Így lépj ki a „majd egyszer” gondolkodásból

Sokan úgy élünk, mintha a jelen csak egy átmeneti állomás lenne valami nagyobb előtt. „Majd ha több pénzem lesz”, „majd ha előléptetnek”, „majd ha minden a helyére kerül” – ismételgetjük újra és újra. A tökéletes pillanat azonban sosem érkezik el, mert mindig találunk egy újabb kifogást, amiért még nem érezhetjük a beteljesülést. A kutatások szerint azonban nem a cél hiányzik, hanem az a képesség, hogy észrevegyük mindazt, ami már most is körülvesz bennünket.

Tal Ben-Shahar pszichológus nevezte el „érkezés illúziójának” azt a tévhitet, hogy a boldogság és a beteljesülés majd akkor jön el, ha átjutunk a következő kapun: diploma, előléptetés, „az igazi” megtalálása. A forgatókönyv ismerős: mindig a következő ponttól reméljük a megnyugvást, miközben a jelen csak váróteremnek tűnik.

Ahogy T. Alexander Puutio a Psychology Today egyik friss cikkében is írja, a „később” ígérete a legnagyobb időrablónk – mert közben elsiklunk azok mellett a pillanatok mellett, amelyekből az élet valójában felépül.

Miért csap be minket az agyunk?

A dopamin a várakozást jutalmazza, nem az érkezést

Az evolúció a felkészülésre huzalozott minket, így a dopamin, az agy jutalmazó rendszere nem akkor ugrik a legmagasabbra, amikor tényleg megkapjuk a jutalmat, hanem amikor várjuk azt. Ugyanis a várakozás izgalma egykor a túlélést segítette, ma viszont könnyen örök elégedetlenséget szül.

A hedonikus futópad

A „hedonikus futópad” néven ismert jelenség szintén közbeszól. Eszerint a házasság, a fizetésemelés, a főnyeremény mind rövid távú érzelmi kilengés. A hatás gyorsan elhal, és újra keresni kezdjük a következő „nagy dolog” ígéretét.

Ezt olvastad már?

8 dolog, ami tényleg számít az életben, érdemes ezeket időben észrevenni

Egy mondat Mandelától, ami átírja a kudarcról alkotott képedet

Miért nem elég a belátás?

Sokat beszélünk a jelenlétről, de valójában nem gyakoroljuk. Elméletben lassítani szeretnénk, a mindennapokban mégis ugyanúgy rohanunk tovább. Egy gondolat önmagában nem változtat meg egy életet – ehhez konkrét lépések kellenek. Érdemes a legkisebb körön kezdeni: a saját szavainkon. Ahogyan magunkhoz beszélünk, úgy alakítjuk a valóságunkat is.

Négy egyszerű módszer, hogy a „majd később”-ből „most” legyen

1. Cseréld le a „majd ha” mondatokat

Figyeld meg magad, amikor felbukkan benned a gondolat: „majd ha lesz időm”, „majd ha kész vagyok rá”. Fordítsd át így: Mit élvezhetek ma az útból? Mit bánnék, ha ez a nap csak elsuhanna? Ezek nem hangzatos kijelentések, inkább apró irányváltások, de éppen ezekből születhet új élet.

2. Tanítsd figyelemre az elméd

Egy nagyszabású kutatás szerint ébrenlétünk felében nem arra figyelünk, amit éppen csinálunk. A kóborló elme pedig rendszerint kevésbé boldog. Erre jó gyakorlat lehet a „haláloságy-teszt”: gondold végig, melyik mai pillanatot szeretnéd még egyszer átélni. A válasz rendszerint nem nagy dolgokban rejlik, hanem apróságokban – egy ölelésben, egy sétában, egy csöndes percben. Ezeket érdemes már ma előtérbe helyezni.

3. Nézz hátra is, ne csak előre

Képzeld el, hogy a tíz évvel fiatalabb önmagad a mai tudásoddal és lehetőségeiddel indulna. Mit érezne? Jó eséllyel pont azt, hogy „megérkeztem”. Ebből az irányból nézve már most az vagy, akivé valaha válni szerettél volna – vagy még annál is több. A felismerés nem önámítás, hanem iránytű.

4. A csendes elégedettség gyakorlása

A hangos öröm szép, de ritka vendég. A tartós elégedettség inkább nyugodt, tele van hálával és tudatos jelenléttel. Kutatások szerint elég, ha hetente feljegyzünk néhány dolgot, amiért hálásak vagyunk – idővel mérhetően nő a jókedv és az optimizmus.

Nem kell felmondanod, világgá menned vagy teljesen újratervezned az életed. Elég, ha a hét elején kijelölsz három apró tudatos döntést – például egy telefonmentes ebédet, húsz perc mozgást vagy egy őszinte beszélgetést.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Nghia Le, Unsplash