Empátia és férfiasság: tényleg a nők lennének érzékenyebbek? A tudomány árnyalja a régi sztereotípiákat

Évszázadok óta él az a nézet, hogy az empátia „nőies” tulajdonság, míg a dominancia és a határozottság inkább férfias erény. A modern idegtudomány és pszichológia azonban egyre inkább megkérdőjelezi ezt az egyszerűsítő képletet. A friss kutatások szerint az empátia nem velünk született, nemi alapon kiosztott adottság, hanem összetett, formálható képesség, amelyet biológiai és társadalmi tényezők egyaránt alakítanak.

A történelem során a siker és a hatalom gyakran férfias kategóriákba került, míg az együttérzés és gondoskodás nőies címkét kapott. Ez ma is hatással van arra, hogyan neveljük a gyerekeinket, hogyan működnek a munkahelyek, és kit tartunk alkalmasnak vezetői szerepre. Az empátia különösen érzékeny pont: a nőket természetesen együttérzőnek, az empatikus férfiakat viszont sokszor gyengének bélyegzik.

Ezt olvastad már?

Önszabotázs: 4 jel, hogy te magad állsz a saját boldogságod útjába

Férfi lélek, apai szerepek és a szeretet, mint erőforrás — beszélgetés Molnár Ferenc Caramellel

Biológia vagy nevelés?

Az empátia két fő összetevőből áll: kognitív empátiából (amikor felismerjük és értelmezzük mások érzelmeit), valamint affektív empátiából (amikor érzelmileg is reagálunk rájuk). A mérések alapján a nők átlagosan kissé magasabb pontszámot érnek el empátiateszteken, de a különbségek nem jelentősek. Simon Baron-Cohen, a Cambridge-i Egyetem klinikai pszichológusa korábban azt állította, hogy a női agy „empátiára hangolt”, míg a férfi inkább rendszerezésre és szabályok felismerésére. Kutatásai szerint a magzati tesztoszteronszint összefügghet bizonyos kognitív képességekkel, és fordított arányban állhat az empátiateszteken elért eredményekkel.

Más kutatók, köztük Gina Rippon idegtudós, óvatosságra intenek. Szerintük a „női agy” mítosza túlzó leegyszerűsítés. A nemek közötti különbségek sok országban minimálisak, és a nemeken belüli eltérések jóval nagyobbak, mint a férfiak és nők közötti átlagkülönbség. Egy 46 ezer főt vizsgáló genetikai kutatás szerint az empátia varianciájának mindössze körülbelül 10 százaléka magyarázható genetikai tényezőkkel, és ezek nem kötődnek közvetlenül a biológiai nemhez. Különösen beszédes egy 2025-ös metaanalízis, ami csecsemők társas érzékenységét vizsgálta: az egyhónapos lányok és fiúk között nem találtak érdemi különbséget abban, hogyan reagálnak mások arcára vagy sírására. Vagyis az empátia alapjai nem tűnnek veleszületetten nemspecifikusnak.

A társadalmi elvárások ereje

A kutatások egyre inkább arra mutatnak, hogy az empátia jelentős részben tanult viselkedés. A lányokat már kiskoruktól arra ösztönzik, hogy legyenek kedvesek, figyelmesek és gondoskodók, míg a fiúkat gyakran a versengés és önérvényesítés felé terelik. A játékok, a dicséretek és a fegyelmezés módja mind formálják az érzelmi mintákat. Kísérletek azt is kimutatták, hogy amikor férfiaknak előzetesen azt sugallták, hogy ők is „jók az együttérzésben”, az empátiateszteken eltűnt a nemek közötti különbség. Amikor pedig jutalmat ajánlottak az érzelmek pontos felismeréséért, mindkét nem teljesítménye javult. Ez arra utal, hogy a motiváció és az elvárások legalább olyan fontosak, mint az esetleges biológiai tényezők.

Az empátia ráadásul nem csupán „puha készség”. Tárgyalási helyzetben vagy üzleti döntéseknél komoly előnyt jelenthet, ha valaki pontosan érti a másik fél érzelmi állapotát. Ugyanakkor a sztereotípiák komoly következményekkel járnak: a nőket gyakran kevésbé tartják alkalmasnak vezetőnek, míg a férfiak ritkábban kérnek segítséget érzelmi nehézségek esetén, ami hozzájárulhat a férfiak körében magasabb öngyilkossági arányhoz.

Az empátia fejleszthető, és ez a férfiaknak is kulcskérdés

A kutatások szerint az empátia nem statikus tulajdonság, hanem élethosszig fejleszthető képesség. Az érzelmek tudatosítása, a perspektívaváltás gyakorlása és a minőségi kapcsolatok mind erősítik.

A társadalmi narratíva is változóban van: egyre több férfi vállal aktív gondoskodói szerepet, több időt tölt a családjával, és nyíltabban beszél az érzelmeiről. A modern férfiasság nem az érzelmek elfojtásáról, hanem az önismeretről és a kapcsolódás képességéről szólhat.

A tudomány mai állása szerint az empátia nem „női adottság”, hanem emberi készség. Minél inkább leválasztjuk a nemi sztereotípiákról, annál nagyobb teret adunk egy kiegyensúlyozottabb férfiképnek, amelyben az erő és az együttérzés nem ellentét, hanem egymást erősítő tényezők.

Források: BBC Future, Psychological Science, Social Neuroscience

Borítókép: Toa Heftiba, Unsplash