Jim Carrey a humorista, a drámai színész és a festő – a 60 éves színész izgalmas életútja

Furcsa leírni, de Jim Carrey január 17-én betöltötte 60. életévét, így miután lementek a kötelező szülinapi körök, szerettünk volna kicsit mélyebben is foglalkozni a színész izgalmas életútjával.

Merthogy Jim Carrey nemcsak egy humorista, akinek stílusát lehet imádni vagy utálni – sem karrierje, sem életútja tekintetében nem lehet beskatulyázni vagy felületes címkéket aggatni rá. Az utóbbi években visszavett a tempóból, a legtöbb figyelmet talán a 2014-es Dumb és Dumber folytatása kapta, de emellett főszerepet a 2016-os Sötét bűnök című filmben vitt a 2018-2020 között futó Most nevess! című sorozat mellett. Miközben a színészettől fokozatosan eltávolodott, a festészetben merült el, míg közösségi oldalán egy újabb énjét, a politikailag elkötelezett aktivistát ismerhettük meg.

Jim Carrey mindig is különc volt

A ’90-es években még szokatlan humora és szürreális módokon mozgó végtagjai miatt, mára azonban ez a különcség spirituálisabb színezetet vett. Ahogy Robin Williams esetében sem volt tisztában a nagyközönség, hogy a folyton mosolygó komikus milyen mélyre tud süllyedni saját komor hangulataiban, úgy Jim Carrey-ről sem tudtuk hosszú ideig, hogy a gumiszerű maszk mögött valójában egy kimondottan érzékeny, depressziós ember húzódik meg. Talán ez az érzékenység tette olyan sikeressé a munkájában, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy mostanra teljesen eltávolodott korábbi életétől, és minden idejét a festés tölti ki. Azért a 60. születésnapján posztolt videójából kiderül, humorérzéke sem hagyta el a színészt:

It’s ma birthday! Whoohoo! I’m old but I’m gold! I Love you all!!! 🙏🌈❤️ pic.twitter.com/WvFtbMty80

— Jim Carrey (@JimCarrey) January 17, 2022

Ha meghalljuk Jim Carrey nevét valószínűleg elsőként Ace Venturaként jut az eszünkbe, esetleg a sárga öltönyös Maszkként, azonban a ’90-es éveket meghatározó komikus szerepei után számos komoly alakítást is maga mögött tudhatott. Ilyen volt az évtized vége felé a Truman Show (1998) és Az ember a Holdon (1999), amikért két egymást követő évben Golden Globe-ot kapott a legjobb alakításért, de említhetjük a 2000-es évek elejéről az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmet is.

Amikor a Truman Show-ért járó arany glóbuszát vette át, Carrey egy hosszas és érzelmes beszédben kifigurázta saját komikusi pályafutását, és ahogy azt ilyenkor illik, sokaknak köszönetet mondott azért, hogy hittek benne és esélyt adtak neki, hogy egy másik oldaláról is bemutatkozzon.

Azonban az altesti poénok és drámai alakítások között nem volt minden felhőtlen Carrey életében. 2004-ben a 60 Minutes-nek adott interjújában beszélt először arról a színész, hogy a tehetsége gyakorlatilag a kétségbeesésből táplálkozott. A végtagjai, mint az elszabadult szélmalom lapátok, úgy mozogtak, az arca pedig irreális redőkbe rendeződött, mindezt azért, hogy feldobja ágyhoz kötött, beteg édesanyja kedvét.

„Az anyukám beteg volt és sokat szenvedett. Fel akartam vidítani, azt akartam, hogy jobban érezze magát. Bementem ezért hozzá, és eljátszottam, hogy imádkozó sáska vagyok, meg furcsa dolgokat találtam ki. Lepattantam a falakról, és ledobtam magam a lépcsőn, csak azért, hogy elnevesse magát. A kétségbeesés elengedhetetlen kellék ahhoz, hogy bármit megtanulj, vagy bármit létrehozz. Pont. Ha nem vagy kétségbeesett az életed egy pontján, akkor nem vagy érdekes” – fogalmazott Jim Carrey.

