Jól lét. Az ember mintha egész életében azt keresné, miként érezhetné magát jobban a bőrében. Miután az elődeinktől eltérően nem kell naponta a túlélésért harcolni, sem egész nap robotolni, rengeteg idő szabadult fel, amit valahogy ki kell tölteni – ezért magunkkal foglalkozunk.
Egész iparágak épültek arra, hogy jobban érezzük magunkat, hogy wellnesszeljünk, de vajon mennyire hatásosak ezek? A Netflix új sorozata, az (Un)Well jó néhány ma divatos trendnek, terépiának és diétának eredt a nyomába, hogy lerántsák róluk a leplet: a féldoku szériában az anyatej ivás, méhcsípés-terápia, tantrikus szex vagy az ayahuasca sem tabu.
A wellness szektor egy több milliárd dolláros iparág, hiszen az embereknek úgy tűnik a legfőbb céljává vált az életben, hogy jól érezzék magukat. Az irreális társadalmi elvárások és illúziók között a kívül-belül bizonytalan emberek – ez alól nagyjából senki sem kivétel, az élete során mindenkivel előfordul, hogy elégedetlen akár a külsejét, akár az eredményeit illetően vagy egyszerűen csak maga alatt van – pedig rengeteg pénzt hajlandóak arra áldozni, hogy jobban érezzék magukat. Ahogy a divatban, trendek itt is jönnek és mennek, mindenki másra esküszik és mindenkinek más lesz a tuti recept. A Netflix új sorozata a felkapott, ugyanakkor kétkedésre okot adó irányokat helyezi a boncasztalra, hogy némi tudományos információval megszórva, könnyed, szórakoztató formában vizsgálják meg ezeket a megváltást ígérő módszereket.
A Netflix nem a Spektrum, és nem is próbálják meg annak tettetni magukat. A hatrészes sorozat minden epizódjának elején kiírják, hogy a fő céljuk a szórakoztatás, és nem tekinthetőek az elhangzottak orvosi tanácsnak. A készítők véleménye a narratíva alapján azonban egyértelmű: a legtöbbször érezni lehet, hogy kétkedve állnak hozzá minden trendhez, de ezzel együtt a pro és kontra érveket is sorra veszik, így a nézőre hagyják a végső ítélet meghozatalát.
A tudományoskodásra viszonylag kevés időt szánnak a hatvan percből, de mindig hoznak egy-egy szakértőt, aki röviden elmondja a véleményét. Az intermittent fasting esetében például a dietetikus kategorikusan kijelenti, hogy egészségtelennek és veszélyesnek tartja ezt a módszert, az ayahuascánál azonban már összetettebb a kép, és míg nagyon pozitív eredményeket lehet vele elérni bizonyos esetekben – pl. szorongás – , a súlyos pszichiátriai zavarokban küzdőknél – skizofrénia, bipoláris zavar stb. – végzetes következményei is lehetnek a dél-amerikai őserdőben honos fa indájából készült főzet elfogyasztásának.
A tudományos tények és eredmények felsorolása helyett inkább valós emberek történetei szolgálnak tanúság tételként a különböző oldalak mellett és ellen. Megszólaltanak például több tantrikus szex oktatót, akik teljesen másképp állnak hozzá a munkájukhoz: míg az egyik online közösen masztrubál a csoportjába járókkal, addig a másik egymás tiszteletén keresztül segít egy párnak újra egymásra találni és feléleszteni a tüzet. Az intermittent fasting részben egy cégvezető beszél arról, hogy milyen kirobbanóan sok energiája van attól, hogy egy napban mindössze 6-8 olyan óra van, amikor táplálékot vesz magához, míg egy nő arról számol be, hogy a férje hogyan vesztette életét egy ilyen koplaló diétát követően.
Minden éremnek két oldala van, és ezt a Netflix ki is használja.
Nem törnek pálcát senki felett, próbálnak pártatlanok maradni, de azért valahogy az egyes trendek elvakult képviselői mindig a fantaikus szerepében tűnnek fel: valami olyat csinálnak, ami ellentmond a józan ész elveinek, mégis megy nekik, és másokat nemcsak arra vesznek rá, hogy részt vegyenek az őrült emberkíséreltekben, hanem még tetemes összegeket is hajlandóak ezért kifizetni.
A legelső epizódot az illóolajoknak szentelték, amelyek jelenleg a csodaszer szerepét töltik be. Rosszul alszol? Levendula illóolaj! Emésztési gondok? Narancs illóolaj! Nincs olyan probléma, amire ne lenne egy kis üvegcse. Bár főként a nőket szippantja be ez a világ, érdekes látni, hogy egyesek több százezer dolláros illóolaj-birodalmakat építettek ki. A jól lét is csak üzlet, még ha az emberi bizonytalanságra és kétségbeesésre épít is. A Netflix nyugati embernek görbe tükröt mutató stílusában arról is szó esik, hogy a Nirvanát kereső fehér turisták miként facsarják ki a perui hagyományokat: például eredetileg az ayahuasca ceremónián csak a sámán fogyasztott az italból, de egy nyugati nyilván nem fog azért pénzt fizetni hogy aztán ne élhesse át a trippet. Arról is szó esik, hogy ez az óriási érdeklődés miként hat a helyi gazdaságra és társadalomra. Az egyik helyi el is mondja, hogy a nyugati emberek tönkretették magukat, majd rohannak, hogy az ő kultúrájuk örökségeit kihasználva próbáljanak felépülni. Elgondolkodtató. De a tantrikus szex esetében is elmondják, hogy eredetileg teljesen más volt a gyakorlat lényege, mint amiért ma sokan ebbe az irányba indulnak.
A hatvan percbe nyilván nem fér bele minden apró részlet, nem tudnak a mélységeibe menni a témának, inkább a felszínt karcolgatják és nagyon sok kérdést megpedzegetnek, aminek aztán utána lehet nézni, ugyanakkor minden epizódban van egy olyan gondolat, amin aztán hosszan lehet rágódni. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána!
