Az elfeledett nagy testvér - Nissan X-Trail teszt

Fittipaldi neve a magyar szlengben eggyé vált a bevállalós, vezetni jól tudó (vagy magukról azt gondoló) sofőrökkel. “Micsoda Fittipaldi” – hangzik el a jelzős szerkezet és mindenki magától értetődően a Forma-1-ben 149 alkalommal rajthoz állt, kétszer világbajnoki címet szerzett, kétszeres Indy 500 győztes Emerson Fittipaldira gondol.

Kevesen tudják azonban, hogy Emersonnak van egy bátyja, Wilson, akivel együtt kezdték a gokartozást a 60-as években. Ekkoriban még Wilson beceneve volt a Tigrão (Tigris), Emersoné pedig a Rato (Egér), ha együtt emlegették őket, ezzel is utalva a kettőjük közötti korkülönbségre, a rangsorra.

Kettőjük megítélésében a fordulatot az 1972 Forma-1-es spanyol nagydíj indította el, amelyen először álltak fel mindketten a száguldó cirkusz rajtrácsára. A futamon Emerson megszerezte a győzelmet, bátyja pedig a hetedik helyen ért célba, majd Emerson megnyerte a világbajnokságot, Wilson azonban még pontszerző helyen sem végzett ebben az évben. A következő szezonban még együtt (és egymással is) versenyeztek, majd az idősebb testvér inkább egy saját csapat építésébe kezdett, a fiatalabb Fittipaldi pedig további 7 évig folytatta pályafutását és gyűjtögette az eredményeket. Ha ma Fittipaldit emlegetünk, mindenki csak rá gondol.

Az elsőszülött lassan feledésbe merült és a kistestvér neve maradt a köztudatban. Ugyanez történt az elmúlt években a Nissan két crossover modelljének – az X-Trail és a Qashqai – esetében is.

Ha a Qashqai kerül szóba, az autókkal kicsit is foglalkozó emberek tudni fogják melyik autóról van szó. “Menjenek be a Westendbe, kérdezzék meg a takarítónőt, ezt még ő is tudja!” – cseng a fülemben a gimnáziumi biológia óra szállóigévé vált mondata, amellyel Szirmai tanár úr a szerinte nyilvánvaló dolgokat kommentálta.

És az X-Trail? Várjunk csak, az melyik? Az olyan, mint egy Qashqai, csak nagyobb, nem? A Qashqaihoz hasonlítjuk, ahhoz mérjük, pedig a Nissannál valójában az X-Trail volt az elsőszülött, és a Qashqai a pár évvel fiatalabb testvér.

Az X-Trail 2000-ben, még az önálló Nissan korszak fejlesztéseként jelent meg a piacon, 2006-ban, már a Nissan-Renault házasság eredményeként követette a Qashqai, ami durva fölénnyel letarolta a házon belüli crossover piacot.

Az X-Trail és a Qashqai európai eladási számai

A piacszerzés annyira sikeres volt, hogy a 2013-as generációváltáskor az X-Trail már tényleg a Qashqai külsejét kapta meg, elvesztve a korábbi egyéniségét:

Az első X-Trail, a 2013-mas Qashqai, és a 2013-mas X-Trail

Tavaly mindkét modell ráncfelvarráson esett át, a Qashqai nemrég már járt nálunk, most pedig az X-Trailt teszteltük. A legkínzóbb kérdés adott volt: miben más egyáltalán a nagytestvér?

A külső megjelenés a Nissan egységes formanyelvét tükrözi, a méretén kívül valóban nem találunk rajta semmi feltűnőt vagy egyedi megkülönböztető jelet. Az eredeti kockásabb, vonalasabb formák eltűntek, a terepjáróra emlékeztető sziluett helyét egyértelműen a divatos SUV irány vette át a generációváltáskor, a mostani facelift pedig csak apróbb finomításokat hozott.

A beltérben szintén nem történt jelentős változás, az egyetlen szembetűnő újdonság a csapott aljú kormánykerék. A műszerfal, középkonzol, központi egység gyakorlatilag egy az egyben megegyezik a Qashqai-jal, ha csukott szemmel ültetnének be a kettőbe és csak ezek alapján kellene utána azonosítanom a modellt, nem lenne könnyű dolgom.

Bár a fűthető bőrkormány és a fűthető bőrülések (elöl és hátul) igyekeznek a “prémium”, a szem előtt levő kapcsolók pedig a “modern” szavakhoz kapcsolódó képzettársításokat elindítani bennünk, érthetetlen módon került néhány olyan homokszem a gépezetbe, amely ezeket azonnal szabotálja.

A könyöklő előtt található ülésfűtés kapcsolók, valamint a kormánytól balra található kapcsolósor is mintha egy kettővel ezelőtti modellből maradt volna itt. Működnek, teszik a dolgukat, de kilógnak az egységes, modern design törekvésből.

