Győzelemmel indult a Xavi-korszak: retrobarca vagy (anyagi) forradalom?

A mostanihoz hasonló válságos időszakot talán még soha nem élt át az FC Barcelona: Joan Laporta elnök visszatérésével sokan bíztak abban, hogy a gránátvörös-kékek labdarúgócsapata újra visszatér a győzelem útjára.

A jelek szerint erre még várni kell, és hosszú távon ez nem is biztos, hogy olyan nagy baj a katalán hívek számára. Csak győzzék kivárni!

A régi-új presidente „székfoglaló beszédében” elsősorban rendet, fegyelmet és rengeteg munkát ígért.

2021. március 7. biztosan mérföldkő lesz a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb sportklubjának életében, ekkor tért vissza ugyanis az FC Barcelona elnöki székébe Joan Laporta, aki meggyőző fölénnyel, a pártolói szavazatok több mint 54 %-át begyűjtve kezdhette meg második korszakát (korábban 2003 és 2010 közt már betöltötte ezt a tisztséget) szeretett klubja élén.

“A klub történelmének legsúlyosabb pénzügyi válságában vagyunk, a helyzet elkeserítő, és azonnali lépéseket követel meg tőlünk, ugyanis adósságunk csaknem másfél milliárd euró” – ezt már nyár végén mondta Laporta, aki elsősorban elődei felelőtlen gazdálkodásának tulajdonította, hogy a Barca a teljes anyagi csőd szélére került. “Amikor átvettük az elnökséget, olyan számokat láttunk, amelyek reménytelennek tűntek. Korábban az volt a kérdés, hogy hány nagy nevet igazolunk egy átigazolási időszakban, most ott tartunk, hogy egyenként kell győzködni sztárjainkat, hogy egyezzenek bele fizetésük csökkentésébe” – tette hozzá.

A helyzet kialakulásában persze nagy szerepet játszott a koronavírus-járvány is, hiszen a klub nézők hiányában (és a merchandisingból származó bevételek jelentős visszaesése miatt) hónapokig komoly euró millióktól esett el. A kaput az tette be végképp a szurkolóknál, amikor idén nyáron távozott a csapattól a katalán gárda történetének talán legnagyobb futballsztárja, Laporta személyes jóbarátja, a kampány során mellette nem egyszer nyíltan kiálló Lionel Messi, aki egy évvel korábban önként ment volna, ezúttal viszont könnyeivel küszködve búcsúzott el a drukkerektől, hogy aztán pár nappal később mosolyogva ölthesse magára a francia PSG mezét…

Messi tehát távozott, de a problémák maradtak

A számlákat rendezni kell és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a klubnál uralkodó – nem éppen biztos jövőképet vázoló – légkör rányomta bélyegét a csapat teljesítményére, és ennek a már hónapok óta érő edzőváltás lett a vége. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy amennyire imádta a Nou Camp közönsége játékosként Ronald Koemant, annyira nem tudta igazán elfogadni edzőként: kifelé mutatott szigora, nyilatkozatai és a csapat játékstílusának átalakítása nem sok jót jósolt a holland számára, akit október végén menesztett a Barcelona vezetősége, és helyére kisvártatva azt a Xavi Hernandezt nevezte ki, akinek népszerűsége talán csak Messiéhez hasonlítható a szurkolótábor körében.

Az eddig elenyésző – arab világbeli – edzői tapasztalatokkal rendelkező Xavi elképesztően nehéz feladatot kapott: egy nemcsak anyagilag, de mentálisan és sportszakmai tekintetben is válságban lévő gárdát kellett átvennie, amely 13 fordulót követően mindössze a 9. helyet foglalta el a spanyol bajnokságban. A fiatal szakvezető még munkába se állt igazán, máris nagyot húzott, méghozzá kettőt egyszerre, ugyanis visszahozta a csapathoz a klub történetének egyik legjobb jobbhátvédjét, a selecaóval nyáron olimpiát nyert veterán Dani Alvest, aki saját elmondása szerint szeptember óta várt az FC Barcelona telefonhívására. A 38 esztendős játékos ráadásul nem csak remek PR fogásnak bizonyult, hanem gazdasági bravúrnak is, elvégre szabadon igazolhatóként ingyen érkezett és állítólag baráti összegért vállalta, hogy segít a katalánokon – egyelőre a szezon végéig. Hogy mit (és főleg mennyit) tud majd a pályán, az hamarosan kiderül. Mindenesetre, ha csak fele annyira válik be, mint az olasz Milan együttesénél a hasonló módon és célokkal visszacsábított Zlatan Ibrahimovic, akkor mindenki elégedett lehet.

Ha hinni lehet a spanyol sportsajtónak, akkor Xavi edzői kinevezése és Dani Alves visszatérése csak az első két húzása Laportának (megnyerésükkel idővel több korábbi kedvenc is újra magára öltheti a gránátvörös-kék mezt), akinek feltett szándéka, hogy első regnálásához képest ezúttal egy merőben más szemléletmóddal vezeti újra az európai klubfutball trónjára a Barcát. Azt a Barcát, ahol azért a klub történelme során egy dolog mindig biztos volt: eredmények nélkül a szurkolók türelme elfogy, és bizony hamar megjelennek a fehér zászlócskát a Nou Camp lelátóin. Persze a klub anyagi helyzetét figyelembe véve Laporta már annak is örül, ha tele lehet a stadion, elvégre az meccsenként újra jelentős pénzt garantál a vezetőség számára, amire most még talán az eredményeknél is nagyobb szüksége van a katalán alakulatnak.

Ami pedig a pályán nyújtott teljesítményt illeti, Xavi első bajnoki meccsén az FC Barcelona szombaton este a városi rivális Espanyolt fogadta (pont mint annak idején egy bizonyos Johan Cruyff edzői debütálásakor), és pont olyan győzelmet aratott, mint amilyen a klub helyzete: nehézkeset. A rutinos rókák (Piqué, Jordi Alba, Busquets) mellett számos fiatal tehetséggel (Nico Gonzalez, Ilias, Gavi, Abde) felálló katalánok Memphis Depay büntetőgóljával 1-0-ra nyertek, de ahogy Xavi a meccs utáni sajtótájékoztatóján nyilatkozta: mindenki tisztában van vele, hogy van még hova fejlődni.