11 apa-fia sikersztori a világ legnépszerűbb sportágának világából

A gyermekek rengetegszer követik, utánozzák az apjukat, és bizony a fociban van, hogy ez egész jól megy nekik – és nem csak kiskorukban. Apa-fia sikersztorik következnek a világ legnépszerűbb sportágának világából.

Ne szépítsük, mi férfiak imádjuk a focit. Sokszor őrült módon. Persze nem csak mi, de valljuk be: jellemzően inkább az édesapák azok, akik alig várják, hogy lábra álljon a pici, azonnal elkezdenek labdázni vele, majd először (lehetőleg minél korábban) leviszik edzésre a gyereket, hátha majd a lurkóknak összejön az, ami nekik nem sikerült: az igazi futballkarrier. Összeállításunk szereplői persze nem feltétlen a fenti modell alapján vitték sokra, esetükben inkább az volt a jellemző, hogy ha akarták se tudták volna elkerülni, hogy találkozzanak a lasztival.

A talján vonal

Itáliában nem csak a család a szent, hanem a calcio, azaz a labdarúgás is. Hát még ha ez a kettő találkozik egymással! A talján kapus dinasztiák egyik legékesebbike a Cudicini klán, amely két nagy portást is adott a nagyérdeműnek: a trieszti születésű Fabio Cudicini a Milan kapusaként lett sztár, igaz, csak 32 évesen, de a milánói piros-feketéknél eltöltött öt esztendő alatt a klub történetének egyik legkedveltebb, legünnepeltebb hálóőre lett, ami nem is csoda, lévén, hogy ebben az időszakban gyakorlatilag mindent megnyert a Rossonerivel. Nem volt kérdés, hogy fia, Carlo is ezt a mesterséget választja magának, őt a középkorú olvasók főként a Chelsea csapatából ismerhetik.

..és ha már Milan. Már összeállításunk elején „lelőjük a poént”, hiszen cikkünk egyetlen háromgenerációs családja is a lombard sztárklubhoz kötődik, méghozzá olyan szorosan, ahogyan talán egyetlen família sem kapcsolódik egy nagy csapathoz. Cesare Maldini ugyanis épp a fentebb említett Fabio Cudicini érkezése előtt érte el legnagyobb sikereit a Milanban, és BEK-győzelemig vezette imádott együttesét. Fia, Paolo is védő lett, akárcsak a papa. Ő az a játékos, akit tényleg senkinek sem kell bemutatni: a sportág történetének egyik legnagyobb hátvédje, aki példátlan pályafutása során 25 éven keresztül soha nem hagyta el „otthonát” (jelenleg is a klub technikai igazgatója), és egymaga több címmel rendelkezik (csak BEK/BL-sikerből ötöt nyert!!!), mint egyes nagy klubok a világ labdarúgásában. A Maldini klán legifjabb sarja az a Daniel Maldini, aki már tavaly is tagja volt az újjá formálódó Milan keretének, és idén az Udinese ellen húszévesen megszerezte első élvonalbeli bajnoki találatát is a klub színeiben.

Az olasz futballiskola jelenének egyik legékesebb köve Federico Chiesa, aki ugyanúgy támadó, mint szintén korábbi olasz válogatott apja, Enrico volt annak idején. Paolo Maldinihez hasonlóan a fiú ez esetben is hamar túlszárnyalta a papát, hiszen Federico a nyári Európa-bajnokság egyik legjobb teljesítményével kontinensbajnoki címhez segítette a squadra azzurrát, ez a szintén válogatott édesapa számára csak álom maradt. Egy tipikus példa arra, amikor a papa igazán boldog lehet, hiszen a gyereknek összejött az, ami neki nem.

