1934: Amikor a futball Európa szívébe költözött

Négy évvel azután, hogy Uruguayban a labdarúgás bebizonyította globális erejét, a világbajnokság visszatért a „régi kontinensre”. Az 1934-es torna azonban már nem csupán a játékról szólt: a sportág végleg politikai és presztízs kérdéssé vált. Olaszország, a fasiszta diktatúra díszletei között, egy olyan tornát rendezett, ami az európai futball dominanciáját és a rendező ország erejét hivatott hirdetni.

Ez volt az a pont, ahol a világbajnokság elvesztette kezdeti, romantikus ártatlanságát, és helyébe a könyörtelen professzionalizmus és a hatalmas tét lépett.

A bojkott és az új rend

A sporttörténelem furcsa fintora, hogy a címvédő Uruguay nem utazott el Olaszországba. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a regnáló bajnok távol maradt a tornától válaszul arra, hogy az európaiak nagy része négy évvel korábban bojkottálta az ő világbajnokságukat.

A lebonyolítás is radikálisan megváltozott: eltörölték a csoportköröket. A 16 résztvevő azonnal egyenes kieséses rendszerbe csöppent. Egyetlen vereség, és a csapat máris pakolhatott, ez a lebonyolítás minden pillanatot feszültté és drámaivá tett. Ebben a feszült légkörben debütált a világ színpadon többek között Magyarország is, ami az első körben rögtön Egyiptomot búcsúztatta egy magabiztos 4–2-es győzelemmel.

Ezt olvastad már?

Kiderült, játszhat-e a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében Kylian Mbappé

Óceánjárók, aranyozott ezüst és egy félkarú hős – Így született meg a futball-Vb

Az „Azzurri” menetelése és a bírói kérdőjelek

Olaszország számára a győzelem nem opció, hanem kötelesség volt. Vittorio Pozzo, a legendás szövetségi kapitány, vasfegyelmet tartott a keretben. Az olaszok játéka kemény, fizikális és taktikailag érett volt, de a tornát mindmáig beárnyékolják a bírói döntések.

A negyeddöntőben Spanyolország ellen vívott csata (amelyet csak megismételt meccsen tudtak eldönteni) a futballtörténelem egyik legbrutálisabb összecsapása volt. Az olaszok nem ismertek kegyelmet, a spanyolok kapusa, a zseniális Ricardo Zamora pedig annyi ütést kapott, hogy a megismételt találkozón már pályára sem tudott lépni.

Akik meghatározták a korszakot

• Giuseppe Meazza: Az olasz futball első igazi szupersztárja. Elegáns, technikás és hihetetlenül intelligens játékos volt, akiről később a milánói stadiont is elnevezték. Ő volt a motor, aki a legnehezebb pillanatokban is képes volt váratlant húzni.
• Oldřich Nejedlý: A csehszlovák válogatott gólvágója, aki 5 találatával a torna gólkirálya lett. Az ő játéka repítette Csehszlovákiát a döntőbe, bizonyítva, hogy Közép-Európa ekkoriban a világ futballjának elitjéhez tartozott.
• Matthias Sindelar: Az osztrák „Papírember”. A korszak legkifinomultabb támadója, aki a legendás osztrák Wunderteam vezére volt. Bár a döntőbe nem jutottak be, Sindelar játéka a tiszta művészetet képviselte a fizikális olasz stílussal szemben.

A római finálé: Dráma a hosszabbításban

1934 június 10-én, a római Stadio Nazionale PNF-ben 55 ezer néző előtt Csehszlovákia és Olaszország vívta a döntőt. A csehek szereztek vezetést Puč góljával a 71. percben, és úgy tűnt, a világraszóló meglepetés kapujában állnak. A stadion elcsendesedett, a feszültség szinte elviselhetetlen volt.

Ám az olaszok lelkiereje végül győzedelmeskedett. Orsi a 81. percben egyenlített, majd a hosszabbításban Schiavio megszerezte a győztes gólt. Olaszország 2–1-re nyert, és Jules Rimet kupája, ezúttal a „régi kontinens” földjén, egy európai ország kezébe került.

A taktika és a hazai pálya ereje

Az 1934-es világbajnokság megmutatta, hogy a futballban a tehetség önmagában nem elég. Szükség van szervezettségre, vasakaratra és néha egy kis szerencsére is. Európa visszahódította a játékot, de a győzelem ára a kíméletlen fizikai küzdelem volt.

A torna végén nem az maradt meg, ki trükközött a legszebben, hanem az, ki bírta a nyomást az utolsó percig. Olaszország a csúcsra ért, de a horizonton már gyülekeztek a sötét felhők, amelyek a következő évek sportját és történelmét is meghatározták.

A sorozat 2 nap múlva folytatódik: 1938 – Az első magyar bukás. Sokan nem tudják, hogy az Aranycsapat előtt is volt egy válogatottunk, akik hatalmas sikert értek el.

Borítókép: My Profit Tutor, Unsplash