A 2010-es években aztán elkezdett visszavonulni, 2011-ben a Mr. Popper pingvinjeiben vállalt főszerepet, majd 2014-ben még visszatért a Dumb és Dumberben, így másodszor is kivételt tett, és folytatást készített egy filmhez, pedig híresen nem szereti ezt a műfajt – az első kivétel természetesen az Ace Ventura volt. Nemrég arról beszélt, hogy döntésének az oka, hogy már nem akart a filmipar része lenni, mivel nem tetszett neki ahogy a nagyvállalatok átvették az uralmat.

Aztán a magánéleti válságok sem kerülték el Carrey-t, valószínűleg mindenki emlékszik a botrányra, amikor 2015-ben barátnője, Cathriona White drogtúladagolásban meghalt. Carrey és White kapcsolata még 2012-ben kezdődött, aztán hol együtt voltak, hol nem, miközben White 2013-ban férjhez ment. A lány családja és férje a halála után be is perelte a színészt, mivel szerintük ő adta neki a gyógyszereket, amikkel White túladagolta magát, ezen felül megtévesztette a nőt az egészségi állapotát illetően, és több szexuális úton terjedő betegséggel is megfertőzte. Válaszként Carrey is beperelte a családot, de végül mindenki ejtette a vádakat.

A színész mentális állapota ekkor került az érdeklődés középpontjába, hiszen mind a tragédia és az azt követő események, megterhelőek voltak, és a nyilvánosságra került privát üzenetek is arra utaltak, hogy a színész sincs éppen a legjobb passzban.

Let’s stop finding fault in each other. Startinnnnng
…now! ;^7 pic.twitter.com/ZWDN6kJkT9

— Jim Carrey (@JimCarrey) December 19, 2021

Aztán 2016-ban megjelent az I Needed Color című kisfilm, ami feltárta, hogy mivel is foglalkozik színészkedés helyett Carrey: fest. Óriási, színes, pszichedelikus alkotásokat, amelyek betöltötték az otthonát. Az általa narrált videóban a színész arról beszél, hogy a képek mindenütt ott vannak, van, hogy azokon eszik, de egyszerűen szüksége volt a színekre ahhoz, hogy túllendüljön az állapotán. A vásznon megjelenített karakterei után a legtöbb néző teljesen új oldaláról ismerhette meg őt – az energikus, pörgős szerepek után itt egy nyugodtabb, lelassultabb állapotban láthatjuk. Hiszen azzal van elfoglalva, ami boldoggá teszi, mégpedig fest. A művészetterápiát nem Carrey találta fel, de ismertsége révén remek szószólója lehet annak, hogy miként lehet felvenni a harcot a depresszióval, ami sokszor ott üti fel a fejét, ahol a külvilág nem is gondolná.

Jim Carrey: I Needed Color from JC on Vimeo.

Carrey-nek egyébként a depresszióról is sajátos elképzelése van, amit a 2018-as Most nevess! című sorozatában bővebben is kifejt. „A különbség a depresszió és a szomorúság között az, hogy a szomorúság csak a véletlenből fakad. Bármi is történt vagy nem történt veled, legyen az gyász, vagy bármi más. A depresszió sokkal inkább hasonlít arra az állandó érzésre, amikor a tested folyamatosan azt suttogja, nem akarok többé ez a karakter lenni. Nem szeretném tovább ezt az avatar fenntartani, amit készítettél. Ez a világ túl sok nekem” – magyarázza Carrey.

Másokhoz hasonlóan azonban ő is megnyugvásra lelt a festészetben, de persze ismertsége révén nála ez sokkal nagyobb publicitást kapott. „Nem tudom, mire tanít a festészet. Azt tudom, hogy megszabadít – a jövőtől, a múlttól, a megbánástól, az aggodalomtól” – mondja a filmben a színész.

Festményei az elmúlt években különösen sok figyelmet kaptak, hiszen gyakran közéleti témákat dolgoz fel a saját nézőpontján keresztül. Így például a korábbi amerikai elnököt, Donald Trumpot sem kímélte Carrey ecsetje:

Fifty Shades of Decay pic.twitter.com/aurfm22ru6

— Jim Carrey (@JimCarrey) March 23, 2018

Úgyhogy, ha valamit érdemes megjegyezni Jim Carrey 60. születésnapja kapcsán, hogy az emberek változnak, azt pedig sosem tudhatod, hogy a másik miért olyan, amilyen.