Az 1978-as foci vb: Hollandia második bukása és az argentin katlan

Négy évvel a németországi események után a világbajnokság visszatért Dél-Amerikába, egy olyan országba, ahol a futball iránti szenvedélyt a politikai feszültség mérgezte meg. Az 1978-as argentíniai torna a sporttörténelem egyik legellentmondásosabb fejezete: a lelátókon hulló fehér konfettieső és az elképesztő hangulat mögött egy katonai diktatúra árnyéka vetült a gyepre. Hollandia számára pedig ez az év hozta el a végső bizonyítékot arra, hogy a sors néha másodszorra is ugyanazt a kegyetlen lapot osztja.

Lebonyolítás: A középdöntők utolsó tánca

A formátum az 1974-ben bevezetett rendszer maradt: az első csoportkörből továbbjutó nyolc csapatot (az első két-két helyezettet) két négyfős középdöntő-csoportba sorolták be. Ez a lebonyolítási mód 1978-ban is drámát szült, különösen az „A” csoportban, ahol a hollandok az olaszokat és a németeket megelőzve jutottak a döntőbe, és a „B” csoportban, ahol Argentína egy vitatott, Peru elleni 6–0-s győzelemmel, gólkülönbséggel előzte meg az ősi rivális Brazíliát.

Ezt olvastad már?

Kardió vagy súlyzó? Az orvosok szerint a koleszterin csökkentéséhez mindkettő kell

1974: Totális Foci és a narancssárga forradalom

Hollandia Cruyff nélkül: Az árván maradt Totális Foci

A holland válogatott legnagyobb drámája már a torna előtt elkezdődött: Johan Cruyff, a világ legjobb játékosa, biztonsági okokra és családi fenyegetésekre hivatkozva nem utazott el Argentínába. Az „Oranje” így vezére nélkül, de a Totális Foci szellemével felvértezve vágott neki a tornának. Bár a csoportkörben még dadogott a gépezet, a középdöntőre Rob Rensenbrink és a két Van de Kerkhof testvér vezetésével ismét magára talált a csapat, és zsinórban másodszor is bejutott a fináléba.

A Buenos Aires-i pokol: döntő konfetti esőben

1978. június 25-én az Estadio Monumental pokoli hangulatot árasztott. Az argentinok mindent bevetettek a pszichológiai hadviselés terén: késett a kezdés, kifogásolták René van de Kerkhof kezén lévő csuklószorítót, a tömeg pedig szinte rátolta a hazaiakat a pályára.

Mario Kempes szerzett vezetést, de Nanninga a 82. percben egyenlíteni tudott. A 90. percben aztán megállt az idő: a holland Rob Rensenbrink lövése a kapufán csattant. Ha az a labda pár centivel beljebb megy, Hollandia a csúcsra ér. De a kapufa az argentinokkal volt. A hosszabbításban a hazaiak Kempes és Bertoni góljaival 3–1-re nyertek, megszerezve első világbajnoki címüket. Miután Hollandia elbukta a döntőt, nem vettek részt a díjátadón. Hollandiában többen Cruyffot okolták a vesztes döntőért, amiért nem utazott el a csapattal.  A világklasszis játékos könyvében (Totális Foci), részletesen ír erről az időszakról is.

Akik meghatározták a tornát

• Mario Kempes: Az „El Matador”. A torna gólkirálya (6 találat) és legjobb játékosa. Hosszú hajával és megállíthatatlan betöréseivel ő lett az argentin siker abszolút szimbóluma.
• Rob Rensenbrink: Cruyff távollétében ő lett a hollandok első számú gólvágója. Milliméterekre volt a halhatatlanságtól, de végül neki is csak az ezüstérem jutott.
• Teofilo Cubillas: A perui legenda, aki ezen a tornán is 5 gólt szerzett, bebizonyítva, hogy kora egyik legtechnikásabb középpályása.
• Daniel Passarella: Az argentin csapatkapitány. A „Nagy Főnök”, aki vasfegyelmet tartott a védelemben, és elsőként emelhette magasba a kupát a hazai közönség előtt.

Amikor a sors kapufát lő

Az 1978-as világbajnokság a „mi lett volna, ha” tornája marad Hollandia számára. Megmutatta, hogy a legmagasabb szinten a zsenialitás mellett szükség van a szerencsére és a mentális tartásra is a hazai pálya elképesztő nyomása alatt. Argentína ünnepelt, a világ pedig egy sötét politikai korszak közepén is láthatta a futball elementáris erejét.

Hollandia számára azonban lezárult egy korszak: a Totális Foci generációja két elvesztett döntővel vonult be a történelembe, mint a sportág legstílusosabb, de legfájdalmasabb vesztesei.

A sorozat 3 nap múlva folytatódik: 1982 – Olaszország újra a csúcson. Az olaszok ismét a csúcsra jutottak, amit egy zseninek köszönhettek. Ezen a VB-n a maygarok is egy máig megdönthetetlen rekordot állítottak fel, ami idén talán megdőlhet. 

Borítókép: Fauzan Saari, Unsplash