Bosszantó apróság, hogy egy átlagos méretű telefonnak sincs egyetlen praktikus tárolóhely sem, ahol ne zörögne vagy csúszkálna, a középső kezelőszervek alatt elrejtett USB csatlakozó egy sötét lyuk mélyén ül. Hiányzik az a tízforintos LED, amelyik még az Ibizában is ott van és diszkrét fénnyel világít, hogy beletaláljak a töltőkábellel a helyére. A helyzeten csak tovább ront, hogy mivel a klíma kezelőszervei árnyékolják, a belső világítás felkapcsolása sem segít. Ha nincs külső fény, csak a tapogatózás marad. Apróság, de nagyon zavaró, főleg azzal a tudattal, hogy néhány héttel ezelőtt a Qashqaiban elismerően bólintottam, amikor felfedeztem, hogy az aljzat a könyöklő alatti dobozban van, a könyöklő fedél alatt pedig szépen kialakított kis rés van a vezetéknek, hogy ha bedugtam a töltőt, és kint teszem le a telefont, akkor is le lehessen csukni. Egyszerűen nem értem, hogy az ilyen apróságok miért maradtak ki az X-Trailből, miközben a divatjamúlt fűtéskapcsolók előtt hűthető-fűthető pohártartók kaptak helyet.

Az igazi – pozitív – meglepetés ebben az autóban az első üléssor mögött kezdődik és valahol itt kell keresni a selling pointot is. Fejedelmi a lábtér és a fejtér, itt kényelmesen elfér akár három felnőtt is. A hátsó üléssor 60:40 arányban osztott és dönthető, előre-hátra csúsztatható, ennek köszönhetően az 565 literes csomagtér szükség esetén tovább növelhető. A raktér alján egy duplafenekű rendszert alakítottak ki, amelynek köszönhetően sík és kárpittal bevont a padló felső szintje, amelyet két részletben eltávolítva egy merev műanyag mélyedést kapunk, amely egyrészt nagyobb, másrészt könnyen tisztítható. Az elválasztólapokkal játszva, azokat függőleges helyzetbe állítva praktikusan megakadályozható a csomagok nem kívánt elvándorlása is.

Az X-Trail nagy előnye a Qashqai-jal szemben az opcionálisan rendelhető harmadik üléssor, amellyel a jármű hétszemélyessé bővíthető – ez pedig a korábbi generáció Qashqai+2 változata után a kisebb modellnél jelenleg nem elérhető.

Útközben az összehatás nagyjából a puha, kényelmes jelzőkkel írható le a legjobban, de érződik az autón a tömege, kifejezetten élvezetesnek nem mondanám a vezetést. A 2 literes turbódízel a megszokott karaktert hozza, lent erőtlen, fent hangos, középtartományban viszont jól használható. A kisebb erőforrásokhoz képest tapasztalható fölényét vélhetően nem a hétköznapi közlekedésben lehet kihasználni, hanem ha szabadidőautóként használva vontatunk, vagy kicsit mostohább terepre merészkedünk vele. Utóbbi esetben a nagyobb hasmagasság is jól jön, valamint a kapcsolható összkerékhajtás is jó szolgálatot tesz. Alapértelmezetten az első kerekeket hajtja és csak akkor küld erőt a hátsó tengelyre, ha megcsúszást érzékel, de manuálisan is állandó négykerékhajtásra kapcsolható.

A fogyasztási értékek városban 11 liter felett reálisak, külvárosi vagy vidéki forgalomban óvatos duhajként ez behozható kicsivel 10 liter alá is. Folyamatos nagyobb sebességű haladásnál a fogyasztás helyett már a gördülési- és szélzaj okoz inkább kényelmetlenséget.

A stop/start rendszer lelki világát nem igazán sikerült kiismernem, az első benyomásom az volt, hogy nagyon ritkán állítja le a motort. A kezdeti gyanúm később beigazolódott, amikor egy leállás alkalmával a fedélzeti számítógép kiírta, hogy mennyi szén-dioxidot sprórolt meg eddig. Hohó, ez a funkció már a Qashqai-ban is tetszett, le is fotóztam, hasonlítsuk csak össze! Előkerestem a korábbi képet, és igen meglepő számokat láttam.

Balra a Qashqai, jobbra az X-Trail kijelzője

A Qashqai 4007 kilométer megtétele alatt 4,58 kg szén-dioxid kibocsátását takarította meg, míg az X-Trail több mint dupla annyi úton ennek alig több mint a harmadát: 9643 kilométer során mindössze 1,72 kilogrammot.

Milyen autó összességében az X-Trail? A legjobb szó rá a vegyes. A külső design lehetne egyedi, a belső pedig jobban kidolgozott, sokat rontanak az összképen a zavaró apróságok, amelyeket odafigyeléssel vagy egy kicsit kevesebb spórolással ki lehetett volna küszöbölni. Egyértelműen mellette szól a tágas hátsó tér, a variálható hátsó üléssor és csomagtér kialakítás, valamint az opcionális harmadik üléssor. A Qashqait egyszerűen egy jobban átgondolt, jobban összerakott, szerethetőbb autónak éreztem.

Ez is érdekelhet: További tesztjeink