A világgazdaságot is megrengetheti a kínai válság?

Bizonyára te is ismered a régi mondást: ha az Egyesült Államok tüsszent egyet, megfázik az egész világ. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha Kína gyengélkedik?

A gazdasági elemzők hónapok óta kongatják a vészharangot: a kínai csodának leáldozott, a világ második legnagyobb gazdasága beláthatatlanul mély lejtőre került, a helyi ingatlanszektor válsága egyre csak fokozódik, és így tovább. Szükségszerűen fel kell tennünk a kérdést: hogyan érinti majd a globális gazdaságot a szemünk előtt bontakozó kínai krízis?

A helyzet súlyosságát már az a tény is jól tükrözi, hogy a héten őrizetbe vették a csőd szélére sodródott kínai ingatlanóriás, az Evergrande alapító-vezérigazgatóját, Hui Ka Jent, a cég részvényeit pedig felfüggesztették a tőzsdén.

A szakemberek egyébként úgy látják, Kína gyengélkedése nem fenyegeti gazdasági katasztrófával a világot, de a globális piacokra ettől függetlenül hatást gyakorolhat. Ha például a kínai háztartások kiadásai drámaian visszaesnek, annak azok a multinacionális vállalatok (az Apple-től a Volkswagenen át a Burberry-ig) ihatják meg a levét, melyek kulcsfontosságú fogyasztói piacként tekintenek Kínára. És ezt a helyzetet a szóban forgó óriáscégek több ezer alkalmazottja is megsínyli majd világszerte.

A világ gazdasági növekedésének több mint egyharmada Kínának köszönhető, ezért kézenfekvőnek tűnik azt feltételezni, hogy a helyi gazdaság problémái az egész glóbuszt megsebezhetik. Egyes elemzők viszont azt mondják, elhamarkodott volna kijelenteni, hogy Kína a gazsasági prosperitás fő motorja – írja a BBC.

„Matematikailag igaz, hogy Kínától származik a globális növekedés 40%-a” – ismeri el George Magnus, az Oxfordi Egyetem Kína Központjának munkatársa, majd hozzáfűzi: „De ki a kezdeményezettje ennek a növekedésnek? Kína tetemes kereskedelmi többlettel rendelkezik. Sokkal többet exportál, mint amennyit importál, szóval Kína növekedésének kérdése inkább csak az országot érinti, és nem az egész világot.”

Kína egyébként egyre kevesebbet költ bizonyos javakra és szolgáltatásokra – vagy épp az építőiparra -, ami azt jelenti, hogy a nyersanyagszükséglete is mérséklődött. Az ország importja ennek köszönhetően csökken, ennek a tendenciának pedig olyan exportőrök lehetnek a kárvallottjai, mint például Ausztrália, Brazília, illetve számos afrikai ország.

Kínában a fogyasztói árak jelenleg is alacsonyak, ami nyugati fogyasztói perspektívából nézve örvendetesnek tűnik. Ha csak a rövid távú hasznot nézzük, az átlagos fogyasztókat valóban boldoggá teheti a kínai gazdaság lassulása, illetve a defláció.

De ha a szélesebb távlatokat is figyelembe vesszük, már korántsem ennyire biztató az összkép. Az elmúlt években több mint 150 ország vett fel óriási kínai kölcsönöket különböző infrastrukturális fejlesztések céljából. Ha a kínai gazdasági helyzet a jövőben sem enyhül, az ország egész másképp fog viszonyulni ezekhez a nagyszabású projektekhez – feltételezik az elemzők. „A kínai vállalatok és bankok nem lesznek olyan bőkezűek a világgal, ha beüt a krach” – állítja Roland Rajah, a sidney-i Lowy Intézet Indo-Pacifikus Fejlesztési Központjának igazgatója.

A történelem egyvalamire biztosan megtanított bennünket: arra, hogy mindig álljunk készen a kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan eseményekre. A 2008-as gazdasági világválság (mely az amerikai jelzáloghitel-válságból alakult ki) valóságos sokként ért bennünket, senki nem számított rá, pedig figyelhettünk volna az intő jelekre. Ebből persze nem következik szükségszerűen, hogy a kínai gazdasági lassulás a tizenhat évvel ezelőttihez hasonló krízisbe torkollik majd, de mégiscsak a világ legnagyobb gazdaságáról van szó, melynek mélyrepülése az egész glóbuszt negatívan érintheti. És emlékezzünk csak: végül is a 2008-as kataklizma is lokális válságként indult…