Hosszú évek után visszatért Európába a negatív infláció

A 2020-as évek hajnalán óriási inflációs válság rengette meg a világ legtöbb nemzetgazdaságát. Az árak az egekbe szöktek, a jegybankok pedig elkeseredett lépésekre kényszerültek. Mégis úgy tűnik, van egy európai ország, mely viszonylag gyorsan átvészelte e sötét esztendőket.

Az inflációs válság 2021-ben és 2022-ben még a legfejlettebb nemzetgazdaságokba is begyűrűzött, az 5 százalék körüli szinten mozgó kamatok újfent „általánossá” váltak, összességében pedig elmondható, hogy az évtized első felének geopolitikai, egészségügyi és gazdasági krízisei szerény növekedést, magas kamatokat és elszabaduló inflációt eredményeztek. Létezik azonban egy európai ország, melyet sem a hosszú ideje tartó inflációs válság, sem pedig a Donald Trump által 2025 tavaszán elindított vámháború nem sebzett meg – hívja fel rá a figyelmet a Financial Times. Ebben az államban a hektikus vámpolitika nem tetézte az inflációt, sőt még a gazdasági gyarapodást sem fékezte, hanem – éppen ellenkezőleg – deflációval kecsegtetett, ami a 2010-es évek ma már idillikusnak tűnő „boldog békeidejére” emlékeztethet.

Az említett ország nem más, mint az Európa szívében elhelyezkedő Svájc, ahol az infláció mostanra 0 körüli szintre redukálódott.

A svájci statisztikai hivatal által közzétett adatokból az is kiderül, hogy az áprilisi stagnálás után májusban már 0,1 százalékkal mérséklődtek a fogyasztói árak éves összevetésben. Ez tehát egyértelműen arra utal, hogy egy négy évig tartó hiátust követően visszatért Svájcba a deflációs környezet.

Az alpesi ország eddigi történetében egyébként több hasonló időszakra is láthattunk már példát. Sőt, a 2009 óta eltelt tizenhat évből ötöt negatív inflációs környezet jellemzett. A svájci jegybankot (SNB) korántsem érte felkészületlenül az új fordulat, sőt a közelmúltban többször is felhívta a figyelmet a defláció lehetőségére.

De mégis milyen tényezők vezettek idáig? Nos, a szakértők szerint a svájci frank erősödésének kitüntetett szerepe lehetett a folyamatokban. Erre az örvendetes fejleményre vezethető vissza az is, hogy az elmúlt hónapok során érezhetően csökkentek az importált árucikkek fogyasztói árai. A deviza erősödése részint Donald Trump vámintézkedéseinek, részint pedig a nemzetközi világgazdaságot jellemző általános kiszámíthatatlanságnak köszönhető, hiszen a nemzetközi piacok mozgásirányát a közelmúltban az amerikai eszközök elutasítása és az alternatív, egyúttal biztonságot ígérő befektetési lehetőségek keresése jelölte ki, s ez utóbbi igényt kielégítették a jól átlátható gazdasági háttérrel bíró svájci eszközök. A jelentős tőkeáramlásnak köszönhetően a svájci frank idén nagyjából 10 százalékot erősödött a dollárral szemben, ami bámulatos teljesítménynek számít a globális kulcsdevizák mezőnyében.

A friss adatok arra engednek következtetni, hogy a frank erősödése átlagosan 2,4 százalékkal mérsékelte az importált termékek árát az elmúlt hónapokban.

Mivel a svájci fogyasztói árindex meghatározásához használt fogyasztói kosár 23 százalékát e termékek teszik ki, az importált infláció örvén a frank erősödése jelentős csökkenő hatással volt az árak alakulására.

Az inflációs válság megszüntetésében úttörő szerepet játszott továbbá, hogy az energiahordozók – kiváltképp a kőolaj – ára meredeken zuhanni kezdett. Így aztán zsugorodtak a szállítási és az előállítási költségek is, ami közvetve a fogyasztói árakat is visszavetette. Az energiaár-változás leginkább a légi áruszállítás terén, illetve a fűtési költségek csökkenésében mutatkozott meg. Ugyanakkor a fogyasztói kosárban 27 százalékos súlyt képviselő, hatóságilag szabályozott termékek (rezsiköltségek, gyógykészítmények, különböző egészségügyi és szabadidős szolgáltatások) árai is csillapodtak.

A pozitív belföldi infláció némiképp csökkentheti a tartós defláció kockázatát. Jóllehet a múlt hónapban a feldolgozatlan élelmiszereket és az energiahordozókat nem tartalmazó maginfláció is lassult, pozitív értéke (0,5 százalék) némi derűlátásra ad okot. Másrészt viszont drasztikusan emelkedtek a lakhatási költségek, sőt bizonyos élelmiszerek és szolgáltatások árai is, ami egyébként összhangban áll a svájci jegybank árstabilitási mandátumával.

Az elemzők úgy látják, a májusi inflációs adat cselekvésre készteti majd az SNB-t. Ha ugyanis a fogyasztói árindex negatívba fordul, akkor az infláció szükségszerűen elhagyja a jegybank hivatalos célkövetés sávját (0-2 százalék). A helyzetet csak még bonyolultabbá teszi, hogy a frank erősödése és az energiaárakkal kapcsolatos bizonytalanság hosszú távon is fennmaradhat, fokozva ezáltal a deflációs kockázatot.

A jegybank megpróbálhatja mesterségesen leértékelni a svájci frankot, de a svájci-amerikai kereskedelmi tárgyalások miatt jelenleg nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Egy jövőbeli devizapiaci beavatkozás kivívhatja Donald Trump amerikai elnök nemtetszését, sőt akár a jelenleg is zajló kereskedelmi tárgyalások elé is akadály gördíthet. A legészszerűbb és leghatékonyabb megoldásnak tehát – a fenti tényezők miatt – a kamatkörnyezet változtatása tűnik.

A svájci jegybank monetáris tanácsának kommunikációját az utóbbi időszakban a hosszú távú kockázatok és a defláció veszélye határozta meg. Úgy tűnik, a tanácstagok között konszenzus alakult ki arra vonatkozólag, hogy lépéseiket nem aktuális adatokra, hanem középtávú előrejelzésekre kell alapozniuk, noha a júniusi kamatcsökkentést és az irányadó ráta negatív tartományba való csökkentését nem zárták ki. A jegybank jelenlegi kommunikációjából arra lehet következtetni, hogy az SNB nem reagál majd az összes negatív adatra, ám az inflációs várakozásokkal kapcsolatos veszélyek valószínűleg komoly lépésekre ösztönzik majd az intézményt.