Az imposztor szindróma nyomasztó, de leküzdhető

Olvasói levél a krónikus önbizalomhiány leküzdéséről.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 92
    Shares

hirdetés

imposztor - szindróma

Szoktad úgy érezni, hogy a sikereidet csupán a véletlennek köszönheted? Bizonytalan vagy a képességeidben és félsz, hogy mások is rájönnek az alkalmatlanságodra? Rettegsz tőle, hogy a következő feladat alkalmával kiderül, hogy te valójában csak egy szélhámos vagy? Akkor valószínűleg te is az imposztor szindrómával nézel farkasszemet. Híres Norbert írása.

hirdetés

A saját képességeimben való bizonytalanság és a másokhoz való hasonlítgatás nem csak az írás esetében van jelen az életemben, és biztos vagyok abban, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül egy olyan világban, ahol talán soha nem volt még annyira könnyen elveszíthető az önbecsülés, mint ma. Minden lehetőség adott, hogy bármikor lúzernek érezd magad, amikor mások a közösségi média segítségével az arcodba tolják a legapróbb sikerüket is.

Egy olyan furcsa világban élünk, ahol úgy kell agresszíven eladnod magad, hogy közben természetesnek és egyedinek tűnsz. Ahol azt a látszatot kell kelteni, hogy minden eredményt kisujjból, különösebb erőfeszítés nélkül értél el. Ahol sokan beszélnek a tévedések és hibák fontosságáról, de a tanuláson túl ezeknek általában negatív következményük is van.

Nem vagyok elég jó

Az élet bármilyen területén megtalálhat az érzés, de az imposztor szindróma leggyakrabban talán a karrier esetében ölt látványos méreteket. De akkor is könnyűszerrel találhatsz más területet, ahol le vagy maradva az aktuális aduászokhoz képest, ha valóban a szakmád legjobbja vagy – sport, párkapcsolat, papírsárkány-hajtogatás. Bármi presztízskérdéssé és frusztráció forrásává alakítható.

[box] Imposztor szindróma

A fogalmat először az 1970-es években definiálták a pszichológusok, és leginkább súlyos, krónikus önbizalomhiányt jelez. Ez ráadásul mindenkinél irreálisan magas, önmagukkal szemben támasztott elvárásokkal, állandó elégedetlenség- és alkalmatlanságérzettel társul. Az elnevezés az imposztor, azaz a szélhámos szóból ered, mivel mindig úgy érzik, hogy csak el sikerült hitetniük, hogy jók abban, amit csinálnak, valójában azonban nem így van, és nem is érdemlik meg, amit elértek. A szindróma hosszútávon igen káros az egészségre és az emberi kapcsolatokra, ezért fontos mihamarabb felismerni a jeleket.[/box]

Mi a megoldás?

Az összetett problémákra általában nincs azonnal működő, instant válasz. Az imposztor szindrómával foglalkozó legtöbb cikk is óvatosan járja körül a kérdést. Definíciók, az imposztor szindróma típusai, majd egy-két olyan semmitmondó javaslat, mint a “Bízz magadban!” vagy a “Ne foglalkozz mások véleményével!” Persze mindezt másnak címezve, mert ugye a szakértő sosem tapasztalta a jelenséget. Egyes szám második személyben írok, de nem azért, mert ez csak rád vonatkozna. Részben magamnak írom ezeket a tanácsokat, mellette pedig remélem, hogy te is hasznát veheted.

Ne másokhoz hasonlítgasd magad, azt csináld inkább, amit szeretsz!

A közösségi média adta lehetőségek és a korlátlan instant tartalom, mások arcunkba tolt élete felébreszti a fejünkben lévő kis gonosz manót, a hasonlítgatást. Tudok-e munkámmal mások számára értéket teremteni? Az imposztor szindrómáról magyarul is jó szakmai cikkek születtek, ha pedig az angol nyelvű szakirodalmat is figyelembe veszem, akkor valóban semmi értelme nem lenne, hogy vesződjek az írással.

Így van ez az élet szinte minden területén. Mindig lesz valaki, aki nálad jobban csinálja a választott tevékenységet. Nem az a kérdés, hogy tudod-e jobban csinálni, hanem hogy szereted-e az adott munkát, hobbit, sportot. Akkor is, ha a cél mindössze annyi, hogy új megvilágításba helyezd az imposztor szindrómát. Nem azért vagy a világon, hogy egy másik ember életét éld! Éld az életed úgy, ahogy szeretnéd, úgy, ahogy valóban akarod!

Higgy, kísérletezz és építsd az önbizalmadat!

Az elért eredményeket jelentősen befolyásolja, hogy valóban elhiszed, képes leszel megbirkózni a soron következő kihívással. Az imposztor szindróma a fejekben lezajló kőkemény háború. A belső hang a fejedben el akarja hitetni, hogy nem fog sikerülni, nem vagy elég jó, tulajdonképpen próbálkozni is felesleges. Érdekes viszont, hogy ugyanez a belső hang képes cselekvésre ösztönözni és kitartásra sarkallni a legcudarabb körülmények között is.

