. A rendszer egy előre néző kamerából, egy előre néző radarból, és az ezek jelét feldolgozó egységből, valamint a beavatkozáshoz szükséges gáz-, fék- és kormányvezérlőkből áll.

A Nissan kifejezetten vezetéssegítő, és nem önvezető rendszerként kommunikálja a ProPILOT-ot, és elsősorban autópályán javasolja a használatát, kiemelve hogy nem városi közlekedésre tervezték.

[box]

Az önvezető autók szintjei

A SAE szabvány 6 szintben határozza meg, hogy a vezetési műveletek milyen mértékben oszlanak meg az ember és a jármű között.

0. szint – nincs automatizáltság: a jármű teljes mértékben emberi irányítás alatt áll, minden műveletet a vezető végez.

1. szint – gépjárművezetés támogatása: a vezetéstámogató rendszer a kormányzási vagy a fékezési/gyorsítási műveletet átveheti, de a jármű teljes mértékben emberi irányítás alatt áll.

2. szint – részleges automatizáltság: a vezetéstámogató rendszer a kormányzási és a fékezési/gyorsítási műveleteket egyszerre átveheti, de a jármű teljes mértékben emberi irányítás alatt áll.

3. szint – feltételes automatizáltság: az automata járművezető-rendszer irányítja az összes dinamikus vezetési műveletet feltételezve, hogy szükség esetén a járművezető megfelelően reagál, és át tudja venni a vezetési műveleteket.

4. szint – magas szintű automatizáltság: az automata járművezető-rendszer irányítja az összes dinamikus vezetési műveletet, még akkor is, ha a járművezető nem, vagy megfelelően reagál egy szükséges helyzetben.

5. szint – teljes automatizáltság: az automata járművezető-rendszer irányít minden dinamikus vezetési műveletet, képes minden – a járművezető által is kezelhető – út-, ill. környezeti körülményt kezelni. A jármű ember nélkül is közlekedhet.

Az első igazán jelentős lépcső a 3. szint, amelynél a jármű elvben már képes a megadott célhoz automatikusan eljutni. Ezen szint alatt a járművezető, efelett viszont már az autó figyeli a forgalmat és a környezetet.

A ma elérhető vezetéstámogató rendszerek nagy része a 2. szintet éri el, de még a Tesla Autopilot is csak a 2. és 3. szint között helyezkedik el.[/box]

A kormányon a jobb hüvelykujjunk alá készített, kékkel jelölt nyomógombbal aktiválhatjuk a ProPILOTot, amelynek első szintje az adaptív tempomat. Ez az előre beállított sebességet a megszokott módon megtartja, de az előttünk lassuló vagy torlódó forgalom esetén annak a tempójához igazodva, szükség esetén akár állóra is fékezi a járművet. A közlekedési szituációnak és a komfort érzetünknek megfelelő követési távolság a kormánykeréken dedikált gombbal, három lépésben szabályozható. Ha az automatikus megállás után a sor három másodpercnél rövidebb ideig marad állva, akkor a Qashqai is automatikusan elindul és újra felgyorsít, ha ennél hosszabb ideig állunk egy helyben, akkor egy gombnyomással, vagy a gázpedál lenyomásával folytathatjuk az utunkat.

Ezt a üzemmódot a Nissan a városi dugóban is stabilan és hibátlanul tudja. Ha rá merjük bízni magunkat, szinte önállóan végignavigál egy hosszabb torlódást, egyedül a három másodpercnél tovább tartó szünetek után kell manuálisan beavatkoznunk, és jeleznünk, hogy még mindig éberen irányítunk.

A teljes komforthoz egyetlen apró kiegészítés hiányzott: torlódás esetén a radar jelei alapján a Qashqai megáll, és a fékpedál lenyomva tartása nélkül állva marad a forgalom újraindulásáig. Ha viszont egy piros lámpánál mi kerülünk a sor elejére és mi fékezzük le az autót, akkor nincs automatikus megtartás, nincs olyan „auto hold” funkció, mint amit néhány duplakuplungos váltóval szerelt autóban megszokhattunk. Apróság, de egy plusz pontot megérne, ha erre is gondoltak volna.

A ProPILOT sávtartó üzemmódja kissé körülményesebben bírható működésre, annak ugyanis szüksége van a sáv mindkét oldalán felfestett és jól látható vonalakra.

Az útpadka kontrasztja nem elég neki, emiatt valóban inkább az autópályákon használható teljes értékűen a csomag. Miután magára talált, már stabilan tartja a sávban az autót, nem kószál, nem ijesztget a tükörhöz vészesen közelítő kamionokkal. Mivel nem önvezető a rendszer, ezért a kormánykerék elmozdulását folyamatosan figyeli a kormányműre szerelt szenzor, és megköveteli hogy aktívan beavatkozzunk. Ha azt észleli, hogy ez nem történik meg időben, fény- és hangjelzések sorozatával adja vissza az irányítást.

A tempomat és a sávtartás mellett a csomag része a jelzőtábla felismerés, az éberségfigyelés, a parkoló asszisztens, a 360 fokos panorámakamera, valamint a sávelhagyás figyelmeztetés is. Az utóbbi két szinten próbálja megnevelni az összevissza kacsázó, vonalat irányjelzés nélkül átlépő sofőröket: előbb hangjelzéssel, majd a kormány óvatos visszahúzásával.

Ha gyerekkoromban minden alkalommal így szólalt volna meg egy figyelmeztető hang, amikor színezés közben kimentem a vonalból, valószínűleg nagyon hamar elvette volna a kedvemet az egésztől, viszont ha valaki ilyen finoman és pontosan terelte volna a kezemet a vonal mellett, sokkal több értékelhető műalkotásom maradt volna meg az utókornak.

A ProPILOT csomagba került alkotóelemek között nincs olyan újdonság, amit máshol ne láthattunk volna korábban. A különbség abból adódik, hogy melyik gyártónak hogyan sikerül a hasonló funkciókat megvalósítania: mennyire lesz megbízható és következetes, vagy újra és újra hamis riasztásokkal idegesítő a rendszer. Ettől függ, hogy valóban használják-e a vásárlók, vagy az elsők között kapcsolják ki a „támogató” asszisztenseket az új autó átvétele után.

A Nissan kicsit késve tette elérhetővé ezt a technológiát, és semmiben nem hozott kiemelkedőt, de amit ígér, azt valóban betartja.

A forgalom ritmusát követő sebességtartás, és megfelelő útviszonyok esetén a sávtartás is pontosan működik, a használatuk hamar a napi rutin részévé válik, és egy fokkal még inkább szerethetővé teszi a Qashqait, amit alapvetően eddig is kedveltünk.

Ez is érdekelhet: További tesztjeink