A többiek

Mint az a fenti példákból is kiderült, apa és fia karriertörténetében sok esetben még a poszt is ugyanaz, és hogy folytassuk a sormintát, a Schmeichel család következik, akik közül az édesapa, Peter volt talán a modern futball egyik úttörő komplex kapusa. A Manchester United hálóőreként nem csak a reflexei segítették sok bravúrhoz, de a szigetországban oly’ gyakori beadásokra is kiválóan reagált, és lábbal is megbízható volt. Ugyanezen tulajdonságok jellemzik fiát, Caspert, aki apjához hasonlóan szintén dán válogatottságig vitte, noha, egyelőre még igen távolinak tűnik számára az Eb-cím, de jegyezzük meg: annak idején (1992-ben) apukája kontinensbajnoki diadalára sem fogadtak volna sokan.

Apa-fia vonatkozásban a francia vonal se rossz. Minden idők talán legnagyobb gall futballsztárja, Zinedine Zidane klub- és válogatott szinten is mindent megnyert, amit futballista megnyerhetett, és edzőként azt is elérte, hogy fia, Enzo (2017-ben) vele együtt ünnepelje a Real Madrid BL-sikerét. Sőt! Egy évvel később kapus fiát, Lucát is benevezte a Bajnokok Ligája fináléban pályára lépő blancók keretébe, így duplán átélhette ezt a felemelő érzést, mivel a királyiak akkor is diadalmaskodtak.

Lilian Thuram a Zidane-féle legendás vb- és Eb-győztes francia válogatott tagja volt, és mostanra fia, a jelenleg a német Borussia Mönchengladbachot erősítő csatár, Marcus is szerepelt már Didier Deschamps nemzeti tizenegyében…

..és a magyarok

Hazánkban sem ritka az apa-fia futballkarrier. Kiváló példa rá az Albert-család, mely két nagyszerű labdarúgót adott a Ferencvárosnak. Idősebb Albert Flórián mindmáig (és sajnos gyaníthatóan még jó darabig) a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása, míg fia, a „kis Flóri”, szintén meghatározó játékosa volt a zöld-fehéreknek. Oszlopos tagja volt például az 1995-ös Bajnokok Ligájában szereplő csapatnak – melyik Fradi szurkoló tudná feledni a Real Madridnak lőtt gólját…

Miként számos emlékezetes meccs fűződik Mészöly Kálmán nevéhez is, aki nem csak „sziklakemkény” védőként, hanem edzőként is letette a névjegyét a magyar futballban. Fia, Géza is követte apját, előbb ugyancsak a Vasasban, majd a válogatottban is. Sőt, sokáig edzősködött is.

Bognár György a ’80-as, ’90-es évek egyik legtehetségesebb magyar irányító középpályása volt, szerepelt az 1986-os mexikói világbajnokságon szereplő válogatottban is, a többi már történelem, sajnos. Fia, Bognár István, azaz „Kisbogesz” szintén meghatározó élvonalbeli labdarúgó lett, sőt, manapság Pakson éppen vezetőedzőként tevékenykedő apjával dolgozhat együtt (ilyen egyébként nem csak velük és Zidane-ékkal, hanem Maldiniékkel is előfordult).

Manapság a magyar nemzeti csapat védelmének kihagyhatatlan tagja Szalai Attila, aki jelenleg a török Fenerbahcét erősíti, de már lehet nem sokáig, ugyanis európai sztárklubok versengenek játékjogának megszerzéséért. A belső védőként szereplő játékosnak volt kitől tanulnia az emberfogást, ugyanis édesapja, idősebb Szalai Attila is válogatott hátvéd volt.

A poszthasonlóság a Sallói-családban is megvan: az édesapa, a 13-szoros válogatott István több hazai klubban is remekelt, mielőtt Izraelbe igazolt, fia, Dániel az aranykorát élő amerikai MLS Liga idei szezonjának egyik leggólerősebb támadója, teljesítményével Marco Rossi figyelmét is felkeltette, így most már – a papához hasonlóan – ő is válogatott labdarúgónak vallhatja magát.

A sort persze még lehetne folytatni (Abedi Pelé és gyermekei, Diego Simeone és fia…), de a lényeg: a futball világa is kiváló példa arra, hogy „az alma nem esik messze a fájától”.

(Kiemelt kép: Enzo Zidane, Zinedine Zidane és Luca Zidane / IRH / Spain / DPPI)