A két állapot közötti váltás nem gombnyomásra működik. Hinned kell benne, hogy képes vagy rá, bíznod kell magadban (ez tipikus általános bullshit tanács lenne, ha nem folytatnánk). Ehhez ki kell iktatnod a bukás lehetőségét. Kezelj mindent egy kísérletként, amelynek nincs tétje, viszont rengeteget tanulhatsz belőle. A külvilág visszajelzése ugyanis sokszor félrevezető is lehet. Nem feltétlenül kell új kategóriát létrehoznod, hogy sikeres legyél. Kísérletezz, apró kihívások teljesítésével építsd az önbizalmadat egészen addig, amikor már te is elhiszed magadról, hogy képes vagy rá!

Nincs kiskapu. Bizonyíts!

A gondolkodásmódot nem lehet egyik napról a másikra teljesen megváltoztatni, ezért érdemes olyan alternatívákat keresni, amelyek erősíthetik a magabiztosság érzését. Az egyik ilyen praktika a magabiztosságot sugárzó testtartások alkalmazása (power poses). Tedd a csípőre a kezed! Két kézzel fogd meg az asztalt a tárgyalóteremben! Néhányan esküsznek a praktikák önbizalomnövelő hatására és Amy Cuddy szociálpszichológus kísérlete miatt valós hormonális változásokat tulajdonítanak a magabiztos testtartásoknak.

Megoldást jelentenek-e ezek a testtartások az imposztor szindrómára? Valóban működnek a praktikák? Kísérletek több ízben cáfolták meg a speciális testtartások testünkre és viselkedésünkre gyakorolt hatásait. Amy Cuddy eredményeit és TED előadásában felvázolt hipotézisét rajta kívül senki sem tudta bizonyítani, azonban mindenkinek sikerült cáfolni azt. A Wonder Woman módjára csípőre tett kezeknél van egy jobb és valóban működő módja a magabiztosság növelésének: a sikerélmény.
Meg kell adni a lehetőséget másnak és magadnak is a bizonyításra, majd élned kell a lehetőséggel. Nincs jobb motiváció a sikerélménynél, amelyeket érdemes valamilyen formában írásban is vezetni, hogy ha elbizonytalanodsz vissza tudd ezeket a sikerélményeket keresni. Vezesd a céljaidat és emlékezz meg a legapróbb eredményekről is. A célok hajszolása közben gyakran észre sem veszed, ha elértél egy mérföldkövet. Elfelejtünk ünnepelni és hajlamosak vagyunk ugyancsak az összehasonlítás miatt lekicsinyelni saját eredményeinket. A kihúzott tételek furcsa elégedettség érzéssel fognak eltölteni és bizonyítják, hogy képes vagy a terveidet véghez vinni.

De milyen áron?

A jó és a legjobb között óriási szakadék tátong, amelyet visszautasított vacsorameghívások, kihagyott szülinapi bulik és gyakorlással töltött monoton órák mélyítettek le. Megvan a lehetőséged, hogy a legjobb légy, a kérdés az, hogy valóban szeretnél-e?

Egy stanfordi egyetemi buliból hazafelé ballagva furcsa látvány fogadta a jó hangulatban lévő hallgatókat. A zuhogó esőben egy alak rendíthetetlenül gyakorolt a golf pályán. Éjfélkor. Ez a különc, a péntek estéjét az esős pályához való alkalmazkodásra felhasználó golfozó Tiger Woods volt.

A stanfordi évek óta a világ egyik legeredményesebb golfozójává váló Tiger Woods neve sokaknak nem a kivételes sportemberi kvalitásai miatt, hanem sérülései, letartóztatása és botrányai miatt vált ismertté.

Elon Muskra sokan a siker szinonimájaként tekintenek és példaképükként bálványozzák. A hangos sikereken túl azonban komoly áldozatok bújnak meg. Te hajlandó lennél évtizedeken keresztül minden nap tíz óránál is többet dolgozni? Képes lennél minden kapcsolatodat a fejedbe vett célnak alárendelni? A SpaceX alapítója képes rá.

Tedd fel magadnak a kérdést: Szeretnél a területed legjobbjával cserélni? Ha a válaszod nemleges, akkor ne törd magad felesleges hasonlítgatásokon. Inspirálódj mások által, ne másold őket!

“Az imposztor szindrómában szenvedők számára a 100% jelenti a minimumot, a tökéletes az elfogadhatót. Ők olyan gondolkodási láncokat alkalmaznak, amik negatívan színezik át a valóságot.” Orvos-Tóth Noémi.

Egyszer mindannyian az út végéhez érünk. Hogyan fogsz visszagondolni az életedre és a most előtted tornyosuló kihívásokra a nyugdíjas éveidben? Mivel fogod magyarázni, ha mégsem vágtál bele a nagy kalandba? Nem kezdtél bele, mert féltél a bukástól?
Ne te legyél az az öregember, aki az évein kívül semmi mással nem büszkélkedhet! Nem a kudarctól félünk, hanem attól, hogy mit fognak gondolni rólunk mások, ha elbukunk. Halálod után, ha nem alkotsz valami valóban forradalmit, akkor legjobb esetben is csupán 2-3 generáció fog rád emlékezni, és ezek az emberek nem a kollégáid, a szomszédjaid, hanem a családod lesz. Miért is foglalkozol olyanok véleményével, akik pár év múlva már csak halványan fognak emlékezni rád?

Nem kell tudnod mindenre a választ! Senki sem tudja.

hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 92
    Shares
Előző cikk Hogyan lehet kivédeni az ülőmunka veszélyeit?
Következő cikk Légzéskimaradás is állhat az éjszakai horkolás hátterében