Az inflációs ráta hónapok óta meredeken emelkedik, sorra dőlnek meg az évtizedes rekordok, a drasztikus áremelkedést pedig mindannyian érezzük.
Míg tavaly decemberben a tartós inflációról potenciális gazdasági kockázatként beszéltünk, időközben az átmeneti jelző helyét az állandósult vette át, az egyik legégetőbb kérdés pedig, hogy vajon meddig tarthat az infláció.
A Fed olyat lépett, amire 22 éve nem volt példa
Az amerikai jegybank szerepét betöltő szövetségi jegybankrendszer, a Fed a piaci várakozásoknak megfelelően 50 bázisponttal 1,00 százalékra emelte meg az irányadó dollárkamatot a május elején megtartott monetáris politikai ülésén.
A Fed monetáris döntéshozó testülete, a Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) egyhangúlag határozott az 50 bázispontos kamatemelésről, amely 22 éve, 2000 óta a legnagyobb mértékű emelés. Az előző, márciusi kamatdöntő ülésen a Fed 25 bázisponttal emelte meg az irányadó kamatot, amely 2020 márciusa óta állt 0,25 százalékon.
“A mi dolgunk gondoskodni arról, hogy az ilyen kellemetlen magas infláció ne rögzüljön a gazdaságban” – mondta Jerome Powell, a Fed elnöke múlt szerdán, közvetlenül a bejelentés után, néhány nappal később pedig arról beszélt, hogy nehéz helyzetben van a jegybank, az infláció elleni harc fájdalommal járhat és a 75 bázispontos kamatemelés is elképzelhető forgatókönyv.
A Fed elnöke hozzátette, ebben az érzékeny gazdasági környezetben, amikor egyik napról a másikra is sorsfordító események történhetnek, szinte lehetetlen irányadó előrejelzést megfogalmazni.
A befektetők viszont semmit sem gyűlölnek jobban, mint a bizonytalanságot, az emelkedő kamatlábak miatt pedig érthető, hogy ettől azért több konkrétumra számítanának. Az emelkedő energia- és élelmiszerárak miatt pedig világszinten foglalkoztatja az embereket a kérdés, mikor lehet némi megkönnyebbülés és recesszióba sodorhatják-e a gazdaságot a kamatemelések.
Mit mond az inflációról a történelem és az Egyesült Államok példája?
Bár az árak viszonylag stabilak voltak az elmúlt néhány évtizedben, az 1980-as évek eleje előtt nem voltak ritkák a nagy kilengések. A történelem adatai azt mutatják, hogy az infláció mozgatórugója fontos annak előrejelzésében, hogy mikor fognak végleg csökkenni a kamatlábak: az árak nagyon gyors ütemben nőttek az első és a második világháború idején a háborús idők korlátai miatt, de békeidőben ismét csökkentek.
Az 1970-es években volt az Egyesült Államokban a leghosszabb szakasza a megnövekedett inflációnak. Richard Nixon elnök eltávolította a dollárt az aranystandardról, és az olajárak két megugrása 1974 végére 12,3%-ra emelte az inflációt. A Fed monetáris politikája mentén 16%-ra emelte az irányadó kamatlábakat, majd az infláció is csökkenésnek indult, de egy olyan ciklushoz vezetett, amelyben a megemelt kamatlábak nem maradtak fenn elég sokáig ahhoz, hogy véget vessenek az inflációnak vagy fokozzák a növekedést.
Az 1970-es évek végére Paul Volcker, a Federal Reserve elnöke vette át az irányítást, és véget vetett ennek a politikának. Emelte és magasan tartotta a kamatlábakat, amíg az infláció le nem süllyedt, recesszióba sodorva az Egyesült Államokat, de végül tartósan csökkentette az inflációs rátákat, ahol a következő 40 évben is megmaradt.
Közel 20 évre és két recesszióra lesz szükség ahhoz, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba?
A gazdaság erős, és a munkanélküliségi adatok semmiben sem hasonlítanak az 1970-es években mért adatokhoz. Sokan gondolják úgy, hogy már elértük az inflációs csúcsot, és a számok kezdenek ellaposodni.
Az elemzők gyakran beszélnek az 1970-es évek stagflációjával kapcsolatos félelmekről, és hasonlítják ezzel össze jelenlegi helyzetünket, de a mai inflációt a globális válság, az ellátási lánc zavarai és a fogyasztói kereslet növekedése okozza, miután a koronavírus-járvány miatt leállították a gazdaságot, az orosz-ukrán háború és az energiaválság pedig csak tovább fokozták ezt a folyamatot.
“A második világháború utáni inflációs időszak valószínűleg jobb összehasonlítás a jelenlegi gazdasági helyzettel, mint az 1970-es évek, és azt sugallja, hogy az infláció gyorsan csökkenhet, amint az ellátási láncok rendeződnek és az elakadt kereslet kiegyenlítődik” – mondja a szakértő.
Ennek ellenére, ahogy a növekedés lassul és a piacok visszaesnek, a stagfláció és a tartós infláció egyre gyakrabban kerülnek szóba.
Egyes befektetők úgy gondolják, hogy a válasz félúton van.
“Arra számítunk, hogy az Egyesült Államok inflációja lelassul a következő két évben, de az előrehaladás nagyon egyenetlen lesz” – írták a Bank Of America elemzői a közelmúltban. “Bizonyos bizonyítékok vannak arra, hogy az ellátási lánc kihívásai enyhülnek, és a következő évben két lépés előre, egy lépés hátra folyamatra számítunk. De ez nem egy évtizedes küzdelem lesz, jósolják. Az áraknak 2023-tól enyhülni kell.”
