Nadal: gladiátor a pályán, filozófus a szívében

Azt mondják, a sport felfedi a jellemet, de mást is elárul az emberről: a filozófiát, ami szerint éli az életét.

Nincs erre jobb példa, mint Rafael Nadal, a 35 éves profi teniszező, aki éppen a francia nyílt teniszbajnokság negyeddöntőjére készül Djokovic ellen. Nadal, aki a pályán egy gladiátor, a szívében filozófus, akitől mindannyian tanulhatunk.

Nadal nemcsak az eredményei miatt a valaha volt egyik legnagyobb teniszező

A 35 éves sportoló, éppen idén januárban gyűjtötte be rekordot jelentő, 21. Grand Slam-trófeáját és eddig összesen 13 alkalommal nyerte meg a francia nyílt teniszbajnokságot, nem véletlenül nevezik sokan a salak királyának is. Mentalitása viszont legnagyobb riválisaitól is elválasztja.

A fizikai fájdalom ellenére is teljesít, a legnagyobb mélypontról is képes felállni, a menthetetlennek tűnő helyzetekben is meglátja a megoldást, az alázat pedig, amivel mindezt teszi, mind hozzátesznek nagyságához. Ahogyan a hozzáállása is – a versenyben való zsigeri öröme, akár nyer, akár veszít. Ritka filozófiai megközelítése van a teniszhez és az élethez is, amelyet sokan az alázat, empátia és perspektíva mintájaként jellemeznek. Ha a teniszt nem is, ezeket a leckéket bárki megtanulhatja tőle.

Fogadd el a szenvedést

Nadal jómódú családba született, a spanyolországi Mallorcáról származik. A klasszikus úton soha nem kellett küzdenie azért, hogy betörjön a professzionális teniszbe: nem kellett távoli helyeken kis versenyeken részt vennie, sem pedig olcsó szállodákban megszállnia. Már tinédzserként is csodagyereknek számított, aki soha nem szenvedett a hagyományos értelemben. Mégsem létezik olyan kortárs sportoló, aki úgy tűnik, Nadalhoz hasonlóan szinte szerzetesi magatartást tanúsít az önmegtagadás és a szenvedés iránt. Pályafutása során állandó fájdalommal játszott, a tenisztörténelem legkimerítőbb meccseit vívta, és salakos pályákon remekel, amely a kitartásra épül. A szenvedés élvezete olyan téma, amelyhez számos interjújában visszatér.

„Sokszor mondtam, meg kell tanulni együtt élni az ilyen pillanatokkal, meg kell tanulni élvezni a szenvedést is. Ez az, amiért dolgozunk, az izgalmas pillanatokért” – fogalmazott korábban Nadal.

Számos filozófiai irányzatban játszik fontos szerepet a szenvedés és a fájdalom az erényes és erkölcsös jellem kialakításában. Többek között Arisztotelész is azt tanította, hogy gyakran kíséri szenvedés az erkölcsileg jó cselekedeteket, egészen odáig ment, hogy a legméltóbb erkölcsi döntések mindig fájdalommal járnak. A sportolók is gyakran érzik úgy, hogy a szenvedés eszköze és lényege jó, azt a győzelmet, amelyért meg kellett küzdeni, a legtöbben értékesebbnek tekintik, mint a könnyen jött sikert.

A rituálék jelentősége

A 2015-ös Australian Openen Nadal éppen nyerő pozícióban volt, amikor vizes palackjai, amelyeket pontosan a széke mellé helyezett el, váratlanul felborultak. Egy labdaszedő fiú odarohant, hogy visszahelyezze a flakonokat függőleges helyzetükbe úgy, hogy a címkék a pálya felé nézzenek, ahogy Nadal eredeti szándéka volt. Még Nadalnak is együtt kellett nevetnie a nézőkkel, hiszen a vizespalackos rutinja egy jól ismert pályás trükk része.

Egy sportújságíró korábban összesen 19 „bizarr” Nadal-rituálét azonosított a pályán. Ezek közé tartozik például, hogy mindig ütővel a kezében sétál a pályán, megvárja, amíg ellenfele először átlépi a hálót az átállások során, és pontosan ugyanúgy megrángatja rövidnadrágja hátsó szárát, mielőtt adogat. Vannak, akik rögeszmésnek és kényszeresnek tartják, de Nadal azt mondja, pontosan meghatározott cél van rutinjai mögött.

„Leraktam a két palackot a lábam elé, a bal oldali székem elé, egyiket szépen a másik mögé, átlósan a bíróra irányítva. Vannak, akik babonának hívják, de nem az” – mondta egyszer. „Ha babona lenne, miért csinálnám újra és újra ugyanazt, akár nyerek, akár veszítek? Ez egy módja annak, hogy meccsbe helyezzem magam, fókuszáljak, a környezetemet a fejemben egy sorrendhez igazítom” – magyarázta Nadal.

Konfuciusz, Kína legnagyobb filozófusa ötöst adott volna a sportolónak. Az 5. századi filozófus a jó élethez szükséges rituálék kidolgozásának fontosságát hangsúlyozta. Például állítólag mindig megigazította a szőnyegét, mielőtt leült volna, és soha nem tanított evés közben. Azt mondta, hogy életünk kis rituáléi jó jellemet nevelnek. Nadal esetében a rituálék segítenek megőrizni a higgadtságot a hihetetlenül stresszes helyzetekben is.

