Vágy és spontaneitás az első gyerek után – Mi kell a nőnek?
Megvan a mindent elsöprő érzés, amikor berobban az életedbe a szerelem és egy csapásra átértékelődik minden? Spontán utazás, spontán étterem, bár, barátok vagy éppen spontán hajnalig filmezés, ha a mozit épp lekéstétek – mindegy, ameddig együtt vagytok. Érzelmekkel túlfűtött éjszakák (és nappalok…) hosszúra nyúlt hétvégék és még hosszabbra nyúlt spontán vasárnapi lustálkodások.
Én + Te + Ő = Mi
Majd ezt a mindent elsöprő, túlfűtött vágyakkal teli időszakot hirtelen felváltja a folyamatos álmosság, az éjszakai homályos toporgás a kiságyhoz és spontaneitás helyett jön az ütemterv. Alvásidő, szoptatás, fürdetés, levegőzés, pelenkázás – na igen, itt még érhetnek spontán meglepetések. A vágyakkal túlfűtött mindennapokat viszont a baba érzelmei (értsd. üvöltés) irányítják, nemhogy hajnalig nem nézel filmeket, de legtöbbször már a tizedik perc után horkolva alszol és a sort még hosszasan lehetne sorolni.
Az első baba születésével totálisan megváltozik nemcsak a férfi és a nő közti kapcsolat, hanem a saját magadra szánt idő mennyisége és milyensége is. Nőként mindez pedig sokkal nehezebb, hiszen a testünk is hatalmas változásokon megy keresztül. Más az egész? Abszolút. Megéri? Naná! De kell hozzá a férfi maximális támogatása és elfogadása is.
Persze, egy keményebb (mondjuk fogjövős vagy hasfájós, esetleg a legrosszabb ezek kombója) nap után nem állítom, hogy nem gondolok vissza nosztalgiával azokra az időkre, amikor még csak ketten voltunk és megadatott a kiváltság, hogy ha fáradtak vagyunk, akkor pihenünk, ha egy spontán ötlet által vezérelt programon kívánunk részt venni, akkor elmegyünk rá vagy esténként összebújunk (és nem kómásan alszunk el a kanapén).
Amikor viszont először meglátod a megszületett csöppséget, amikor először rád néz a hatalmas szemeivel és azzal az oltári bizalommal, amikor először rád mosolyog, amikor először hangosan nevet azon, hogy hülyéskedsz neki, amikor hozzád bújik… Akkor és ott elvesztél. Nem cserélnéd el az életed egy örökkön-örökké tartó mozibérletért vagy bármennyi alvásért cserébe sem. És a válaszod (legálisan és más megbotránkozó tekintete nélkül) igen lesz arra a kérdésre, hogy lehet-e két emberbe egyszerre szerelmesnek lenni.
Elmúlik a szerelem, a vágy, a tűz? Abszolút nem, de tenni kell érte, hogy megmaradjon!
Ahhoz, hogy „anya” ne legyen depressziós, „apa” pedig ne dobbantson egy húsz éves macával, muszáj dolgozni a kapcsolaton. Nem lehet minden nap (bármennyire is fáradt szülők vagyunk) este kidőlni, sőt – ez most érzéketlenül hangozhat- állandóan a gyerekkel foglalkozni.
Nőként és kezdő anyaként is úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezt a vágyat fenntartsuk, be kell fektetni az energiát és igen, ha csak a gyerek altatása után tudjuk megtenni, akkor ilyenkor szánjunk időt egymásra nőként és férfiként mindegy, hogy az egy vacsi, film vagy egy jó beszélgetés egy pohár bor mellett.
Persze a külsős programokhoz elengedhetetlen a segítség, aminek a gyerek születése után megfizethetetlen értéke lesz, és ami sajnos nem minden családban adatik meg, de ahol igen, ott hajrá szülők, mehet a lepassz a nagyinak/testvérnek/rokonnak/strapabíró barátoknak. Szerintem nem attól lesz valaki jó anya vagy jó apa, hogy 24/7 egy méteres körzetében van imádott csemetéjének.
Ahhoz, hogy a legjobb szülőt tudjuk kihozni magunkból – személyes véleményem szerint – kell az egyedül és a másik felünkkel töltött gyerekmentes idő. Az az idő, amikor nem csak anyának és apának, hanem nőnek és feleségnek vagy férfinak és férjnek érezhetjük magunkat és egymást.
Nem szabad hagyni, hogy kialudjon az a tűz, ami miatt hónapokkal ezelőtt úgy érezted, hogy pont ezzel az emberrel vágsz bele a családalapításba. Nem szabad, hogy az egymás iránt érzett szerelmetek feloldódjon a szülőségben.
Mert hát nem csak a gyerek, hanem ti is vágytok a törődésre. És ez így normális.
Na szóval, kedves férfiak, hova is viszitek következő hétvégén az asszonyt?:)
Ha nincs ötletetek, akkor figyeljetek, mert hamarosan friss szülős randitippekkel is érkezünk!
Bogi – Én jobban
Ez is érdekelhet: Playboyból mintaapa – nem gondoltam, hogy valaha így fogok szeretni egy pasit!