Konfuciusz szerint a rituálék lehetővé teszik, hogy egy pillanatra más emberré váljunk és egy rövid életű alternatív valóságot hoznak létre, amely kissé megváltozott formában tér vissza szokásos életünkbe. Konfuciusz nem csak azért igazította meg a szőnyegét, mert szerette, ha a dolgok jól néznek ki. Megértette, hogy a látszólag apró lépések, mint például a hely elrendezése, ahol az emberek ülnek, más környezetet teremtenek, amely mélyreható hatással lehet rájuk. A szőnyeg rituálé modern kori megfelelője lehet a vacsoraidő: amikor megterítünk, esetleg gyertyát gyújtunk és kilépünk a hétköznapok megszokott rohanásából, egy alternatív valóságot teremtve magunk és a velünk élők számára.

Légy alázatos

Amikor Nadal 24 évesen megnyerte a 2010-es US Opent, ő lett az egyik legfiatalabb férfi teniszező, aki mind a négy Grand Slam-címet megszerezte. A meccs után valaki megkérdezte tőle, hogy jobbnak tartja-e magát nagy riválisánál, Roger Federernél. Nadal azt mondta akkor, minden vita felesleges, nyilvánvaló, hogy Federer jobb nála.

Egyes sportolók az önbizalomra építik hírnevüket. Muhammad Ali a legnagyobbnak vallotta magát, Michael Jordan gyönyörködött képességeiben, de Nadal pályafutását mai napig az alázat jellemzi. Ritkán, vagy egyáltalán nem méltatja az eredményeit, nem hajlandó lenyomni riválisait, nagy kíséret nélkül utazik a nyilvánosság előtt és a meccsek után dedikál. Többek között ezért is kaphatta meg négy egymást követő évben a Stefan Edberg sportszerűségi díjat.

„Az emberek hajlamosak túlozni az alázattal kapcsolatban” – mondta egyszer egy sajtótájékoztatón Nadal hozzátéve, hogy egyszerűen csak az a kérdés, hogy tudd, ki vagy, hol vagy és azt is, hogy a világ pontosan olyan marad veled, amilyen nélküled volt.

Az alázat vagy szerénység fontossága Arisztotelészre és olyan keresztény gondolkodókra vezethető vissza, mint Aquinói Szent Tamás. Úgy vélték, azok, akik mértékletességet mutatnak, megakadályozzák, hogy étvágyuk teljesen irányítsa cselekedeteiket, és az étvágyuk irreleváns a tetteik szempontjából. Arisztotelészhez hasonlóan Aquinói Szent Tamás is ahhoz a képességhez köti az alázatot, hogy az ember képes elfogadni az Istentől kapott korlátokat.

Ne aggódj amiatt, amit nem tudsz irányítani

A Nadal és Federer 2008-as wimbledoni döntőjét széles körben a valaha lejátszott legnagyszerűbb teniszmeccsnek tartják. A meccsen volt minden, ez is egy olyan találkozó volt, amelyet Nadal majdnem elvesztett. Amikor Federer visszaviharzott kétszettes hátrányból, és kiegyenlítette a meccset, sokan arra számítottak, hogy Nadal érzelmileg összeroppan. Ám a meccs szünetében Nadal valami érdekeset mondott edzőjének és nagybátyjának, Toni Nadalnak.

“Nyugi” mondta Nadal Toni bácsinak. „Nem fogom elveszíteni ezt a meccset. Lehet, hogy Federer nyer, de nem fogom elveszíteni.”

Nadal idézete a sztoicizmus bölcsességét tükrözi, amely az ókori Görögországban született filozófia és magába foglalja az önuralmat, az erényt és a közömbösséget azzal szemben, amit nem tudunk irányítani. Nadal pályafutása során ugyanolyan sztoikus hozzáállást tanúsított a sport és a hírnév hullámvölgyeihez. Ez lehet az egyik oka annak, hogy magasabb szinten versenyzett, mint sok, azóta visszavonult társa.

Nadal elfogadja, hogy nem tudja irányítani a meccs kimenetelét. Az eredmény sok változótól függ, beleértve a szerencsét és az ellenfél teljesítményét is. Még a saját teljesítménye sincs teljesen az irányítása alatt, hiszen megsérülhet vagy felülmúlhatja az ellenfél kiváló teljesítményét. Azonban tudja, hogy a teljesítményének van egy aspektusa, amelyet irányíthat: az elhivatottságát és az erőfeszítéseit.

Nadal filozófiája azt is tükrözi, ahogyan ellenfelét látja, úgy tekint a sportra, mint a kiválóságra való kölcsönös törekvésre. Ebben a felfogásban nem csak egy győztes van, hanem mindenki, aki részt vesz a versenyben, profitál. Nadal mindig is dicsérte ellenfeleit és szívesen beszélt arról, hogy mennyire élvezte a velük való szembenézést, még akkor is, ha legyőzték őt. Bármi is történik ezen a francia nyílt teniszbajnokságon, egy eredmény biztos. Nyerjen vagy veszítsen, Nadal alázattal, mértékletességgel és a kiválóságra való törekvéssel lép pályára.

Nadal és Djokovic 59. hivatalos mérkőzésére készül.

Legutóbb pont a tavalyi Roland Garros elődöntőjében találkoztak, akkor négy szettben a világelső bizonyult jobbnak. A két legenda találkozója kedden 20:45-kor kezdődik.

(Kiemelt kép: Matthieu Mirville / DPPI)